Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-345

28 345. országos ülés 1912 február 19-én, hétfőn. közé sorozzuk azt, hát ne térjünk el attól, ne menjünk vissza a mögé, a mit az 1807. évi rendek kifejeztek, a midőn egyfelől azt mondták, hogy nem ismerik el a felségjogokat abban a kiterjedésben, a melyben a király leiratában azokat magának vindikálta, de feltéve, hogy felségjog volna, a magyar nemzet képviselői elvárhatják, remélhetik a királytól, hogy ezen jogokkal a magyar nemzet közjogi birtokállományának, a magyar nemzet törvényhozási elveinek, a magyar nemzet érdekeinek megfelelő módon éljen. Azért, ha az időt nem véljük alkalmasnak arra, hogy ezt a tátongó sebet a mi nemzeti egységünkön, ezt a tátongó sebet a magyar állam és a magyar nemzet tekintélyén, ezt a tátongó sebet annak a nemzeti egységnek organizmusán, a melybe bele akarjuk illeszteni minden polgártársunkat, orvosoljuk : akkor legalább ne legyünk részeseivé annak, hogy ez a seb mélyittessék. Ha nem látjuk időszerűnek a küzdelmet, hogy ezt megszüntessük, legalább ne vállaljunk vele szolidaritást ; ha a fejedelmi jogkörbe utaljuk, akkor az egész felelősséget is ruházzuk arra, a ki ezt a jogot ekképen gyakorolni jónak látja. (Éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Eri a meghajtásnak azt a módját, a mely azt, a mit senki örömmel nem lát, hanem ki nagyobb, ki kisebb fokával a békés törésnek viseli, hogy mi azt törvénybe iktassuk, megrögzítsük, ennek ujabb alapot, ujabb erőt kölcsönözzünk : ezt én objektíve is egy rendkivül aggályos, a nemzet jövőjére nézve rossz következményekkel járó ténynek tekintem, (ügy van ! Ugy van ! a baloldalon.) De már most vegyük tekintetbe azt is, hogy hiszen itten éveken át folyt egy küzdelem a magyar nyelv jogainak a hadseregben való érvényesítéséért. (Igaz ! Vgy van ! a szélsőbaloldalon.) Éveken át folyt a küzdelem azért, hogy a szolgálati és vezényleti nyelvet a hadseregben megmagyarositsuk. Ez a küzdelem nem ért czélt, ez a küzdelem nem vezetett eredményre. Jó. Olyanok jutottak többségre, a kik ennek a küzdelemnek nem részesei, a kik ennek a küzdelemnek folytatását nem kívánják. Jó, bele kell nyugodnunk. De legalább azt ne tegyék, hogy ez a küzdelem azután ne csak azzal végződjék, hogy czélt nem tudott érni, hanem azzal végződjék, hogy azt, a mi ellen küzdött a nemzetnek nagy része, most még törvénybe is iktassuk. (Igaz! ügy van! Élénk éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) önöknek sem állhat érdekében, t. többség, hogy azt a küzdelmet, melyet önök opportunusnak nem- tartottak, melynek részesei nem voltak, nem akartak lenni és nem akarnak lenni most sem, mely azonban mindenesetre a nemzetnek egy élő jogáért folyt és a nemzeti egység és a nemzeti élet egészségének posztulátuma, hogy azt a küzdelmet utólag egy ilyen lealázkodó módon fejezzék be. (Igaz ! ügy van! a hal- és a szélsőbaloldalon.) Ez az, t. képviselőház, a mibe mi belemenni nem tudunk, a mibe belemenni nem vagyunk képesek. A mit a t. ministerelnök ur ezzel kapcsolatosan javasolt, hogy ő hajlandó volna egy olyan formulázásba belemenni, a mely szerint az a szolgálati nyelv a törvénybe nem valami véletlenképen jönne be, hanem hogy kifejezésével annak hogy ez egy jogállapot megerősítése, hát, bocsánatot kérek, ebből a módosításból én nem kérek. (Ugy van! Derültség balfelöl.) Ez a módosítás a helyzetet még inkább kiélesitené, még roszszabbá tenné. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Jobban szeretem, ha a törvény azt a látszatot kelti, hogy ez véletlenül jött bele, minthogyha prerneditáczió és egy jogállapot szentesitéseképen jönne be a nem magyar szolgálati nyelv. (Igaz ! Vgy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Már most, t. képviselőház, nem oly direkte érint engemet és azt a pártot, melyhez tartozni szerencsém van, de nagyon érinti a parlamenti helyzetet és nagyon érinti az ország érdekeit az is, a mit az igen t. ministerelnök ur a választói jogra nézve mondott. (Halljuk ! Halljuk ! a jobb- és baloldalon.) Én, t. képviselőház — hiszen utolsó beszédemben kifejezést adtam már ennek, — nem teszem magamévá azt az álláspontot, melyet t. szomszédaink itten elfoglalnak, a kik a rendkívüli parlamenti eszközök alkalmazásának jogosultságát főleg azzal indokolják, hogy ők a választójogi megoldás számára a priust feltétlenül követelik. De abban egyetértek velük teljesen, hogy a választói törvénynek létesítése, még pedig mihamarább való létesítése az országnak imminens érdeke. (Igaz ! ügy van ! a jobboldalon.) Én t. i. igen nagy bajnak tartanám, ha az ország megint abba a helyzetbe jönne, hogy a jelenlegi választói törvény alapján kellene mégegyszer választani. (Igaz! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Ezt magyarázni nem szükséges, mert ebben talán mindnyájan egyetértünk és ezért t. képviselőház, (Zaj. Elnök csenget.) én nagyon kívánatosnak tartanám, hogy a t. ministerelnök ur e tekintetben annak az általános egyetértésnek nyilvánításán kivül, hogy ő is sürgősnek tartja a választói törvény megoldását, teljesebb garancziát nyújtana nekünk arra nézve (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) hogy ki fog keiültetni az, a mit ő is, és körülbelül mindnyájan, bajnak tartanok, hogy még egy választás legyen a jelenlegi választási törvény alapján, (ügy van! balfelöl. Halljuk! Halljuk ! jobbfelöl). Elnök: Csendet kérek. (Felkiáltások a baloldalon : Milyen élénkek lettek egyszerre!) Gr. Apponyi Albert: Ha az ember átgondolja, hogy egy uj választási törvénynek technikai keresztülvitele mennyi időt vesz igénybe, (ügy van ! a középen.) akkor nyilvánvaló, hogy ez a czél nem érhető el, ha a választási törvényt még ennek az évnek vége előtt nem terjesztik elő, mert ha később lesz az előterjesztve, akkor lehetetlen annak végrehajtását akkép eszközölni, hogy ne legyünk kénytelenek (Mozgás és zaj a jobboldalon.) ismét ennek a választási törvénynek alapján választani.