Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-357

JU7; országos ülés 1912 képviselőház egyik oldalán sem képezte vita tárgyát, hanem csupán kiegészítésről, módosításról volt szó, tehát szavazni is csak arról lehet, a mi vita tárgya volt. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Annyival inkább igy kell feltenni a kérdést, mert csak ekkor nyilik tere minden képviselőnek akaratát nyilvánítani. De fel kell vetnem azt a kérdést is, hogy mi történnék akkor, ha maga a t. elnök ur venne észre valamely hibát a jegyzőkönyvben, a mely tévedésből, tollhibából, véletlenségből vagy figyelmetlenségből, akár mint valamely lényeges dolog elhagyása, akár mint formahiba, becsúszott a jegyzőkönyvbe? Tegyük föl, hogy az elnök ur kénytelen egy pótlást ajánlani, de egyszersmind egy képviselő szintén ajánl valamely pótlást, a melyet az elnök ur már nem hajlandó elfogadni. Miképen fog történni a szavazás ? Megint ugy fogja feltenni az elnök ur a kérdést, elfogadja-e a ház a jegyzőkönyvet eredeti szövegében az elnök és az illető képviselő által tett módosítással ? Nem helyezheti szembe sem a saját módosítását, sem a képviselőnek esetleges pótló indítványát a jegyzőkönyvvel ! Nem teheti ezt azért sem, mert ez a házszabályoknak nemcsak szellemével, hanem határozottan, nyíltan kifejezett rendelkezéseivel is homlokegyenest ellentétben áll. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) így nem lehet egy konkrét, a tényeket mindenben fedő, szerkezetében és formájában a ház akaratának mindenben megfelelő jegyzőkönyvet sem csinálni. Már pedig, a jegyzőkönyvnek helyes felvétele egyforma érdeke a ház minden egyes tagjának. Ha tehát akár az elnökség, akár a jegyző ur, akár a ház egy tagja ad be ahhoz módosítást, módot kell nyújtani a ház minden egyes tagjának, hogy ezen pótlások, vagy módosítások tekintetében a maga véleményét nyilvánítsa, mert csak igy lehet azután a jegyzőkönyvet helyes alakban átadni az utókor hálás emlékezetének. A kérdés tehát csakis ugy teendő fel, hogy módja, alkalma legyen a képviselőház minden egyes tagjának, minden egyes kérdésben szavazatát leadni, még pedig ugy, hogy igennel vagy nemmel szavazhasson. Miután a 225. §. ezt imperative irja elő, hogyan képzeli a mélyen t. elnök ur 3—4 különböző pótlásra a kérdés feltételét ugy, hogy azok egy szavazattal egyszerre elintézhetők legyenek ? A szavazatoknak ilyen csoportosítása j óformán fizikai lehetetlenség, mert, a mint Vertán Etele a rnaga egészen megczáfolhatatlan, logikus okoskodásával kifejtette, csakugyan akármelyik képviselő abba a helyzetbe juthat, hogy nem tudja, miképen szavazzon igennel meg nemmel, mikor a jegyzőkönyvre igennel szeretne szavazni, mert azt elfogadja, de van pótlás, a melyre szintén szeretne igennel szavazni és viszont van pótlás, a melyet nem akarna elfogadni. A jegyzőkönyv eredeti szövegét tehát nem lehet szembeállítani a benyújtott módosításokkal meg indítványokkal, mert a jegyzőkönyv tartalma külön megáll, a módosítások meg indítványok megint külön-külön márczius 5-én, kedden.. 323 megállanak és külön-külön szavazás tárgyát kell, hogy képezzék. (Ugy van I a szélsőbaloldalon.) A kérdés feltételéhez azért is kötelességünk hozzászólani, mert nem pusztán a tegnapi ülés jegyzőkönyvének a multak sírjából való kiásásáról és helyes megállapításáról van szó, hanem arról, hogy jöhet olyan kérdés elő a jövőben, a melyre azután preczedensül fog szolgálni a most követett eljárás, mikor a főkérdéssel szemben 3, 4, sőt esetleg 10 olyan mellékkérdés merül fel, a melyek egyikét vagy másikát a képviselőház egyik pártja, egyik csoportja, egyik része elfogadná, a másikat nem és nem lesz alkalma és módja, hogy a házszabály 225. § értelmében minden egyes kérdésben nyilvánítsa a maga akarat-elhatározását, mert minden beadott módositvány vagy pótlás ugy tekintetik, mintha az eredeti szöveggel ellentétben állana és csak arra történik szavazás, semmi másra. Pedig az eredeti szöveget magát esetleg elfogadja mindenki, az egyáltalában nem vitás, de vitásak azok a pótlások, kiegészítések, a melyekkel az egyes kéj)viselők élnek. Igenis, a kisebbségnek, az ellenzéknek meg kell védelmeznie azt a jogát, a mely a házszabályokban e tekintetben rendelkezésre áll és, igenis, nem engedhetünk rést ütni a házszabályokon. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) A házszabályok biztosítják a kisebbségnek azt a jogot, hogy azok a módosítások és pótlások, a melyek néha nagy politikai horderővel, országos jelentőséggel birnak, szavazás alá bocsáttassanak, hogy az ország közvéleménye láthassa, megítélhesse, kik azok, a kik azokat hajlandók elfogadni és kik azok, a kik ellene vannak. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) A jegyzőkönyvvel kapcsolatosan benyújtott módositásokra és pótlásokra nézve a kérdést tehát akképen kell feltenni, hogy minden képviselőnek módjába legyen arra igennel, vagy nemmel válaszolni és pedig azért, mert ha megállapítanám, hogy a főkérdéssel szemben a többi mellékkérdések szembe állíthatók és a főkérdés megszavazásával elesik valamemryi kérdés, a mai eljárás, a kérdésnek ilyetén módon való feltétele a jövőre nézve már preczedenst alkotna és alkalmazást nyerhetne nemcsak a jegyzőkönyv hitelesítésénél, hanem más, nagyfontosságú törvényjavaslatoknál is. Tehát igenis érdekében áll az indítványozóknak, a kik valamely ötlettel előállanak, hogy megtudja az ország közvéleménye, hogy kicsoda milyen állásponton van. En az elnök urnak a kérdés feltevése körül tanúsítani szándékolt feltevését kifogásoltam tegnap és kifogásoltam ma és kérem, hogy a kérdéseket akkép méltóztassék feltenni, hogy minden módosításra vonatkozólag igennel, vagy nemmel lehessen szavazni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nemi) Szólni senki sem kívánván, a vitát bezárom, következik a kérdés feltétele. Kérdem, méltóztatnak-e a kérdést ugy feltenni, hogy hitelesiti-e a ház a jegyzőkönyvet változtalanul felolvasott szövegében, igen vagy nem ? (Zaj a szélsőbaloldalon,) 41*