Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.
Ülésnapok - 1910-345
U5. országos úlés 1912 február 19-étt, hétfon. m hatalmazás nem terjedhet ki az országgyűlés által megtagadott ujonczok kiállítására, minket arra int, hogy a király jogait tiszteletben kell tartanunk, ez arra a következtetésre ad alkalmat, mintha ő a király jogai közé tartozónak nyilvánítaná azt, hogy az országot az országgyűlés által meg nem szavazott, vagy megtagadott ujonczok pótlására hívhassa fel. (ügy van ! ügy van ! a hal- és a szélsőbaloldalon. Mozgás jobbfelöl.) Mert ha nem igy értette az igen t. ministerelnök ur, — és én alkalmat akarok neki adni arra, hogy fejezze ki, hogy nem igy értette — akkor nem vagyok képes megérteni, miért figyelmeztetett minket ebből az alkalomból a király jogainak épségben tartására, holott mi semmi egyebet nem akartunk, mint épen azt, a mit ő is elvül állit fel, hogy az 1888 : XVIII. t.-czikknek helytelen értelmezésével és alkalmazásával szemben biztosittassék ugy a nemzetnek, mint a királynak joga és mind a két jognak kölcsönös körülhatárolása, (ügy van! ügy van! balfelől.) Mert hogyan áll a dolog ? Ha az 1888 : XVIII. t.-cz. megalkotása óta semmi sem történt volna, akkor teljesen igaza volna a t. ministerelnök urnak abban, hogy felesleges minden hozzátétel a törvényjavaslat azon szavaihoz, melyek szerint az évi ujonczjutalék csak a megszavazás után állitható ki. Akkor igaz lehetne talán az is, hogy egy ilyen hozzátétellel inkább gyengitjük, mintsem erősitjük az országnak jogállományát, mert tényleg az 1888: XVIII. törvényczikk megalkotása alkalmából senki sem gondolt arra, sem kormány, sem többség, sem eüenzék, hogy az ilyen czélra egyáltalában felhasználható legyen. Tehát ismétlem, hogyha semmi sem történt volna azóta, alkalmasint senkinek sem jutott volna eszébe, a ház ezen oldaláról, ilyen toldalékot kivánni, ilyen toldást javaslatba hozni. De történt valami. Megtörtént az, hogy tényleg egy kormány, Ö felségének kormánya, a midőn olyan országgyűléssel állott szemben, a melyről azt gondolta, hogy az ujonczjutalék megszavazását meg fogná tagadni, ezt az országgyülést folytonos elnapolásokkal megfosztotta annak a lehetőségétől, hogy ebben a kérdésben határozzon, és ezt az általa előidézett állapotot azok közé a rendkivüli körülmények közé sorolta, a melyek Ö felségének az 1888 : XVIII. t.-cz. alapján jogot adnak az első évi tartaléknak visszatartására, illetőleg a három első évi póttartalékos évfolyam behivására. (Igaz! ügy van ! a bal- és a szélsőbáloldalon.) Tehát ez megtörtént. És azért, mert ez megtörtént, mert ilyen, esetleg preczedensül szolgálható eset előfordult, azért kivánjuk mi, hogy elimináltassék ez a helytelen magyarázat, (Igaz! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) a mely az 1888 : XVIII. t.-cz, intencziójával és tartalmával ellenkezik, ez a magyarázat, a mely nem valóságos, létező, alkotmányos, törvényes királyi jogokat állapit meg, hanem egy olyan jogot akar igénybe vétetni a király számára, a mely a nemzetnek az 1867 : XII. t.-cz.-ben is megóvott jogaival ellenkezik. Ezért kivánjuk e magyarázó KÉPVH. NAPLÓ 1910 — 1915. XV, KÖTET. kitételt, épen azon szempontból, hogy a nemzetnek és a királynak kölcsönös jogköre biztositassék és egyik a másik javára foglalásokat ne tegyen. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Én igazán nem látom át, t. képviselőház, nem értem, hogy ezt hogy lehessen kétségbevonni. Állit ja-e valaki, hogy valamely alkotmányos jogtétel ugyanazon erővel bir akkor, ha ennek ellenére kormányzati tények létesülnek ? Ugyebár nem ? Ez meggyengiti azt az alkotmányos tételt, és épen azért annak az alkotmányos tételnek erejét helyre kell állitani. Minden alkotmány a maga biztonságát azzal tartotta fenn, hogy a mikor oly tények fordultak elő, a melyek azon alkotmányos tételnek elhomályositására, a kompetencziáknak összezavarására, az alkotmány némely kérdéseinek kétségessé tételeire alkalmasak voltak, akkor a dolog törvény* magyarázat utján világossá tétetett, és annak a visszaélésnek — mert csak visszaélésről lehet szó — megismétlése lehetetlenné tétetett. (Igaz! ügy van ! a bal- és a szélsőbáloldalon.) T. képviselőház! Én igazán nem vagyok képes megérteni, hogy ha csakugyan elvileg egyetértünk, akkor ezen egyetértésnek törvényben való kifejezésre juttatása minő akadályokba ütközik 1 Ha csakugyan egyetértünk abban, hogy az 1888. évi XVIII. t.-cz. nem ad a királynak felhatalmazást arra, hogy a nemzet ujonczmegajánlási ogainak ellenére, illetőleg annak kijátszásával igénybe lehessen venni a póttartalékosokat és az elsőéves évi tartalékosokat: ha ebben egyetértünk, akkor miért ne mondjuk ki % (Igaz! ügy van ! a szélsöhaloldalon.) Miért nem teszi meg ezt a t. ministerelnök ur, a H egy másik kérdéssel kapcsolatosan — a mire még reá fogok térni — engem a férfiasság és nyíltság követelményeire figyelmeztetett ? (Derültség a baloldalon.) A t. ministerelnök urat e kérdésben cserben hagyta az ő nagy törekvése arra vonatkozólag, hogy tiszta helyzetet teremtsen, hogy mondjuk ki tehát, a mit helyesnek tartunk; mert ő itt a tények által előidézett homályt tovább tartogatja, általános frázisokba bujtatja. (Igaz! ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Ezek a dolgok a történtek után semrnikép nem alkalmasak arra, hogy megnyugvást idézzenek elő. És semmiképen sem alkalmasak arra, hogy az ujonczmegajánlás alkotmányos garancziájának régi erejét fentartsák. (Helyeslés balfelől.) Ismétlem, nem hogy uj erőt adjanak, hanem annak az 1867 : XII. törvényczikkben fentartott, de megsebzett erejét újból helyreállitsák. (Taps a bal- és szélsőbaloldalon.) . | Sajnálatomra kell tehát konstatálnom, hogy a miket a t. rninisterelnök ur ezen nagyon természetszerű követelményre nézve válaszul mondott, — a mely követelménynyel nem lehet, hogy ne rokonszenvezzenek azok, a kik őszintén és igazán akarják a nemzet ujonczmegajánlási jogának sértetlen fentartását, (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) — mindazoknak a szép kijelentéseknek daczára, a melyekbe az burkolva van, másnak,