Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-345

345. országos ülés 1912 február 19-én, hétfőn. 29 Én tehát azt hiszem, (Zaj. Elnök csenget. Halljuk ! Halljuk! balfelől.) hogy a helyzet tisztázásához hozzájárulna, ha e tekintetben a ház a maga elhatározását a kormánynyal együtt egész preczizen nyilvánítaná. Ez, t. képviselőház, egy olyan óhaj, a melyben, gondolom, mindnyájan osztozunk. Visszatérve tehát oda, a honnan kiindultam, meg kell állapitanom, hogy nem volt szó abban a beszédben, melyet az appropriáczió dkalmával mondtam, békéről abban az értelemben, a melyben a béke értendő, hogy mi tehát lerakjuk a fegyvert és hogy mi a véderőtörvényjavaslatot elfogadjuk, ahhoz hozzájárulunk. (Mozgás a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! balfelől.) Nem arról volt szó; (Halljuk! Halljuk.') arról volt szó, hogy a parlamenti vitatkozás rendes keretébe térjünk vissza, (Elénk helyeslés a jobboldalon.) a mi szerintem nem zárja ki a küzdelmet; (Ugy van! Ugy van ! jobbfelől.) a mi helyreállítja a küzdelemnek azt a helyes és normális módját, (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelől), a melyben az ellenzék iparkodik azoknak az eszméknek, a melyeket képvisel, tőle telhető erővel érvényt szerezni; (Elénk helyeslés a jobboldalon) azokat a közvéleményben terjeszteni és ezzel a jövőnek szerinte helyesebb megoldásait előkészíteni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) A rendkívüli eszközök alkalmazására nézve pedig szerintem bizonyos erkölcsi alapot adnak azok a pozitív sérelmek, a melyek a javaslatokban benfoglaltatnak és a melyek közül a két legkimagaslóbbat ma mégegyszer iparkodtam, a menynyire gyenge erőmtől telik, a ház elé álhtani. Kérésem tehát az volt, hogy ezek elimináltassanak, hogy igy azoknak, a kik, mint én is, közreműködni óhajtanak a parlamenti tanácskozások rendes menetének helyreállítására, erre alap és erő adassék. (Helyeslés a jobboldalon és balfelől.) Legnagyobb sajnálatomra a t. ministerelnök urnak erre a beszédemre adott válaszában nem találom meg ezt az alapot, nem találom meg ezt az elvet. (Elénk helyeslés és éljenzés a bal- és a szélsőbaloldalon. Mozgás és zaj.) Elnök : Csendet kérek ! A ministerelnök ur kivan szólani. Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: T. ház ! (Halljuk ! Halljuk !) Azt hiszem, teljesen jogosult és teljesen érthető lesz, (Halljuk ! Halljuk !) ha igen tisztelt képviselőtársam mostani felszólalása után rögtön szót kérek és ugyanazzal a nyugodtsággal és higgadtsággal tárgyalom az ő mostani felszólalását, . . . (Mozgás és zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: ... a melylyel ő azt hozzánk intézte, (Helyeslés a jobboldalon.) Elismerem, hogy az ő egész beszédének a hangja és az ő bizonyítása annak adta tanújelét, hogy ő csakugyan komoly tárgyalásokat kivan itt e t. házban, a mi nekünk is legfőbb óhajtásunk. Akárki részéről és akárhonnan jöjjön is az impulzus az ebben való közreműködésre, én ezt a magam részéről igen szívesen veszem s annál szivesebben veszem ezt olyan férfiú részéről, aminő gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam, (Halljuk! Halljuk!) a ki a magyar parlamentnek igen hosszú időn át igen jeles tagja s mint ilyen, mindenki által pártkülönbség nélkül tiszteltetik és szavának mindenesetre súlyt adnak akkor is, ha különben nem értenek vele mindenben egyet. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) T. képviselőtársam beszédének elején visszatért azon tervezgetésekre, a melyek az ősz folyamán a nem rendes tárgyalásnak már jó hosszú időn át való folytatása után bekövetkeztek, és előadja, hogy akkor bizonyos kívánalmakkal állott elő, nemcsak ő, hanem az ellenzéknek többi csoportja is, a melyek reámutattak arra, hogy mik volnának azok a módosítások, illetőleg, mely szakaszaival szemben a benyújtott törvényjavaslatnak állanak fenn azok az aggályok, (Halljuk ! Halljuk! balfelől. Felkiáltások : Rangosabban!) a melyek ha eloszlattatnának, ez szerinte megkönnyebbítené a normális tárgyalás helyreállítását. Igaz, hogy ezen tervezgetésekről a kormány is tudomást szerzett, de ez, mondjuk, nem a nyilvánosság előtt történt, ez csak, mondjuk, barátok és barátok között való személyes érintkezésből keletkezett. S én mindig azt az elvet képviseltem és annak itt is e házban nem egyszer adtam kifejezést, hogy az ország dolgát az ország szine előtt kell végezni. (Helyeslés jobbfelől.) Ezt a czélt annyiban értük el e tekintetben, hogy később ezen tervezgetések dclg melyek más okoknál fogva nem jutottak akkoriban komoly tárgyalás alá, mert hiszen akkor az a helyzet is volt, hogy az ellenzéknek egyik Tésze óhajtotta az ilyenféle megoldást, másik része pedig nem s igy természetesen semmi praktikus czélt elemi nem tudtunk volna s ez is volt egyik oka annak, hogy azokkal a tervezgetésekkel akkor komolyabban nem foglalkoztunk, mondom ez a dolog — s ezt én csak örömmel konstatálom — végre azután a ház elé került és pedig igen tisztelt barátomnak felszólalása adott arra módot, hogy itt nyilvánosan foglalkozzunk ezekkel a kérdésekkel. En csak örömmel vettem erről akkor tudomást és ha, a mint t. képviselőtársam mondja, mi ezeket az ellenzéki részről felvetett aggályokat, kérdéseket nem honoráltuk volna, illetőleg nem jártunk volna el velük szemben ugy, a mint azt ő várta volna, bocsánatot kérek, de igen t. képviselőtársamnak mégis eszébe kell, hogy juttassam, hogy mi itten nagyon komolyan tárgyaltuk ezen felvetett eszméket ; elismertük még azt is, hogy olyan körben mozognak ezek a felvetett kérdések, hogy egyáltalában lehet a mi felfogásunk szerint azokat megfontolás tárgyává tenni s nincs köztük egy sem olyan, a melyet egyenesen vissza kellene utasítani. Es ezen megfontolás alapján igyekeztem én a magam részéről az ellenzék vezérférfiaival érintkezésbe lépni, hogy azonkívül, a mit igen t. barátunk itt nyílt színen előadott, tudomást szerezzek arról, hogy a megoldásnak micsoda módjait gon-