Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.
Ülésnapok - 1910-352
352. országos ülés 1912 február 28-án, szerdán. 203 nagyszerű. Csak az a különbség, hogy én sohasem arrogáltam magamnak azt, hogy valami történelmi jelentőségű munkát teljesítek és nem tekintettem nagyszerűnek és történelmi jelentőségűnek az itt folyó küzdelmet. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Halljuk! Halljuk!) Igenis kicsinyes eszközökkel iparkodom visszaszoritani azokat a kicsinyes eszközöket, a melyekkel a ház munkálkodását a lehetőség szerint meggátolni akarják. (Hosszantartó élénk helyeslés és taps a jobboldalon. Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ne leczkéztessen !) Polónyi Géza: Erre nincs joga ! Pártokat nem lehet stigmatizálni! (Nagy zaj a ház minden oldalán.) Elnök: Csendet kérek, t. ház! Bocsánatot kérek, figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy én senkit sem stigmatizáltam. (Zajos jelkiáltások a szélsőbaloldalon : De igen! Felkiáltások jobbfelél : Az elnököt sem lehet stigmatizálni! Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Hiszen vélünk polemizált az elnök !) Senkit sem stigmatizáltam. (Zaj.) Polónyi Géza : Csak a pártot! Elnök: Azt sem. Nem beszélek pártokról. (Folytonos nagy zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Kérem, méltóztassanak csendben maradni ! Áttérek Kovács Gyula képviselő ur felszólalására. Kovács képviselő ur azt állapitja meg, hogy a mennyiben, úgymond, azt látja, hogy Lovászy képviselő ur — és itt már némi engedmény van — külön megmagyarázta álláspontját, tehát ő rá nézve kivételt kell tenni. Itt ő — nem akarom azt mondani, hogy közeledett felfogásomhoz, de mindenesetre — disztingvált. Ö azt mondja, hogy Lovászy képviselő ur megmagyarázta, hogy ő mennyiben beteg, vagy nem beteg. De ha ez állna is, ez nem magyarázna semmit, mert előttem nem Lovászy képviselő ur pótmagyarázata lebegett, hanem azoknak az ügye, a kikre vonatkozólag én a háznak jelentést tettem. (Helyeslés a jobboldalon.) Azután említést tettek itt a parlamenti anarchiáról. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Polónyi Géza képviselő ur az előbb arra a megjegyzésemre, a melyben semmiféle sértés nem foglaltatik, hogy tulaj dónké j)en én ezt az egész akcziót a magam részéről nagyjelentőségű történelmi eseménynek nem tartom, közbeszólás alakjában a parlamentet, sőt nem is a parlamentet, hanem az országot a parlamenti anarchia lehetőségével fenyegette meg. (Nagy zaj a szélsőbáloldalon. Halljuk! Halljuk! jóbbfélől.) Csendet kérek ! Megengedem, hogy a vita hevében helytelen kifejezések röppennek el jobbról is, balról is, a mely kifejezéseket nem kell szószerint venni. (Helyeslés.) Én csak annyit jelentek ki, hogy ha a parlamenti anarchia kitörését az okozhatná, ha az elnöki székből, mondjuk, a házszabályokat megsértenék, akkor biztos vagyok abban, hogy az az anarchia nem fog kitörni, (Helyeslés.) mert én a házszabályokat megsérteni nem fogom. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a szélsőbaloldalon.) Ha azonban az anarchia felkeltése esetleg olyan természetű házszabálymagyarázatból eredne, a mely szerint egyeseknek ugy látszik, vagy egyesek azt a látszatot akarják felkelteni, hogy a házszabályok sérelmet szenvedtek, akkor ha ilyen indicziumokkal állok szemben, nagyon fogom sajnálni, de elnöki kötelességemet (Élénk helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) igenis teljes pártatlansággal és teljesen függetlenül attól, hogy legjobb hiszemü eljárásom bármely oldalról is meggyanusitásnak fog kitétetni, elvállalt feladatomból kifolyólag teljesíteni fogom ma és mindenkor. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Ráth Endre : így nem lesz béke ! Elnök : A mi Káth Endre képviselő ur felszólalását illeti, az teljesen személyes színezetű volt; teljesen az én eljárásommal, praxisommal és a ház elnöki állásában beállott változással kapcsolatos személyi körülményekre terjedt ki, nem volt szorosan véve házszabályszerü megjegyzés, de azért örülök, hogy alkalmat nyújtott nekem, hogy e tekintetben a ház szine előtt, a legilletékesebb helyen adhatom meg a választ. (Halljuk! Halljuk!) A mi a praxist, a gyakorlatot illeti, én nem tudom, hogy milyen módon akarná az embert lekötni a praxis. Holló Lajos : Saját tényei által! Elnök : Tovább haladva, egy praxis kötelező annyiban, hogy minden felmerült körülménynyel szemben kizárólag a házszabályokban foglalt irányelveknek köteles érvényt szerezni. Ez a praxis. (Élénk helyeslés jobbfelől. Zaj a szélsőbaloldalion.) Hogy hogyan alkalmaztassanak a házszabályok, az esetről-esetre fog előállani. (Zaj és mozgás a szélsőbaloldalon.) Igenis, esetről-esetre, mert a házszabályok nem álla rak — ha mindjárt talán nem is szeretik ezt hallani a t. képviselő urak — megcsontosodott, megjegeczesedett pontokból, hanem azok az élet tartalmával birnak. (Igaz! Ugy van ! a jobboldalon. Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) Ha joga van a ház bármely tagjának a házszabályok alapján az ütközetnek, a küzdelemnek egy ujabb módját alkalmazásba venni, s ez nem házszabályellenes, még ha el is tér a régi praxistól, akkor az sem házszabályellenes, ha az elnök, a ki köteles a ház rendjét fentartani, igyekszik uj helyzetben uj módon eljárni. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. Nagy mozgás a szélsőbaloldalon.) Polónyi Géza: A házszabályok nem a helyzetekhez vannak csinálva ! Elnök : Sajátos, hogy a t. képviselő urak a praxisra, mint valami szent és sérthetetlen negyven éves gyakorlatra hivatkoznak. De hála Istennek, ez a mi eljárásunkat igazolja. Polónyi Géza: Az elnök urnak ez a programmja ! (Zaj.) Elnök :'"A háznak gyakorlata, praxisa az volt, hogy ha valaki, mondjuk, szabadságot kért, vagy 26*
