Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-352

202 352. országos ülés 1912 február 28-án, szerdán: és akkor nem ilyen kieszelt formulával igyekezett a kérdést elütni, hanem egyenesen és nyíltan kérdést intézett a házhoz, hogy megadja-e a szabadságot vagy nem. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.} Az elnöki székben, látjuk, ha végignézünk az egész sorozaton, 1867 óta valamennyi elnök, a t. elnök ur is, mint alelnök, azt a gyakorlatot követte, hogy tekintet nélkül arra, hogy milyen indokból kér valaki szabadságot, ezen szabadságot vagy távozási engedélyt kérő levél tekintetében mindig kérdést intézett a házhoz és ezt a kérdést a háznak határozata alá bocsátotta. Most már az elnök ur, a mint imént is kifejezte magát az ő elnöki előterjesztésében, azt javasolta, hogy tudomásul * vétessék ezen bejelentése. Én a magam részéről arra kérem a t. házat, hogy ne vegye tudomásul ezen bejelentést, és miután itt öt képviselőről van szó, annálfogva én a magam részéről valamennyi külön kérelemre nézve ... (Nagy zaj a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) külön kérem a kérdést feltenni az elnöki előterjesztéssel szemben. (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon: Ahá!) Ennélfogva mind az ötre külön-külön a következő indítványt terjesztem a ház elé (olvassa) : »Mondja ki a képviselőház, hogy a bejelentést nem veszi tudomásul.» (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : T. ház ! Mielőtt a kérdés feltevésére áttérnénk, legyen szabad, amennyiben szorosan az én személyemre vonatkoztak, az elhangzott észrevételekre egyenként válaszolnom. (Halljuk! Halljuk I) Elsősorban is Győrffy Gyula képviselő urnak felelek, a ki főleg azt kifogásolta, hogy az elnök, midőn egy indítvány előterjesztetik, nem lehet jogosult a maga hatásköréből kifolyólag arra, hogy megállapítsa, vájjon az az előterjesztés megfelel-e a házszabályok szoros kellékeinek vagy sem. A képviselő ur a maga részéről feltétlenül elnöki kötelességnek tartja, hogy ezt a kérdést a ház döntése elé terjeszsze, mert szerinte az elnöknek nincs joga az indítványok tartalma felett konkrété, materialiter a maga hatáskörében dönteni. (Ugy van! Zaj a szélsőbaloldalon.) Bocsánatot kérek, az előterjesztés megtevésére feltétlenül köteles az elnök, azonban az én meggyőződésem szerint az elnöknek az is kötelessége, hogy mielőtt a kérdést formulázza, az előterjesztés lényegére vonatkozólag megállapodjék, és annak alapján járjon el. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. Igaz! TJgy van! Elénk helyeslés a jobboldalon.) Erre vonatkozólag bátorkodom a t. ház figyelmét egy preczedensre hívni fel, (Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ah I Ah !) minthogy mindig a gyakorlatra méltóztatnak hivatkozni. (Élénk felkiáltások jobbfelől: Halljuk ! Halljuk !) Ez a preczedens 1908. márczius 27-én történt. (Zaj és derültség a jobboldalon. Halljuk! Halljuk !) Kérem, ez nem tréfa, ez komoly valóság. (Halljuk! Halljuk !) 1908. márczius 27-én történt, az akkori tárgyalások alkalmával, a midőn, azt hiszem, a házszabály-revizió volt napirenden, hogy indítványok tétettek a javaslat kapcsán és az akkori elnök ur, a ki azokat az indítványokat nem fogadta el, ezért megtámadtatván, a következő kijelentést tette (olvassa) : »Azt méltóztatik mondani, hogy csak a ház vetheti vissza.« Eitner Zsigmond: Ez egészen más eset volt! Elnök (tovább olvassa) : »E1 méltóztatnak felejteni a házszabályok 250. §-át, a mely szerint egyenesen az elnök az, a ki felhatalmaztatik, hogy őrködjék a házszabályok felett és őrködvén a házszabályok felett, nagyon természetes dolog ebből folyólag, hogyha ő látja, hogy nem olyan indítványt akarnak megtenni, a mely nincs kapcsolatban azzal a tárgygyal, a mely napirenden van, akkor ezen legfőbb ellenőrzési jogánál fogva neki kötelessége kijelentem, hogy ezt figyelembe nem veszi.« (Helyeslés a jobboldalon. Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nagyon szép! Akkor helyes volt!) Kérem, én nem mondok semmit, hogy akkor helyes volt-e, vagy sem. Ez természetes kötelessége volt az elnöknek 1908-ban is és természetes kötelessége ma is, hogy, a mikor egy, bármilyen tárgyú indítvány előterjesztetik, annak a napirenddel való kapcsolatát, materiális részét, formális házszabályszerűségét a maga hatáskörében állapítsa meg. (Zaj a szélsőbaoldalon.) En nem tettem mást. . . (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: A ház dönt I) Nem a ház, hanem, mint igen helyesen méltóztatott mondani az akkori elnök ur, ő mint elnök, a saját hatáskörében volt köteles ebben a tekintetben eljárni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Igen, egy tárgyalt ügygyei kapcsolatban! De ez nem indítvány !) Bocsánatot kérek, az elnök a ház ellenőrzése alatt áll és én állítom, hogy az elnöknek nemcsak egyszerű postakiadói szerepe van, hanem maga is ellenőrző jogokat gyakorol. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. Nagy zaj és közbeszólások a szélsőbaloldalon.) Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek nyugodtan végighallgatni, én meghallgattam önöket, méltóztassanak megengedni, hogy én is beszélhessek. (Halljuk ! Halljuk !) Bakonyi Samu képviselő ur főleg azt említette — egész beszédére nem terjeszkedhetem ki — hogy ilyen kicsinyes eszközökkel nem lehet ilyen nagy küzdelmet megvívni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Kérem, én a világért sem mondom, hogy az én tettem valami obyan nagy dolog volna. Egy nagyon kicsinyes eszköz, ha tetszik azt annak minősíteni, de csak visszhangja egy másik, szintén kicsinyes eszköznek, a mely a ház tárgyalását akarja megakadályozni. (Zajos helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Polónyi Géza: Ez Apponyinak szól, nem nekünk ! (Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek ! . . . . Természetes, hogy akkor az az ellenszer sem lehet valam-