Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-357

m 357. országos iilés Í912 märczhis 5-én, kedden. megtartásáról, a mely házszabályok alkotmánybiztosítékot képeznek. A kisebbség pedig az alkotmányt akarja megvédelmezni a többség részéről jövő mindennemű kísérletezés ellen, a mely lehet jóhiszemű, mert alapjában véve, mégis a mi létfentartásunk, állami, nemzeti létünknek legfőbb fundamentuma ez a magyar alkotmány. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ugy tanultam, hogy a házszabályok ennek az alkotmánynak egyik igen nagy biztositékát képezik. Hiszen, hogy alkotmányunk mennyire gyenge lábon áll, semmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy ennek egyik biztositéka házszabály, a melyen nagyon hamar és nagyon könynyedén lehet tultenniök magukat azoknak, a kik nem tulajdonítanak súlyt sem magának a házszabálynak, sem magának az alkotmánynak, hanem csak az a czéljuk, hogy a többségi akarat minden vonalon érvényesüljön. Én még talán deferálnék is ennek a többségi akaratnak, ha az csakugyan az ő akaratuk lenne, csakhogy nem vagyok egészen bizonyos abban, vájjon az csakugyan az ő akaratuk-e ? A kérdés feltevése most az az ütköző pont, az a kicsi halom, a melynél egy nagyobb csatározásnak kell eldőlnie, egy nagyobb kérdésnek, a nemzetet ugyancsak létérdekében közelről érintő nagyobb viszálynak kell megoldást nyernie. Most a kérdés feltétele körül merült fel a vita és ebből a vitából —• mondom — nekem is ki kell vennem a részemet, (Helyeslés a szélsőbaloldalon) mert hisz nekünk egyéb feladatunk nincs, mint az, hogy a rendelkezésünkre álló jogszabályokat és ezek között épen a házszabályokat is kezeinkbe véve, azoknak érvényét igyekezzünk fenntartani, mint a hogy az a múltban is fenn volt tartva. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A kérdés feltevéséről szólva, kétségtelen, hogy a házszabályok akképen irják elő az elnök teendőjét —• hisz a kérdés feltétele eminenter az elnöknek hatáskörébe tartozó, az ő inueziálására végbemenő technikai művelete a háznak — hogy a 225. §. imperativ rendelkezésének megfelelően a kérdést mindig ugy kell feltenni, hogy arra a ház minden tagja, tehát mindenki, a ki a házban jelen van, igennel vagy nemmel szavazhasson. (Ugy van I a szélsőbaloldalon.) Jól tudom, hogy képviselőtársaim közül többen hozták ezt fel nemcsak a mai napon, hanem a tegnapi nap folyamán is. Vannak azonban igazságok, a melyeknek ismétlése sohasem felesleges, különösen nem felesleges akkor, a mikor nem akarják belátni, hogy a kisebbség azért harezol, mert a házszabályok azon rendelkezésének akar érvényt szerezni, hogy igennel vagy nemmel szavazhasson minden egyes kérdésben. A minden egyes kérdést tehát akkor, a mikor a jegyzőkönyv hitelesitéséről van szó, s a jegyzőkönyvhöz pótlásokat adnak be, a jelen esetben ugy kell értelmezni, hogy neesak a jegyzőkönyv feletti szavazásra legyen mód, hanem módom legyen nekem, a képviselőház tagjának, a tanácskozásban résztvevő képviselőnek, a tanácskozás tárgyához neesak hozzászólni, hanem egyszersmind szavazni is, mert hiszen akaratnyilvánitásomat másban, mint szavazásban Id nem jelenthetem. Minden egyes kérdés tehát akképen teendő fel, hogy arra módjában álljon a képviselőház minden egyes tagjának igennel vagy nemmel szavazni. (Ugy van! Ugy van ! a szélsőbahldalon.) Előttem szólt t. képviselőtársaim már kifejtették, hogy azon metódus szerint, a melylyel az elnök ur kívánja a kérdést feltenni, nem nyílnék alkalmuk a maguk akaratnyilvánítását a ház előtt kifejezésre juttatni. Ez csak akkor lehetséges, ha a jegyzőkönyvhöz magához és a jegyzőkönyvvel kapcsolatos minden pótláshoz külön-külön nyílik alkalmuk a szavazásra s a ház minden egyes tagjának nyílik alkalma arra, hogy szavazatát igennel vagy nemmel leadja. Ezt pedig nem lehet megcselekedni akkor, ha csak a jegyzőkönyv szövegére teszi fel a kérdést az elnök ur. Hiszen épen tegnap voltam bátor rámutatni, hogy a jegyzőkönyv szövege vitás, az pedig, a mi a vita anyagát nem képezte, jóformán szavazás tárgyát sem képezheti. Az nem kétes az elnök ur előtt, hogy vájjon e fölött a tárgy fölött kell-s kérdést intézni, hiszen ha pl. nem a jegyzőkönyv hitelesítésének kérdését tárgyaljuk, hanem törvényjavaslatot, a mely több szakaszból áll, akkor abban az esetben, ha valamelyik szakasz egyáltalában meg nem támadtatik, ha ahhoz szónok fel nem iratkozott, a ház régi gyakorlata szerint ezt az elnökség olybá tekinti, hogy ez a szakasz nem vitás, ezt senki sem difikultálja, ennélfogva azt mondja, hogy szólásra ennél a szakasznál senki sem jelentkezett, kijelenthetem tehát, hogy azt a ház elfogadja. Itt is ugyanezt tehetné a t. elnök ur. A jegyzőkönyvnek a jegyző ur által felolvasott szövege ellen senki kifogást nem emelt, az nem vitás, ennélfogva nem is képezheti szavazásnak tárgyát, mert hiszen a ház általánosságban elfogadja, azok a pótlások vitásak csupán, a melyeket egyes képviselőtársaink benyújtottak, mert az egyiket vagy másikat erről az oldalról el akarják fogadni, másikat nem akarják elfogadni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A kérdés tehát ugy teendő fel, hogy alkalma legyen minden egyes képviselőnek a vita tárgyává tett módosításokra vonatkozólag igen-nel vagy nem-mel való szavazatával véleményét nyilvánítani. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A t. elnök ur legfeljebb csak akkor állithatná szembe az összes módosításokat a jegyzőkönyv eredeti szövegével, ha azok a jegyzőkönyv tartalmával ellentétben állnának de a mikor azok a jegyzőkönyv tartalmával semmi tekintetben sem állnak ellentétben, hanem csak pótlást foglalnak magukban, akkor nem lehet helye annak, hogy ezeket szembe állítsuk. Hiszen az ellen a jegyzőkönyv ellen, a melyet a t. jegyző ur felolvasott, annak szerkezete ellen semmi kifogásunk nincs, csak pótolni, kiegészíteni akarjuk. (Ugy van! a szélsőbahldalon.) Hiszen maga a jegyzőkönyv á