Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-359

352 359. országos ütés 1912 márczius 7-én, csütörtökön. A további kérdés az, hogy a 293. §-nak további bárom szava: »meg is fenyittetnek« a magyar képviselőházban, a hol erre nézve sem jogszokás, sem írott szabály nincs, miként alkalmazandó és viendő keresztül. T. ház ! Minthogy nem vettük át az angol alkotmányjognak azt a példáját, a mely szerint, különösen a ház tekintélyének megóvása szempontjából, akár egy kivülről, akár egy belülről érkező támadást a speaker, a ház elnöke legsúlyosabban megtorolhat közegével, a sergeant at arms segélyével, még a szabadságvesztés büntetésének alkalmazásával is, nálunk csak arról lehet szó, fenforog-e az az eset, hogy jogászi határozottsággal, ha nem is törvényes bizonyossággal, de teljes valószínűséggel meg lehessen állapitani oly tényálladékot, melynek alapján a megtorló lépések megtétele azon hatóságnak jogkörébe utalandó, a mely a megtorlásra hivatva van. A mentelmi bizottságnak hatáskörébe és jogkörébe nem tartozik az, hogy tényeket állapítson meg és derítsen ki. A ténykiderités és a ténymegállapítás különösen abból a szempontból, hogy az a tény büntetőjogilag is minősíttessék, azon hatóságok hatáskörébe tartozik, a melyek hivatva vannak arra, hogy a tényeket megállapítsák. A mentelmi bizottság előtt semmi más adat, semmi más történeti alap nincs, mint azok az irományok, a melyek alapján a Pályi-féle berohanást valamelyes úton-módon megítélheti és a tényeket megkonstruálhatja. Polónyi Géza: Nemcsak a berohanást, a gyalázkodást is ! Darvai Fülöp előadó : Eá fogok térni arra is. A márczius 2-iki képviselőházi napló a nagy zür-zavarra való tekintettel ebben az irányban semmiféle megfogható, pozitív adatot nem szolgáltat. Szmrecsányi György: Nem akarták bevenni! (Zaj.) Darvai Fülöp előadó: Abban a nagy zajban lehetetlen is volt bevenni; csak a turbulenczia volt látható, de hogy hogyan folyt le az eset, körülményesen meg nem állapitható. Nekünk tehát azokra a segédbizonyitékokra kellett szorítkoznunk, a melyek rendelkezésünkre állottak. E tekintetben pedig az adalékokat a képviselőházban történt tegnapi felszólalásokból merítettük. Ezen felszólalások folyamán tények adattak elő. Mind gróf Batthyány Tivadar, mind Polónyi Dezső t. képviselőtársunk felszólalásából bizonyos fix tények domborodtak Id, ezekben mintegy átvillant a ténymegállapítás lehetősége és ezekből a felszólalásokból azt a következtetést lehetet vonni, hogy a büntetőtörvénykönyv pozitív és határozott rendelkezéseinek alkalmazásával olyan jelenségek mutatkoznak, a melyek büntetendő cselekmény kritériumait állapítják meg. A büntetőtörvénykönyv 262. §-án alapuló nyilvános rágalmazásnak, a büntetőtörvénykönyv 163. §-ába ütköző cselekménynek bizonyos tényelemei, bizonyos formában, bizonyos külső megjelölésekben ezen felszólalásokból megállapíthatók. Minden birói nyomozásnak és minden bűnvádi pernek a kezdete azokon az általános adatokon alarjul, a melyeket a tényekből magukból egyesek, a későbbi tanuk, saját tapasztalatuk utján megállapíthatnak. Az adott körülmények között pedig ugy áll a dolog, hogy azon tényelőadásokból, a melyek itt a t. házban elhangzottak, tényleg olyan jelenségek állapithatók meg, a melyek a büntetőtörvénykönyv vonatkozó és idézett szakaszainak kritériumait tényleg megállapítani látszanak. A mentelmi bizottság, abból az elvből indulva ki, hogy tilos cselekmény lévén már magában véve az, ha bárki idegen a képviselőház tanácskozó termébe behatol, fennállván az a megbonthatatlan és félreérthetetlen alkotmányjogi jogelv, hogy a képviselőház, anyagi és eszmei hozzáférhetetlensége alaptörvényeinkben feltétlenül biztosítva van — kérdés, hogy ezen tilos cselekményen kívül történt-e más oly cselekmény is, a mely bizonyos büntetőjogi utón megtorló lépések szükségét állapítja meg. Erre nézve a mentelmi bizottság semmiféle preczedensre nem támaszkodhatott; csak arról lehetett szó, hogy a fenforgó tények alapján kereshet-e olyan kapcsolatot, a melynek alapján ezt a kérdést, ezt a cselekedetet ugyancsak a megtorló lépések útjára viheti. Én azt Íriszem, t. ház, helyesen tolmácsolom a mentelmi bizottság álláspontját, ha azt mondom, hogy a háznak saját hatáskörében, és pedig a háznak legkimagaslóbb exponense, a ház elnöke utján kell megtennie azokat az intézkedéseket, hogy az illetékes hatóság azon tényelemekről értesüljön, a melyek büntetendő cselekmény fennforgását megállapítani látszanak. Ennek folytán a mentelmi bizottságnak az volt az álláspontja, hogy a bűnvádi perrendtartásnak 33. §-a értelmében, mely szerint a királyi ügyészség a hivatalból üldözendő büntetőcselekményeket amúgy is hivatalból tudomásul tartozik venni és a vonatkozó lépéseket köteles megtenni, leghatékonyabb eszköz ezen kötelességteljesítés felhívására az, ha magát a tényt, a rendelkezésre álló adatokat a ház hivatalos formában saját hatáskörében tudomására hozza annak a hatóságnak, a mely hivatva van büntetendő cselekményeket azon tényelemek alapján üldözni, a melyek tudomására hozatnak. A képviselőház kapcsolata mentelmi ügyekből folyólag ugyancsak a bűnvádi perrendtartás 40. §-a értelmében a királyi főügyészségekkel állandósítva van a törvény erejénél fogva. Bakonyi Samu: Megfordítva! Az fordul a házhoz ! Darvai Fülöp : A mentelmi bizottság tehát azon álláspontból indul ki, hogy hatásköre nem lévén, a tényálladék kiderítésére és, megállapítására, csupán a rendelkezésére álló adatok alapján tesz javaslatot arra nézve, hogy a megtorló lépések