Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-345

2 február 19-én, hétfőn. 43 3b5. országos ülés 191 munkásságnak mindenesetre nagyobbik fele abszolúte semmi okot nem szolgáltatott arra, hogy a munkaadók részéről a legsúlyosabb elbánásban részesüljön, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) De az elől sem akarok kitérni, hogy megvizsgáljam a szervezett munkásság körében folyó mozgalmakat. Természetesen mindig csak a gépgyárakról beszélek*. Megállapíthatjuk, hogy talán a legerősebb mozgalom a fegyvergyárban van és már 22 hét óta tart. Hegedüs Lóránt: Ott kezdődött! Gr. Batthyány Tivadar:.. . Igen, és 22 hét óta tart és itt kérem Hegedüs Lóránt t. barátomat épugy, mint a ház minden tagját, hogy kegyeskedjenek kissé figyelemmel kisérni előadásomat, mert meg fognak győződni arról, hogy ezek a mozgalmak oly csekélyek . . . Hegedüs Lóránt: Tévedés! Gr. Batthyány Tivadar: . . . T. barátom majd korrigálhatja, bár én elég jó adatokkal szolgálok, és állok elébe minden tekintetben annak a nagy paksamétának, a melyet most a zsebéből kihúzott. Nézzük, milyenek a viszonyok a fegyvergyárban. Ez a gyár, minthogy szabadalma volt rá, egyedül készítette a Diesel-motorokat, jó volt a keresete és elég jó akkordbért fizetett munkásainak. Időközben megszűnt a szabadalom, a Diesel-motor . gyár.tását átvette a Schlick-gyár, a Nicholson-gyár és más gyár, és ekkor már a fegyvergyár igazgatósága igyekezett a munkabéreket leszállítani. Tárgyalások indultak meg, természetesen nem glacé-keztyüvel, a mint ezt már a XX. század ipari mozgalmainál megszoktuk Magyarországon is és a külföldön is. Nézetein szerint azonban az, hogy egy szervezet — mondjuk ki magyarán — a nemzetközi szocziáldemokrata szervezetek mintájára dolgozik, még az általános munkáskizárásra okot nem ad. Eolytak a tárgyalások, történtek különböző kisérletek, pl. az esztergályosok felajánlották, hogy a gorombább munkákat nem képzett munkások által végeztessék, miáltal csak a legfinomabb munkák nyertek volna jobb javadalmazást. Ez alapon nem törtónt megegyezés és ma is folyik a munkaszünet. Hangsúlyozom, hogy munkaszünet, mert méltóztatnak tudni, hogy a bérekre nézve már differenczia nincsen, meg is volt az egyezség a munkások és a gyár között, hogy a sztrájkbalépett munkások közül először tizet, azután huszonötöt visszavegyenek, minthogy, ha jól emlékszem, összesen hetvenketten voltak, ezek azonban azt mondották, hogy szolidaritásban vannak, s nem engedhetnek szelekcziót maguk közt, ennélfogva vagy vegyek őket mind vissza, vagy pedig nem dolgoznak. Hegedüs Lóránt: Itt van a tévedés! Gr. Batthyány Tivadar: Majd rájövök, s azt hiszem, ha nem is hivatalosan, de lelkünkben egyet fogunk érteni. Megjegyzem, minthogy hatalmi kérdésekről beszélnek, hogy a munkásszervezeteknek módjában állott volna az ő szervezetük jól funkczionáló ereje utján megakadályozni, hogy a vasesztergályos munkákat a fegyvergyár részére más gyárakban teljesítsék. A ki ismeri a munkásszervezetek dolgát, az tudja, hogy az az ilyen bérharczban a többi gyárakban a fegyvergyár részére az esztergályos munka teljesítését adott esetben nem engedélyezhetné, de ez nem történt meg, mert ma is minden más gyárban végezhetnek a fegyvergyár részére vasesztergályos munkát, a mi lényeges momentum annak elbírálásánál vájjon a munkások tényleg végső erőfeszítéssel védik-e a fegyvergyári munkásokat, igen vagy nem. Megállapíthatjuk, hogy nem, mert ezt az erős eszközt a munkásság nem alkalmazta, tehát szélső erőszakoskodásról, hatalmi kérdésről szó sem lehet. Ha jól emlékszem, összesen hetvenkét munkásról van szó. Ha Montenegróban sztrájkolna hetvenkét munkás, ez nagy dolog lehetne, de Magyarországon, hála Istennek, mégis csak nagyobb az iparunk, sem hogy hetvenkét munkásnak bérmozgalma egyáltalában számot tenne és komolyabb intézkedésekre jogot szolgáltatna. Volt azután bérmozgalom a szivattyugyárban az öntőmunkások között. Ott a bérharcz esszencziája az volt, hogy azokért az öntvényekért, melyek nem saját hibájukból romlottak el, hanem az anyag miatt és egyéb okból, nekik a munkabért le ne szállítsák. Ott tényleg meg is van az egyezség, megállajwdtak a kérdés felett és a rend helyreállott. A harmadik a Langfeldergyár. Ott is volt mozgalom az akkord-árak körül. Ez a gyár a munkások körében arról hires, hogy a többiekhez képest aránylag gyengén fizet. Mint mondom differencziák voltak az akkord-kérdésnek megállapítása körül. Folyt is bérharcz, már megszűnt, teljes a nyugalom. A Magyar-Belga gyárnál is van és itt még ma is folyik a bérharcz. A differenczia tudtommal négy fillér órapénz körül forog. Sztrájkban van 16, mondd, tizenhat munkás. Menjünk tovább. Az Egyesült Villamos gyárnál szintén volt bérharcz, a melyben résztvett két férfi és 16 leány. Az egyik munkás differencziába került a munkaadóval, a művezetőjével. Itt igenis, hatalmi kérdésről volt szó — egy esetben. Hát nem történnek az egész világon a munkásszervezetek részéről ilyen dolgok? Ez okot szolgáltat arra, hogy mindjárt 100.000 embert éhezésre ítéljenek? Nem, t. képviselőtársam, így józanul a XX. században munkaadó sehol sem jár el, mint a hogy itt próbálnak a krimitschau körül eljárni. Megjegyzem különben, hogy ennek a két férfinak és 16 leánynak sztrájkja ugy végződött, hogy a szervezet kétszeri felszólítása után a munkásnők és az egyik munkás elejtették társukat, elejtették a hatalmi kérdést és így visszamentek munkába; most már teljes a békesség és a nyugalom. 6*