Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-355

268 355. országos ülés 1912 márczias 2-án, szombaton. zajban nem szabad feltenni a kérdést és hogy ehhez tartania kell magát. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Egész sorozata az intézkedéseknek áll az. elnök ur rendelkezésére arra nézve, hogy csendet teremtsen. Felszólíthatja erre a házat, nem folytatja —• a mint ezt gyakran teszi is —• nyilatkozatait addig, mig csend nem áü be. Ha igy sem tud csendet teremtem, módjában van az egyes képviselőket névszerint is felszólítani és figyelmeztetni, hogy csendben maradjanak. Ha ez sem használ, módjában van ugyancsak a házszabályok értelmében egyes különösen zajongó képviselő urakat rendreutasítani és ha ez sem használ, megmondja a házszabály azt is, hogy ilyen esetben az elnöknek az ülést fel kell függesztenie és ez utón a rendet helyreállítania. (Helyeslés a szélsőbáloldalon.) MegáUapithatjuk, hogy valahányszor az elnök ur rendet máskép nem tudott teremteni, mint hogy az ülést felfüggesztette, midőn azt újból megnyitotta, a rend és csend mindig helyreállt. Az elnök urnak tehát tegnap is, midőn a napirend kérdéséről volt szó, kötelessége lett volna a zajt megszüntetni, intézkedéseivel pedig megteremteni, iüetőleg bevárni a csend helyreállását és csakis ennek megtörténte után lett volna szabad átmennie a szavazásra. (Az elnöki széket Jankovich Béla foglalja el.) Az igen t. elnök ur ezenkívül egy igen különös eljárást követ a házszabályok kezelése terén. Itt vannak a preczedensek százai és százai, melyek respektálására nézve mi határozottan kötelező garancziát kaptunk annak idején, midőn az elnökválsággal kapcsolatosan elálltunk attól, hogy az elnök lemondását hosszabb vita, tanácskozás és határozat tárgyává tegyük. E nélkül még ma is ott tartanánk, hogy az elnök lemondásáról tanácskoznánk. Mi akkor a legnagyobb lojalitással belementünk abba, hogy itt a béke, a parlamenti rend és az általános megnyugvás érdekében keressünk megoldást. A megoldásnak egyik előfeltétele az volt, a mire nézve teljes garancziát kaptunk nem jegyzőkönyvben, nem írásban, nem közjegyzői okiratban, hanem a mi ennél sokkal több, férfiaknak a nyilatkozatában, . . . (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldákm.) Holló Lajos : Adott szóban ! Gr. Batthyány Tivadar : . . . hogy minden tekintetben az eddigi eljárás fog követtetni. Egy kivétel lett megjelölve és ez az, hogy a kérvényeknek az egyes bizottsághoz való utasítása körüli szavazást vagy eljárást Návay akkori alelnök ur, ha elnökké választatik, a maga részéről megengedni nem akarja. Egyébként azt a garancziát kaptuk, hogy marad minden tekintetben az előbbi eljárás, az előbbi preczedens. Itt pedig nap-nap mellett egész sorozata fordul elő az olyan eseteknek, a hol az eddigi eljárással szemben uj eljárást igyekszik az elnök ur meghonosítani részint a saját kezdeményezésére, részint egyes képviselő urak beadott indítványával kapcsolatosan. . . Én a preczedensek szempontjából akarom most ezt a kérdést kezelni. Itt a dolog igy áll. Az elnök ur, valahányszor ilyen eljárást igyekszik meghonosítani, bennünk természetszerűleg azt az izgalmat, — hogy ne mondjam — azt az ellentétet állítja szemünk elé, hogy ime most már megint eltérnek attól az eljárástól, a melynek biztosítása mellett mi az elnökválságnál a leglojálisabb megegyezéshez hozzájárultunk, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az elnök ur rendesen egy kéznél levő, valahonnan kikeresett preczedenst hoz elő. Helyes. Mi a preczedensekre minden oldalról hivatkozunk, jogunk van hozzá. Akkor azonban, a midőn a preczedensek százai állanak előttünk egy irányban, a midőn nekünk azt mondották, hogy az egy kérvényi kérdés kivételével az eljárás az eddigi lesz, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) és most az elnök ur előáll egy valahonnan kikeresett preczedenssel s avval akar az általános joggyakorlattal szembehelyezkedni. Ezt mi semmi szin alatt el nem fogadhatjuk és ha itt azután izgalmak vannak, ha itt a* tanácskozási rend megbomlik, akkor méltóztassék ezt annak a lelkiállapotnak betudni, a melybe jutunk akkor, a mikor a nekünk tett deklarácziókkal szemben itt előkeresgélnek leggyakrabban oda sem illő preczedenst. (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Falcione Árpád: Jó-e az a preczedens ? (Zaj.) Polónyi Géza : Az a kérdés, hogy kire jó ? B. Podmaniczky Endre: Polónyira rossz. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Falcione Árpád : Annak idején helyeselték ! Gr. Batthyány Tivadar: Én újból kérem a t. elnök urat és az egész elnökséget — mert hiszen az alelnök urak szolidaritásban vannak az elnök úrral, — ne zavarja meg a tanácskozási rendet ilyen kísérletezésekkel. Én elismerem azt, hogy az eddigi eseteknél az elnök ur mindig igyekezett eljárását egyes preczedensekkel vagy a házszabályoknak ujabb magyarázatával megokolni, minthogy azonban itt pártközi megállapodásról van szó, a melyet mi tiszteletben tartottunk, a melynek eredménye, hogy Návay Lajos volt alelnök ur az elnöki székbe jutott (Ügy van! a szélsőbaloldalon) és a mely annak ellenére, hogy aggályaink voltak, lehetővé tette az ő megválasztatását, mert magunk is a legtöbben reászavaztunk. Ezen pártközi megállapodás oltalma alá helyezett elnöki méltóság dignitása érdekében kérem a t. elnök urat, méltóztassék magát ahhoz a gyakorlathoz tartani, a melynek inegigérése alapján a ház elnökévé megválasztatott. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ráth Endre : Gyerünk az adott szóval! Elnök: Felkérem Ráth képviselő urat, ne tessék közbeszólni. Szabó István képviselő ur kíván szólni. Szabó István (nagyatádi) : T. ház! A házszabályok 225, és 197. §-aihoz kívánok szólni,