Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-356

284 356. országos ülés 1912 márczius k-én, hétfőn. a mi a jegyzőkönyvben van, azt én helyesnek tartom és elfogadom. Nem hiszem és nem tételezem fel azt, hogy az elnök ur konfiskálni kívánná azt a jogomat, hogy indítványt tehessek módosítás, illetőleg pótlások iránt. De viszont azt sem tételezhetem fel, hogy az elnök ur rám kívánja most oktrojálni azt, hogy az én pótlásom szembehelyeztessék a jegyzőkönyvvel és én olyan helyzetbe jöjjek, ki a jegyzőkönyvet el akarom fogadni, hogy vagy igennel vagy nemmel szavazzak. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Saját maga ellen !) Ha ezek a módosítások a jegyzőkönyvvel szemben kumultative tétetnének fel szavazásra, akkor kétségtelenül előállana az a helyzet, hogy én önmagammal jutnék meghasonlásba, mert igennel vagy nemmel kellene szavaznom. Ismétlem tehát, hogy én a magam részéről, de ugy tudom. Justh János t. képviselőtársam is a jegyzőkönyvet jelenlegi tartalmával elfogadja. Tehát a pótlás iránt feltétlenül külön kérdést kell feltenni, mert különben nem tudok megszabadulni attól a gondolattól, hogy ez egy bizonyos praktikával való kísérlete arníak, hogy mi ezen pótlás iránti indítványok megtehetésétől elüttessünk. Ez házszabályellenes lenne. Ne méltóztassék tehát rossz néven venni, ha a magam részéről is a kérdésnek akként való feltételét kérelmezem, a mint az tegnap történt. Hiszen a ház tanácskozásának nyugalma érdekében (Zaj a jobboldalon.) sincs értelme annak, hogy ilyeneket tegyünk, mert hiszen nyilván megvan a módunk számtalan más eszközt alkalmazni és e helyett ide a házba hozni. Semmi értelme ennek nincsen; evvel nemcsak előre nem megy a dolog, sőt ellenkezőleg, a kedélyek izgattatnak, fokozódik az izgalom, és így mielőbb lehetetlenné lesz téve a nyugodt tanácskozás. (Zaj a jobboldalon.) Tisztelettel kérem, méltóztassék a kérdéseket feltenni akként, a mint javasoltuk. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Röviden kívánok nyilatkozni (Halljuk ! Halljuk!) első sorban gróf Batthyány képviselő urnak azon kívánságára, hogy a szombati saját preczedensemre hivatkozzam és azt kövessem. Nem vitatkozom arról, hogy a mikor már a kérdés feltevésére került a sor, így tettem fel a kérdést; azonban tessék a naplóban kissé előbbre nézni. Azt mondottam akkov(olvassa): »Most akarom feltenni a kérdést. Itt arról van szó, hogy a jegyzőkönyv, a mely felolvastatott, hitelesíttessék-e, igen vagy nem ? A jegyzőkönyvvel szemben beadatott két elleninditvány, mind a kettő a jegyzőkönyvvel szembehelyezendő, mert annak máskép való szövegezését hozzák javaslatba. A kérdést tehát ugy kell feltenni : elfogadja-e a ház változatlanul felolvasott szövegében a jegyzőkönyvet, igen vagy nem ? Ha a ház elfogadja, akkor elesnek az elleninditványok.« Polónyi Géza képviselő ur erre megtette a maga észrevételeit, azután, amikor befejezte, bátor voltam ezt mnodani (olvassa) : »A ház határoz ebben a kérdésben. Ha e tekintetben házszabálysértésről méltóztatnak beszélni, nekem konstatálni kell, hogy ebben semmiféle házszabálysértés nincs. A múltkor olvastam fel erre nézve egy preczedens esetet a mainál sokkal kényesebb kérdésben, a midőn 30 inditványnyal szemben en bloc nagyon helyesen feltétetett szavazásra az elleninditvány, szemben a többséggel. Ha azonban a t. házat megnyugtatja, hogy igy óhajtják a szavazást, fel fogom tenni először a kérdést a jegyzőkönyvre . . .« Azt akarom tehát konstatálni, t. ház, hogy az én preczedensem az lett volna, a mit magam proponáltam, hogy egyszerre tétessék fel a kérdés a jegyzőkönyv hitelesítésére. A mikor azonban láttam azután a ház hangulatát, nem akartam e kérdésben hosszabb vitát provokálni. Én nem azt mondom, nem azt állítom, hogy házszabályellenes, de nem nagyon korrekt a másik eljárás, mert ha azt kérdem, hogy elfogadj a-e a ház általánosságban vagy hitelesiti-e, ebben már különbség van; mert hogy hitelesítsük a jegyzőkönyvet és azután módosítjuk, ez egy kissé sántító logika volna. (Zaj a szélsőbalon.) Tessék a házszabályok rendelkezését nézni; az nem azt mondja, hogy a ház elfogadja a jegyzőkönyvet, hanem azt mondja, hogy a jegyzőkönyv felolvastatik és hitelesíttetik. (ügy van! jobbról.) Tehát én azt hiszem, hogyha én felolvastatok valamit és azt a ház mint olyant hitelesíti, akkor változatlanul hitelesiti. (V gyvan! jobbról.) Ha azonban a t. ház a jegyzőkönyvet nem találja helyesnek, akkor nem hitelesiti, hanem azt mondja: nem hitelesítem. Ez a szavazás eredménye. Tehát nem az a kérdés, hogy elfogadja-e, hanem az, hogy hitelesiti-e vagy nem hitelesiti a ház a jegyzőkönyvit a felolvasott szövegben. Ha hitelesiti, akkor abban a szövegében kell hitelesíteni, a mint felolvastatott; ha nem hitelesiti, akkor a kérdéstől függ, hogy milyen alakban kívánja hitelesíteni, és akkor sorrendben következnek a módosítások, a pótlások vagy változtatások. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélsőbaloldalon.) De hát azt méltóztatik mondani, hogy milyen sérelem esik ázom képviselő urakon, a kik a jegyzőkönyvet részben akarják módosítani, részben nem Azokról, a kik részben akarják módosítani, azt lehet mondani, hogy azok nem akarják a felolvasott szövegben hitelesíteni; (Ellentmondások a szélsőbáloldalon, ügy van ! jobbról.) Ezt nem lehet elcsavarni. Ha nem hitelesitik a jegyzőkönyvet a felolvasott szövegben, akkor a módosításokkal vagy pótlásokkal fogják hitelesíteni. Polónyi Dezső: Ez rabulisztika ! (Zaj a jobboldalon.) Elnök : Én tehát'ebben a tekintetben semmiféle házszabályellenes dolgot nem látok, ez a természetes eljárás és nem is lehet másként eljárni. Mert ha hitelesít valamit az ember, mely alapon teszi ? Barabás Béla : Elfogadás alapján ! (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Elnök : Nem áll, kérem. (Zaj a szélsőbaloldálon.) Ami pedig a házszabályellenességet illeti. ,.,