Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-358

336 358. országos ülés 1912 tett a képviselőház elé. Hermán Ferencz képviselő, a kérvenyi bizottság akkori előadója e kérvénynek előzményeit és indokait a következőkben adja elő (Olvassa) : »T. ház ! 25 budapesti politikai napilap országgyűlési tudositói a tárgyalás alatt lévő kérvényükben két kérelemmel fordulnak a képviselőházhoz. Az egyik az, hogy a képviselőház állitsa helyre velük szemben a házszabályok helyes értelmét és gyakorlatát, a másik pedig az, hogy a nyilvánosság jogának gyakorlatában a képviselőház részesitse őket a szükséges védelemben minden támadással szemben, még ha ilyen támadás az elnöki székből történnék is. Mielőtt a kérvény ezen két kérelmi pontjára vonatkozólag a kérvényi bizottság javaslatát előterjeszteném, szükségesnek találom röviden ismertetni a kérelemnek történelmi részét, vagyis azokat az indokokat, a melyek a hirlapok országgyűlési tudósítóit ezen kérelem beadására inditották. A kérvényezők kérvényükben azt panaszolják, hogy huzamosabb idő óta azt tapasztalják, hogy hivatásuk gyakorlatában őket a képviselőház minden részéből jog és alap nélküli ellenséges indulatú támadások érik. Előadják, hogy míg ezek a támadások a képviselők és ujságirók magánérintkezésére vonatkoztak, addig az országgyűlési tudósitók kara nem tartotta szükségesnek velük szemben állást foglalni. Mióta azonban — állitásuk szerint — azt tapasztalják, hogy ezen támadások az utolsó időkben egészen rendszerré lettek, sőt a képviselőház üléstermébe is bevonultak, ez okból indittatva érzik magukat arra, hogy ezen sérelmükkel a képviselőházhoz forduljanak. Előadják még végül azt — és erre felhívom az igen t. képviselőháznak figyelmét —, (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) »hogy az elnöki székből oly kijelentés tétetett, mintha az újságírói kar, az ujságirói karzaton mint vendég, vendégszeretetet élvezne, és ott csak mint vendég lehetne jelen«. Ebből kitűnik t. képviselőház, az, hogy az elnök ur mai kijelentéséhez hasonló kijelentés, a mely ámult országgyűlésen tétetett, a hirlapirói karzatra nézve, annyiban sérelmesnek mutatkozott, hogy a hirlapirói kart arra indította, hogy e kérdés tisztázása végett a képviselőházhoz fordult. A képviselőház természetesen kiadván a kérvényt a kérvényi bizottságnak, a kérvényi bizottság a következő javaslattal terjesztette a képviselőház elé. (Halljuk! a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) »Az 1848 : IV. t.-czikk 10. §-ának és a házszabályok 283. §-ának rendelkezése szerint a ház ülései nyilvánosak lévén, ezen üléseken jogában áll a közönségnek a számára fenntartott karzatokon megjelenni. A törvény a hírlapoknak országgyűlési tudósitóiról különleges rendelkezéseket nem tartalmazván, a nyilvánosság kérdésében a tudó. sitókat is ugyanazon jog illeti meg, a milyen a többi haUgatóságot. A házszabályok 285. §-a a hirlaptudósitók részére külön helyet rendel, miután a sajtónak nemcsak joga, de hivatalos kötelessége is márczius 6-án, szerdán. az 1848 : XVIII. t.-czikk 14. §-ának szem előtt tartásával az országgyűlés nyilvános üléseit hiv szellemben és igazán közölni«. Ezen hivatás könnyebb, zavartalanabb teljesithetése okából van a hirlapok országgyűlési tudositói részére külön hely fenntartva. (Ugy van ! a szélsobaloldálon.) A sajtó és a közönség megjelenési joga oly törvényes jog, a melytől a nyilvánosságban rejlő alkotmányjogi ellenőrzés, tehát a parlamentarizmus megsértése nélkül a képviselőház el nem tekinthet, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) — annyival kevésbbé, mert hiszen a nyilvánosság kizárásával a képviselőház ugy az 1848 : IV. törvényczikk 12. és 13. §-ának, mint a parlamentarizmusunknak szelleméből — valamint a házszabályok 292. §-ából és 223. §-ának tiltó rendelkezéséből kifolyólag még határozatot sem hozhat, törvényhozási működést annál kevésbbé gyakorolhat. Mindezekből önként következik az, hogy a képviselőháznak törvényes kötelességében áll az igy értelmezendő nyilvánossági jogot az 1848: IV. törvényczikk 11—13. §-ainak, és a házszabályok 257. és 291. §-ainak figyelembevételével, mint a törvényhozás egyik elengedhetetlen kellékét a parlamentarizmus és az alkotmányosság szempontjából is megvédelmeznie. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Még csak annyit teszek hozzá, t. képviselőház, hogy a kérvényi bizottság e javaslatát a képviselőház 1908. január 11-én tartott ülésén határozattá emelte. Ez által kimondta azt, hogy a hirlapirói kar és a sajtó a házban nem vendégjogot élvez, hanem törvényes jogokat, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) hogy a hirlapirói kar és a sajtó itt kiegészitő rész, a nyilvánosságnak oly ellenőrző és oly funkcziót teljesitő közeg, a melyet innen kizárni, sem pedig hivatásában korlátozni nem szabad. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nagyon sajnálnám, (Zaj. Elnök csenget.) ha a t. elnök ur ama kifejezése, a melyről meg vagyok győződve, hogy minden tendenczia nélkül mondatott, ismét félreértésekre adna alkalmat, és ismét felvetné ezt a kérdést, mert meg vagyok róla győződve, hogy a hirlaptudósitói kar és a s"ajtó ezt a kérdést tisztázatlanul nem hagyhatná. Ennélfogva azt a kérelmet vagyok bátor intézni a mélyen tisztelt elnök úrhoz, hogy méltóztassék talán azt a kifejezést, melyet használt, hogy t. i. a sajtó vendégjogot élvez, megmagyarázni és az ahhoz esetleg hozzátapadható félreértéseket kiküszöbölni. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Mélyen t. ház ! Teljesen a képviselő ur felfogása értelmében kijelentem, hogy a »vendégjog« kifejezéssel eszemben sem volt azt az első kijelentésemet gyengíteni, a mi a legfontosabb, hogy t. i. a sajtónak szabad ittlétét fontos, nélkülözhetetlen alkotmánygaranciának tekintem.. (Helyeslés.) Csak azt állitom mégis, hogy a magába a ház enceinte-jébe nem tartozókra, a ház tárgyalási termén kivül állókra a karzatokra fennálló rend érvényesül, miként mindenkire, a ki nem képviselő, akármilyen legyen az a jog, melynél fogva itt megjelenhet. A közönség tehát