Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-359

359. országos ülés 1912 márczius 7-én, csütörtökön. 353 a ház egész tekintélyének súlya alatt a ház exponense, a ház elnöke által tétessenek meg. A javaslat tehát a következőkép szól (Ralijuk ! Halljuk! Olvassa): »A mentelmi bizottság dr. Pályi Ede hírlapírónak ama cselekedetét, hogy a képviselőházban 1912 márczius 2-ikán tartott ülése folyamán a ház tanácskozótermébe berontott és ott a magaviseletével a ház tekintélyét és tanácskozási rendjét megsértette, a bizottság a rendelkezésére álló adatok, nevezetesen a vonatkozó ülési napló és főképen a háznak folyó évi márczius 6-iki ülésén történt felszólalásokban foglalt ténybeli előadások alapján vizsgálat tárgyává tette és ugy találta, hogy büntetendő cselekmény jelenségei látszanak fenforogni. Minthogy a cselekmény tényelemeinek minősítésre alkalmas kiderítése és megállapítása nem tartozik a bizottság hatáskörébe, a mentelmi bizottság azt javasolja a t. háznak, hogy utasítsa a képviselőház a ház elnökét, hogy az ezen ügyre vonatkozó iratokat és naplókat a szóban forgó cselekmény kiderítése és esetleges megtorlása végett tegye át a budapesti királyi főügyészhez.« Tisztelettel ajánlom a mentelmi bizottság ezen javaslatának elfogadását. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Polónyi Géza: Ez nem helyes ! A befejezés nem helyes ! Beszkid Antal jegyző: Bakonyi Samu! Bakonyi Samu : T. ház ! Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nagyjából az eset felfogását illetőleg az előadó ur eszmemenetelét helyeselhetem, a konklúzióját azonban, sajnos, magamévá nem tehetem és ennélfogva kénytelen vagyok, tegnap ezen ügyre vonatkozólag előterjesztett indítványomhoz ragaszkodni. (Zaj. Elnök csenget.) Mielőtt ennek indokolásába bocsátkoznám, legyen szabad az eset kiváló közjogi fontosságánál fogva rámutatni egy körülményre, arra nevezetesen, hogy ha az eset büntetőjogi vonatkozásait tartjuk

A szem előtt, mint a hogy ilyen irányban foglalkozik a kérdéssel a mentelmi bizottság jelentése és a t. előadó ur is, akkor látnunk kell azt a szükségességet, a melyet az élet gyakran vet fel más esetekben is : hogy a büntetörvénykönyv mutatkozó hézagai sürgősen pótoltassanak, nevezetesen a felmerült konkrét eset ötletéből abban az irányban, hogy az országgyűlés két házának mint tanácskozó testületeknek tekintélyét, rendjét sui generis büntetőjogi oltalom alá kell helyezni, továbbá a ház tagjai mentelmi jogát is a ma még hiányzó közvetlen sui generis büntetőjogi oltalom alá kell helyezni, nemcsak abban az értelemben, a mint az tényleg megvan, hogy a ház tagjai bizonyos védelemben részesülnek a hatóságok által, netalán, kifejthető zaklatásokkal szemben, hanem a tekintetben is, hogy a nem hatóságok, hanem a mások által elkövetett megsértése a mentelmi jognak konkrét büntetőjogi intézkedés és rendelkezés tárgyává tétessék. Abban a meggyőződésben vagyok, hogy ha a sor rákerül büntetörvénykönyvünknek különben KÉPVH. NAPLÓ. 1910 —1915. XT. KÖTET, is soká el nem odázható revíziójára, az illetékes tényezők hajladnók lesznek ez irányban a kezdeményező lépéseket megtenni. Ennek előrebocsátása után kénytelen vagyok még ahhoz a felfogásomhoz is ismételten ragaszkodni, a melyet tegnap Szmrecsányi György t. képviselőtársunknak mentelmi bej elentésével szemben hangoztattam, hogy t. i. ilyen esetben nincsen semmi szükség arra, hogy a ház, mielőtt maga intézkednék, a mentelmi bizottság jelentését bekérje vagy bevárja, mert a háznak különben is közvetlenül joga van arra, hogy minden közbeeső lépés mellőzésével önmaga hozzon közvetlenül határozatot. (Vgy van ! a szélsőbaloldalon.) Hock János: A 191. §> Bakonyi Samu : Az e tekintetben hasonlatos eseteknek általam tegnap megemlített tartalmából is egészen világos, hogy a ház régebben is ebben a felfogásban volt, és a jelen esetben sincs semmi szükség arra, hogy ettől eltérjen. Emiitettem ugyanis tegnapi felszólalásomban Tisza Kálmánnak azon esetét, a mely pedig vele szemben nem itt a házban, hanem a házon kivül merült fel, a mely arra indította a házat, hogy minden más közbeeső lépést mellőzve, közvetlenül tegyen intézkedést a megtorló lépések folyamatba tétele iránt. Semmi okot nem láttam tegnap és nem látok ma sem fenforogni, hogy ettől eltérjen a ház, mert ez bizonyos vonatkozásban és irányban gyengiti a háznak mint ebben az esetben közvetlenül illetékes fórumnak a súlyát. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az igen t. előadó ur helyesen vonta meg a párhuzamot ebben az esetben az angol parlamenti gyakorlat és a mi parlamenti gyakorlatunk hiányai között. Azonban az igen t. előadó ur bizonyára tudja azt, a mire én most leszek bátor hivatkozni, hogy a mi törvényhozásunk gyakorlatában nemcsak a párhuzamra van alap az angol és a mi eljárásunk között, hanem alap van konkrét intc'zkedésben megnyilvánuló analógiára is. Nevezetesen, t. ház, van nekünk törvényünk, az 1723 : VII. törvényczikk, a mely e tekintetben világos rendelkezéseket foglal magában nemcsak a ház tagjaira vonatkozólag, hanem a házon kivül eső egyesek vagy személyek részéről a ház ellen vagy a ház tagjai ellen elkövetett, hasonló merényletekre vonatkozólag is. Az 1723 : VII. törvényczikk 8. és 9-ik szakaszai foglalják magukban ezen rendelkezéseket, a melyekre én itt nem akaTok hosszasan kiterjeszkedni, nem akarván a t. ház türelmével visszaélni; csak azért hozom ezt fel, hogy rámutassak arra, miképen a mi gyakorlatunkban is megvolt a nizus és a pozitiv rendelkezés is, hogy a ház e tekintetben az ellene elkövetett sérelmek irányában törvényes megtorlással éljen és a rendkívüli lépéseket saját maga közvetlenül, szuverén jogánál fogva megtehesse. Az kétségtelen dolog, hogy itt az az eset forog fenn — hogy én is megmaradjak az angol párhuzamra való hivatkozásnál — hogy itt az úgynevezett contempt of law esete forog fenn, 45