Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-345

á'/o. országos ülés Í9il február 19-én, hétfőn. 41 ember, hogy az egyszer megkezdett dolgot folytatnunk kell, tekintet nélkül arra, hogy az azután jó és helytálló-e vagy sem ; hanem igenis azt kell, hogy tegyük, a mit a nemzet érdekében az okosság diktál. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Ezek után ki kell jelentenem, hogy sajnálattal vettem tudomásul t. képviselőtársamnak szavai szerint elfoglalt álláspontját. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök : T. ház : A ház az ülés elején elhatározta, hogy háromnegyed kettőkor gróf Batthyány Tivadar képviselő ur terjeszti elő sürgős interpelláczióját, a melyre engedelmet adtam. Minthogy az ezen interpelláczió előterjesztésére kitűzött idő már elmúlt, a tanácskozást most félbeszakítjuk. (Helyeslés.) Mielőtt az interpelláczióra áttérnénk, meg kell jegyeznem, hogy mindazon képviselő uraknak, a kik ma fel voltak irva napirend előtti felszólalásra, ebbeli kérelmüket a jövő ülésre meg kell ujitaniok, de akkor is teljes joguk lesz ezen napirend előtti felszólalások megtételére. (Helyeslés.) Mielőtt az interpelláczióra áttérnénk, javaslatot kell még tennem, a legközelebbi ülés idejére és napirendjére nézve. (Halljuk! Halljuk!) Javaslom, hogy a ház legközelebbi ülését holnap, kedden, 1912 február hó 20-án d. e. 10 órakor tartsa ugyanazon napirenddel, mint a mai. Méltóztatnak ezen javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen !) A legközelebbi ülés idejét és napirendjét ekként megállapítván, gróf Batthyányi Tivadar képviselő urat illeti a szó interpelláczió] ának előterjesztésére. (Zaj.) Kérem a t. házat, méltóztassék csendben maradni. (Az elnöki széket Jankovich Béla foglalja el.) Gr. Batthyány Tivadar: T. képviselőház! (Felkiáltások baljelől: Helyre! Helyre!) A t. képviselőház szives elnézését kérem, hogy daczára az imént elhangzott nagy horderejű kijelentések nyomán előállott izgalomnak, . . . (Zaj a jobboldalon.) Kérem, legyenek csendben. Most itt százezer nyomorult koldusnak kenyeréről van szó, a kik talán mégis megérdemelnek néhány percznyi figyelmet. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget) : Kérem, szíveskedjenek helyeiket elfoglalni. Gr. Batthyány Tivadar: T. képviselőház! Ismétlem, teljes tudatában vagyok annak, hogy az a hangulat, a mely az itt elhangzott nagy horderejű kijelentések után természetszerűleg előállott, nem alkalmas arra, hogy itt egy egészen más témáról interpellácziót terjeszszek elő. Ha ezt mégis megteszem, teszem azért, — a mint előbb egy, a túloldalról áthangzott kérdésre válaszoltam, — mert itt több, mint százezer szegény magyar, mindennapi kenyerét magának és családjának megkereső munkásnak sorsáról van szó, teszem mégis azért, mert itt Magyarország közgazdasági KÉPTH. NAPLÓ. 1910 —1915. XV. KÖTEI. élete egy igen fontos faktorának kérdéséről van szó; teszem azért, mert elhalasztani interpellácziómat annyit tenne, mint azt az ügyet, a melyet •szolgálok, negligálni, tekintettel arra, hogy a mint jól méltóztatnak tudni, én a vasművek és gépgyárak harczi szervezete által február 24-ikére kihirdetett munkáskizárásról akarok szólni. Itt tehát mindössze csak egynehány nap van hátra, ezt a pár napot tehát fel kell használnunk arra, hog .* a békét lehetőleg biztositsuk. (Helyeslés a baloldalon.) S mert már rövid az idő s mert ugy vélem, hogy ilyen nagy horderejű kérdésnél lehetetlen, hogy a törvényhozás azzal ne foglalkozzék : a t. képviselőház szives elnézését kérem azért, hogy interpellácziómat mégis előadom. (Halljuk ! Halljuk !) T. képviselőház ! Méltóztatnak tudni, hogy a vasművek és gépgyárak országos egyesülete, a melyben nincsenek ugyan benn az összes magyarországi vasgyárak és gépgyárak, hanem mindössze 52, kisebb-nagyobb gyár, hogy ezek szervezete legutóbb kimondotta, hogy állítólag a munkásság között folytonos nyugtalankodások vannak, hogy állítólag a munkásság hatalmi kérdések miatt folyton mozgolódik, hogy állítólag ezt hirdetik igy a sajtóban is, azonkívül, hogy itt tavaszra vagy nyárra egy általános sztrájk készülne s mindezekből kifolyólag elhatározták február 17-én, hogn február 24-ére az összes, a szervezet alá tartozó gyárakban az összes munkásságnak a munkát felmondják. Ez, tekintettel arra, hogy Magyarországon tudtommal körülbelül 35.000 vas- és fémmunkás van; hogy e szervezett gyáraknak a munkáslétszáma körülbelül 25—30.000 ; ha még hozzáveszünk átlag három-négy embert, a kik közvetve egy-egy ilyen munkásnak keresményéből élnek ; ha hozzá méltóztatik venni még azt is, hogy a . midőn 25.000 munkás dolgozik és 25.000 munkás magát és családját fentartja, ezek után még egy sereg ember él, szatócsok, kisebb üzletemberek stb. : akkor egy ily munkáskizárásnak, ily munkabeszüntetésnek oly óriási hordereje van, hogy, eltekintve a közgazdasági résztől, egyszerűen csak szocziális szempontból is látható, hogy ily kérdést könnyelműen felidézni a legnagyobb bűn. (Ügy van ! a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! Megállapíthatjuk azt, hogy Magyarországon az utóbbi időben a gyáripar elég jó helyzetben van. A konjunktúrák kedvezők. Maga az állam, különösen most, midőn a költségvetés meg van szavazva, midőn nagyobbmérvü beruházások történnek az államvasutaknál, a hadseregnél, haditengerészetnél, stb. sokat rendel, és nagy mérvben vannak a gyárak elfoglalva. Ha tehát épen most, a midőn ily fejlődési korszaka és ily jó konjunktúrája van a magyar gépiparnak, épen most a gyáriparnak ez ágai kimondják a munkáskizárást, mesterségesen megakasztják az ipar munkáját, a nemzet gazdasági életének ez ágazatait: ez oly felelősséges, konzekvencziáiban oly súlyos tény, a melyet nem hagy6