Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-357

357. ofszágos ülés 1912 márczius 5-én, kedden. áll feleim és köntribuálni szeretnék ahhoz, Hogy talán sikerülni fog, nem neki minket, de minekünk őt meggyőzni arról, hogy talán jóhiszemüleg, ebben a kérdésben téves álláspontot foglalt el. Ezen szándéktól vezéreltetve, magam is leghiggadtabban kivánnám a kérdés meritumát tárgyalni. Ha talán véletlenül egy mondatom olyan lenne, a mely nem szorosan a kérdés feltevésére vonatkozik, nagyon kérem a ház elnézését; semmi szándékom sincs a tárgytól való eltéréssel az időt húzni. (Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Az elnök ur fejtegetéséből mindenekelőtt két olyan mondat ragadta meg figyelmemet, a mely egyáltalában helyt nem álló, sőt alkotmányjogunkba ütköző téves felfogásnak minősítendő. Az egyik az volt, mikor per analógiám a főrendiház házszabályaira hivatkozott. Kénytelen vagyok ez ellen óvást emelni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A mi parlamenti életünk berendezése mellett a ház teljesen szuverén ; nem létezik más jogforrás a házszabályok magyarázatára, mint maga a t. ház, (Helyeslés a szélsőbaloldalon és jobbfelól.) legkevésbbé a főrendiház házszabályai. Nem akarok azon okok felsorolásába bocsátkozni, a melyek szükségessé teszik, hogy a t. ház ezen álláspontjának érvényt szerezzen; csak utalok arra, hogy nekünk erősen kell ügyelnünk arra, hogy a ház szuverenitását ebben a kérdésben mindenképen megőrizzük. A mélyen t. elnök ur tehát, a mikor a főrendiház házszabályaira hivatkozott, hibás térre lépett; ezekből nem szerezhet érvet álláspontja számára. Megragadta továbbá figyelmemet, hogy a t. elnök ur azt mondta, hogy vannak képviselő urak, a kik mindig igennel, és vannak, a kik mindig nemmel szavaznak. Azt hiszem, ez a tévedés igen sok téves konklúzió magyarázatát adja meg. (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Hiszen épen az adott esetben azt kivánjuk biztositani, hogy minden egyes képviselő minden kérdésben külön adhassa le igennel vagy nemmel szavazatát. Sőt tegnap egy igen eklatáns eset volt; Molnár János t. képviselőtársam esete ; ő ugyanis nem az u. n. obstrukcziós ellenzékkel szavazva, mint képviselő a maga hirtelen megfogamzott jóhiszemű akaratát nyilvánitotta akkor, a mikor egyik módositáshoz hozzájárult, a másikhoz nem. Magam is, tárgyilagos érvek alapján, ugyanezen helyzetben vagyok most. Kun Béla t. képviselőtársam előterjesztett módositása nézetem szerint olyan nagyfontosságú a képviselő szólásszabadságának védelme szempontjából, hogy ezt a jegyzőkönyvben nemcsak meg lehet, de ha ezt egy párt kivánja, meg is kell örökiteni. Nekünk megvan a módunk, hogy ha valamely képviselő szólásszabadságában sértve van, ezt mentelmi bejelentés tárgyává tegyük. Ha ezt a tényt kivánja valaki a jegyzőkönyvbe felvenni, ez ellen okszerűen kifogás nem tehető. Csak politikai pártáUás, czélszerüségi szempontok indokolhatják egyes képviselő urak állásfoglalását és magatartását. Viszont egészen őszintén mondhatom, Kovács Gyula t. képviselő ur által előterjesztett módosításnál magam részéről nem látnám indokát annak, hogy miért ne járulnék hozzá. Az adott esetben tehát specziálisan magam is ugy lennék, hogy az egyik módosítást elfogadnám, a másikat nem. De rátérek a kérdés lényegére, a mely, nézetem szerint, kell, hogy itt döntő legyen. Bakonyi Samu igen tisztelt képviselőtársam igen helyesen mutatott reá egy körülményre és ez az, a mit a házszabályok 269. . §-a egészen világosan megjelöl. E tekintetben nincs és nem is létezhetik preczedens. E tekintetben — méltóztassék megengedni, mélyen t. elnök ur —, teljesen helytelennek tartom, ha a jegyzőkönyvet azonosítjuk a törvényjavaslatokkal, mert ezt törvény alkotását czélzó indítványokkal, törvényjavaslatokkal azonosítani semmiképen nem lehet. Bocsánatot kérek, ott a pótlás érdemi változtatást jelent, a mely szükségképen szembe kell hogy helyeztessék magával az érdemmel. |v j Tehát a mélyen t. elnök ur által is emiitett sürgősségi javaslat kérdésénél ellentét volt az eredeti szöveggel szemben. Az igen t. elnök ur által idézett másik preczedensnél elleninditvány egj^általában nem tétetett. De, t. ház, a lényeg a döntő. Preczedensre nem lehet másra hivatkozni, csak jegyzőkönyvhitelesitési preczedensre, mert a jegyzőkönyvnek sajátságos helyzete és beállítása van. A házszabályok 269. §-a világosan megmondja azt, hogy ha a jegyzőkönyv tartalma vagy szerkezete ellen kifogás tétetik, az a ház kivánatához képest azonnal kijavittatik. Bocsánatot kérek, itt egy vessző van, és azután ezt mondja, hogy »ujra felolvastatván, hitelesittetik«. Miről lehet szó mélyen tisztelt elnök ur ? Ki van zárva az, hogy itt a házban magának a hitelesítésnek aktusa körül foroghasson a vita ; itt a vita folyik a jegyzőkönyv tartalma felett, maga a hitelesités egy stereotip, olyan tény, amely egyszerűen — mint tegnap hallottam a kifejezést — bürokratikus utón nyer elintézést. Itt tehát a j egyzőkönyv tartalma felett folyik a vita és annak kiegészítése, pótlása, vagy megváltoztatása tárgyában van a házszabályok által megengedett négy szónoknak hozzászólási joga. Már most ilyen viszonyok között, ha mi ilyen élesen disztingválunk és ragaszkodunk az ezen kérdésben eddig követett teljesen egyöntetű gyakorlathoz, a mélyen t. elnök ur ezzel ellentétes jegyzőkönyhitelesitési preczedenst nem mutathat, legalább nem olyat, a hol ellenzéssel ne találkozott volna. Rá kell tehát jönnünk, hogy a mikor egy jegyzőkönyv tartalma kifogás tárgyává tétetik, akkor állnak elő azok az esetek, a melyeket az elnök ur most három kategóriába osztott. A harmadik kategóriára vonatkozólag mondja, hogy igenis egy nehéz szituáczió állhat elő, ezt elismeri és ezen nehéz szituáczióban hivatkozott a főrendiháznak azon házszabályaira, a melyekre analógiát alapitanunk se nem lehet, se nem ezét szerű, se nem szabad,