Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-357

$12 357. országos ütés 191% márczias 5-én, kedden, Vegyünk már most egy igazán eklatáns példát, mert hiszen a mélyen t. elnök ur minket vádolt meg azzal, hogy mindenféle induktív fejtegetésekkel akarjuk igazunkat bebizonyítani, holott merem állitani, hogy az eddig követett gyakorlat alapján a mi fejtegetéseink egyenes utón mennek és igy inkább azon fejtegetésekre áll az, a melyekre — valljuk be őszintén — talán poltíkiai ezélszerüségi indokokból van szükség . . . Holló Lajos: Egy elnök sem tért el ettől. Polónyi Dezső: Kérem, én az elnöknek jóhiszeműségét semmikép sem kívánom kétségbevonni, viszont azonban kétségtelennek látszik az is. hogy ebbe bele kell játszania a politikai czélszerüségi szempontoknak, különben nem látnám értelemét annak, hogy miért folytassunk mi napokon keresztül vitát egy olyan kérdésben, a mely eddig soha vita tárgya nem volt. Már most, t. ház, én egy eklatáns példával (Zaj. Elnök csenget.) kívánom a mi álláspontunk helyességét igazolni és ezt ajánlom a mélyen t. elnök ur figyelmébe. Egy drasztikus példát mondok. Tegyük fel, hogy ma Nyegre László soros jegyző ur a felolvasott jegyzőkönyvből véletlenül kihagyta volna a dátumot. A t. ház, ugyebár, nem hitelesítheti igy a jegyzőkönyvet, mert annak tartalma kifogás tárgyává tétetett volna. Most feláll bármelyik oldalról —

; mert hiszen minden képviselőnek megvan az a joga, hogy inditványt tehet — egy képviselő ur és azt mondja, tegyük ki a dátumot is a jegyzőkönyvbe és pedig akként, hogy az felvétetett az év harmadik hónapjának ötödik napján. Egy másik képviselő ur is feláll, mondjuk, innen, ellenzéki oldalról, akár obstrukeziós czélzattalis — mert hiszen ilyen tények eldöntésénél azt, hogy obstrukczió folytattatik-e vagy nem, nézetem szerint mérlegelni nem szabad (Zaj jóbbfelól.J — mondom, feláll egy ellenzéki képviselő ur is és azt az inditványt teszi, hogy ne az év harmadik hónapja vétessék fel a napirendbe, hanem ez a kifejezés, hogy »tavaszelő ötödik napján*. A jegyzőkönyv tartalma tehát kifogás tárgyává tétetett s a mélyen t. elnök ur ezt a két inditványt szembe helyezi az eredeti szöveggel, tehát a jegyzőkönyv tartalmával. Történik tehát az, hogy a ki a két inditvány egyikét sem fogadja el, az igennel szavaz a jegyzőkönyvre, s ha ezek többségben vannak, akkor a jegyzőkönyvből kimarad a dátum, egyszerűen nem lesz rajta a dátum. (Igaz! Vgy van! a szélsőbaloldalon.) Ez kétségtelen dolog, azonban, hogy milyen lehetetlen helyzetekbe juthat bele az ember, az kiderül abból, hogy megtörténhetik az is, hogy még egy harmadik képviselő ur is bead a >>tavaszelő<< czimű inditvány mellé (Derültség.) egy másik inditványt, a mely a rendes, szokásos megjelölést tartalmazza, tudnüllik. hogy ez a kifejezés, hogy »márczius 5-ikén<<, vétessék fel a jegyzőkönyvbe. Kérdem már most, ha az elnök ur nem teszi fel ezt a három inditványt, szemben az eredeti szöveggel, megvan-e a lehetőség arra, hogy ezen álláspont mellett kijuthasson abból a csávából, a melybe kétségtelenül belekerült ? (Igaz! ügy van! a szélsóbaloldalon.) Mélyen t. elnök ur, én egészen őszintén mondhatom, hogy nem is kívántam, nem is volt szándékomban a mai nap folyamán ebben a kérdésben felszólalni. Hiszen egészen egyszerűen megmondhatom, mert lehetetlen is, hogy az obstrukczió készületlenül jöjjön ide, megmondhatom, hogy két hétre előre ki van osztva közöttünk a szerep, legalább két hétre be vagyunk osztva. (Felkiáltások a jobboldalon : Ah ! Ah ! Legalább őszinte I) Ilyen körülmények között tehát miért a homokba dugnunk a fejünket ? Méltóztassék nekem megengedni, (Zaj jóbbfelől. Elnök csenget.) hisz még azt is bevallhatom, hogy annak, a mi eddig történt, annak legnagyobb része tulaj donképen piogrammonkivül történt. .. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Óriási I) Rudnyánszky György: Szóvai a jelszó: ™-ogrammot nem tartunk meg! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! « Polónyi Dezső: Ha a t. ház megajándékozna azzal a bizalmával, hogy tiz perezre a tárgytól való eltérést engedélyezne nekem s a véderőj avaslathoz szólhatnék, meg tudnám indokolni egy oly embernek állásfoglalását, a milyen jómagam is vagyok, a ki végigcsináltam a katonaságot, a hol volt alkalmam egy és más olyan jelenséget tapasztalni, a mit nem nézhettem másként, mint ökölbe szorult kézzel, Es miért ülök én itt e padokon és miért obstruálok e véderő kérdésében ? Legyenek meggyőződve, hogy önmagam előtt becsületesen meg tudom indokolni állásfoglalásomat és ha egyszer ilyen alapon álláspontot foglaltam el, ne vegyék tőlem rossz néven, ha — pláne üyen imparlamentáris eszközökkel, azoknak érvényesitésével szemben — ezt az álláspontomat meg nem változtathatom. Ez becsület kérdése lenne, t. képviselőház. A legelemibb becsület kérdése lenne és én nagyon csodálkozom, hogy a mélyen t. túloldal arra a térre lépett, — Deák Ferencz hagyományaitól nagyon eltérőleg — hogy a kisebbségnek ezt az igazán nehéz munkáját méltánytalansággal kivánja neheziteni. (Zaj jóbbfelől.) Deák Ferencz mondotta, hogy a kisebbségnek nincs más fegyvere, mint a többség méltányossága és a házszabályok rendelkezése. Az elsőből, sajnos, mit sem élvezhetünk, (Mozgás és zaj a jobbóldalon.) a másodikat, ne vegyék rossz néven, hogyha megvédelmezni megkísérelj ük. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) De maradjunk meg az eredeti tárgynál. Feltételezem a tegnapi jelenet után a mélyen tisztelt elnök úrról, hogy ő igazán őszintén és lojálisán mondotta azokat a szavakat, hogy »ám győzzenek meg, uraim, arról, hogy álláspontom tarthatatlan, és én abban a perezben készséggel engedek az uraknak*. En megmondtam erre vonatkozólag a mélyen tisztelt elnök urnak, egy -drasztikus példára hivatkozva, hogy ha azonban álláspontját fenn kivánja