Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.
Ülésnapok - 1910-358
358. országos ülés 19Í2 márczius 6-án, szerdán. 33? a karzati jegy czimén, a sajtó hivatása czimén van itt, de mindenki alkalmazkodni tartozik a ház rendjéhez. (Helyeslés.) Beszkid Antal jegyző: Ráth Endre! Ráth Endre: őszintén szólva, bizonyos meglepetéssel hallottam az elnök urnak a Pályiügygyel kapcsolatos indítványát és nem tudom megmagyarázni, hogy e kérdésnek miért nem tulajdonítanak nagyobb fontosságot és miért kell az igazságügyminister urnak megvárnia azt, míg direkt kérdés intéztetik ebben az ügyben hozzá, hogy véleményének élő szóval is kifejezést adjon. A kiindulási pontnak helytelensége az elnöki indítványnál ugy látom, az volt, hogy alapul vette azt, hogy a képviselőház termébe való behatolást újságíró követte el és ezért az elnök ur befejezettnek látta működését azzal, hogy a képviselőházban való megjelenésre jogosító igazolványt tőle elvette. (Zaj. Elnök csengd.) Kérdezem az igen tisztelt elnök úrtól: vájjon miféle intézkedéseket tett volna akkor, ha nem újságíró vagy nem olyan egyén követte volna el az ülésterembe való behatolást, kinek igazolványa van a képviselőházban való megjelenésre ? (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) A házszabályoknak 257. §-a, melyre előttem szólt t. képviselőtársaim már hivatkoztak, az elnök ur j ogkörét szigorúan megszabják (olvassa): »örködik a nyilvánosság felett, a hallgatóságot, ha kell, a törvény értelmében rendre inti és szükség esetére a karzatról kiutasítja, sőt a rendzavarókat meg is fenyítteti.« Már a házszabály maga intézkedik tehát a felől, hogy rendzavarás esetén nem feltétlenül és egyedül az elnök ur keü hogy intézkedjék saját jogkörében, és maga Ítélkezzék a rendzavaró felett, hanem a házszabályok előre gondoltak arra a lehetőségre, hogy jöhet oly eset, mikor ezen megtorló intézkedéseknek túl kell menniök azokon a korlátokon, melyeken belül az elnök intézkedhet, és a mikor már egyenesen a büntetőhatóságoknak kell intézkedniük. Nem csinálok belőle titkot, hogy azoknak indítványához járulok, elsősorban Bakonyi Samu t. képviselőtársam indítványához, kik azonkívül, hogy a ház hatáiozata alapján kívánnak eljárni Pályi Edével szemben, az ügyet még illetékes fóruma, a büntetőbíróság elé is kívánják vitetni. Mert nézzük a dolgot egy kicsit messzebbmenő szempontokból, ne pedig szigorúan az eset. rögeihez, kötve. Tegvük fel, hogv valaki az utezán végigmegy és elkurrantja magát, dalol jókedvében, vagy kifejezéseket használ a kormány, a képviselők vagy a hatóságok ellen. Nyomban megjelenik ott a hatóság és azt az embert, akár józan, akár nem józan, rögtön lefülelik, beviszik a rendőrség elé és megindul ellene a bűnvádi eljárás. Vegyük azokat az eseteket, melyeknek mindnyájan voltunk szemtanúi, hogy képviselőválasztások alkalmával (Zaj. Elnök csenget.) egy-egy faluban való keresztülmenetelkor akár egyének, akár csoportosulások megfenyegetnek, megdobálnak, akármilyen ártatlan eszközökkel is, még tojással is, vagy KÉPVH. NAPLÓ 1910 —1915. XV. KÖTET. homokgöröngygyei, nyomban előállnak a hatóságok és a büntetótörvénykönyvnek 176. §-ára való hivatkozással, a melyhez igen súlyos szankcziók fűződnek, megindítják a bűnvádi eljárást és magánosok elleni erőszak czimén az illetőket bíróság elé állítják. Szmrecsányi György t. képviselőtársam már elmondotta, hogy, ha például valaki a karzatról ledob röpiratokat, a mi majdnem minden héten kiváló eseménye a képviselőháznak, az illetőket lekapják a teremőrök, átadják a rendőröknek, a kik előállítják és hatósági eljárást indítanak ellene. Ezzel szemben, ha a magyar képviselőház termébe, a mikor a nemzeti szempontok íriizködnek, a mikor igazán mindenki a maga meggyőződésének teljes erejét viszi a harczba, ilyen elemek betolakodnak, akkor az elnök urnak semmi egyéb szava nincsen ehhez, mint tisztán az, hogy megvonja a karzati látogató-jegyet. Hát igy fogjuk fel azokat az alapelveket, azokat a garancziákat, a melyek fűződnek ahhoz, hogy a törvényhozás a maga akaratát függetlenül, önállóan és szabadon nyilváníthassa ? (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Hát nincs semmiféle intézkedése, semmiféle hozzászólása, belső ösztöne a t. háznak akkor, a mikor betörnek a házba, a mikor képviselőket, pártot, sőt — horribile dictu — még a hadügyministert is legazemberezik ? Ehhez nincsen semmi szava ? (Taps balfelől.) Az én Szerény meggyőződésem az, hogy, ha betörhetnek itt a házba, ha képviselőket, pártokat, sőt egyéb funkczionáriusokat is legazemberezhetnek, megbecstelenithetnek, képviselőkhöz erőszakkal hozzányúlhatnak, itt beszédeket tarthatnak és e felett a ház egyszerűen csak napirendre tér, akko~ itt egy egész iskolát fogunk teremteni. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Vájjon az az utód, a ki ugyanezeket a cseleményeket talán fokozottabb mértékben fogja elkövetni, nem fog-e hivatkozni az elnök ur kedvencz paripájára, a preczedensekre ? (Ugy van I a szélsőbaloldalon.) Hiszen a t. ház nem tett semmit ebben a kérdésben. Én azt hiszem, hogy, a ki egyszerűen megelégszik azzal, hogy elnöki hatáskörben intéztessék el ez az ügy, az nem emelkedik fel arra a magaslatra, a melyre fel kell emelkednie akkor, a mikor a magyar parlament független és szabad akaratnyilvánításáról van szó, a melybe senkinek beleszólási joga nincs. Hozzájárulok ahhoz az indítványhoz a mely ebben az ügyben büntetőjogi megtorlást kivan. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : A most elhangzott felszólalásokra nyilatkozni kívánok. Nem tudom ugyanis, hogy Ráth Endre és más képviselő urak milyen jogczimen intézhettek támadást ellenem akkor, a mikor én. elnöki beje'entésem kapcsán teljesen korrekté napirendre hoztam a szóbanforgó kérdést, a mint ez kötelességem volt. Az én bejelentésem már hétfő óta itt van és nem tehetek róla, ha a j egj'-zőkönyv hitelesítése felett megindult vita miatt csak ma voltam képes előterjeszteni. Én ugy tettem meg elnöki előterjesztésemet, a mint ez kötelességem volt (Élénk helyeslés a jobboldalon.) és kijelentem, 43
