Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-345

42 3í5. országos ülés Í912 február 19-én, hétfon. hatnak figyelmen kívül azok, kiket illet, elsősorban a törvényhozás. De talán még közelebbről érinti magát a t, kormányt, és kötelességünkké teszi, hogy ezzel foglalkozzunk. Azért kénytelen vagyok e kérdéssel kissé behatóbban foglalkozni, kénytelen vagyok a t. ház becses elnézését kérni. (Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Előrebocsátom : távol állok attól, hogy akár a munkáskizárást, akár a sztrájkot, a magániparban mint valami végsősorban elitélendő harczi eszközt fognám fel, sőt ellenkezőleg, elismerem annak jogosultságát, hogy a munkásság a maga érdekeit esetleg sztrájk utján is igyekezik érvényesíteni, és elismerem a munkaadók jogosultságát, hogy, végső esetben a maguk jogosult érdekében a munkáskizárás végső eszközéhez is forduljanak. Azt hiszem azonban, nem találkozom ellenmondással, ha azt állitom, hogy ugy az egyik, mint a másik oldalról e következményeiben oly súlyos eszköz alkalmazását csak a végszükség esetében szabad igénybevenni, végszükségben szabad a munkásoknak és még inkább a legnagyobb óvatossággal a munkaadóknak e fegyverrel élniök. Ezeknek megállapítása után elsősorban is felmerül a kérdés, tényleg áll-e az, a mit a kizárás egyik okának állítanak, hogy t. i. általános sztrájk készíttetik elő. Gyakran találkozunk azzal a váddal, hogy mi a nemzetközi szocziáldemokratákkal a választójog ügyében egymás mellett küzdünk, velük érintkezünk. Ebből a vádból, ebből a tényből pro hinc et nunc igen nagy előny háramlik, a mennyiben tényleg ez okból is, de amúgy is munkás-kérdésekkel és szocziális kérdésekkel behatóan foglalkozván, merem állítani, eléggé ismerem a magyarországi és különösen a fővárosi és vidéki munkásmozgalmakat, de mondhatom, arról szó sincsen, hogy itt egy általános sztrájkra akár a szervezetek, akár mások komolyan készülődnének, örvendek, hogy ezt Hegedüs Lóránt t. barátom, ki ebben autentikus és hivatva van véleményt mondani, helyesli. Hegedüs Lóránt: Nem hiszem, hogy sztrájk legyen! Pető Sándor: Hatalmi kérdés az egész. Nem férnek a gyárosok a bőrükbe. (Zaj.) Gr. Batthyány Tivadar: Legyen nyugodt Pető t. képviselőtársam, rájövök erre is. . Abban tehát egyetértünk, hogy nincs tudomásunk arról, hogy itt általános sztrájk készülne. Ezj.el azonban meg van állapítva az is, hogy az általános munkáskizárásnak jogosultsága már eo ipso hiányzik. Mert ha van jogosultsága a krimicsaunak, ugy az elsősorban akkor van, ha általános munkásszervezkedés készül a munkaadók ellen. Ez nincs, ennélfogva elesik a legfőbb ok, a melylyel még motiválni lehetne a munkáskizárást. Azt is hallom és ezt is mondja a munkaadók szervezetének kommünikéje, hogy itt állandó mozgolódás, nyugtalanság van a szakmájukhoz tartozó gyárakban. Hegedüs Lóránt: Ez igaz! Gr. Batthyány Tivadar: ... itt folytonosan hatalmi kérdésekről van szó, és ezért tartják szükségesnek a kizárást. A kérdés ezen részével is kötelességem foglalkozni. Mindenekelőtt meg kell állapitanom, hogy azon 52 gyár közül, melyek ezt a munkáskizárást kimondták, egész sorozatát a gyáraknak emiithetem fel itt névszerint is, melyekben évek óta abszolúte semmiféle munkásmozgalom nincs. Vannak gyárak, pl. a Wörner-gyár, a Vulkán-gyár, a Varrógép-gyár, a Kóck-gyár és még több ilyen gyár, melyekben évek óta alig van munkásváltozás, ezekben a munkásság zöme 5—10 — 15—20 év óta dolgozik ugyanabban a gyárban. Sem sztrájk, sem mozgalom ott nem volt, teljesen patriarkális életet élnek ott a munkaadó és a munkásság. És ime most, mikor ez a munkáskizárás jön, ezen gyárak munkásait egyszerűen kidobják az utczára, éhségre kényszeritik őket és családjaikat csakis azért, mert a .mélyen t. szervezetnek ugy tetszik, hogy most egy általános munkáskizárást csináljon. Ez annak a 25—30.000 főnyi munkásságnak egy része, mely ezen gyárakban van alkalmazva és semmiféle hatalmi mozgalomban részt nem vesz. Méltóztassanak megengedni, hogy tovább menjek. E szakmában az a különös eset áll fenn, hogy talán egyetlen ipari szakmában sincsenek oly sokan képzett munkások, kik nincsenek szervezetben, mint a vas- és fémmunkások közt. Ennek megvannak az okai a multakban, de tény, hogy igen nagy százaléka a képzett, tanult munkásoknak egyáltalában nem tagja szervezetnek. Ezek a munkások tehát, kik szervezve sincsenek, kik egyáltalában össze nem jönnek, szervezet hiányában mozgolódni sem tudnak. Igen természetes, hogy ezekre ráfogni, hogy hatalmi kérdést csinálnak, hogy erőszakoskodnak, abszurdum, mert ez ki van zárva. Annak a 30.000 munkásnak egy másik tekintélyes része ugyancsak teljesen nyugodtan dolgozik, semmi ok a kizárásra nincsen. A munkásság harmadik része a segédmunkások, a napszámosok. Ezek a gyár összes munkásságának circa 25%-át teszik, nincsenek szervezve, sőt tudvalevően az egész világon alig vannak valahol szervezve, békésen dolgoznak, sem bérharczot, sem egyéb harczot nem folytatnak, tehát ismét semmi jogosultsága annak, hogy őket is sújtsák a kizárással. Hozzáteszem még, hogy a famunkásoknak, a kik a vas- és fémgyáraknál körülbelül 3000-re teendők, régi idő óta semmiféle hatalmi mozgalmuk vagy bérmozgalmuk nem volt. Ezek is ártatlanul jutnak tehát a munkáskizárásba és ezzel együtt az Ínségbe. Ha tehát a nem szervezett képzett munkásokat, a kik oly gyárakban vannak, melyekben évek óta nyugalom van, továbbá a segédmunkásokat és a famunkásokat nézzük, megállapíthatjuk, hogy a vas- és gépipar területén a