Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-351

180 351. országos ülés 1'J12 február 27-én, kedden. békebeszédét mi hallgattuk, helyeseltük és az ellen nem szólaltunk fel, a mi Désy Zoltán t. képviselőtársam szerint azt jelenti, hogy mi azokat akezeptáltuk. Ha én ezt az állítást csak ennyiben hagynám, akkor vétenék az ellen a köteles őszinteség ellen, melyre meggyőződésem szerint soha nagyobb szüksége nem volt a háznak és a hazának, mint ezekben a nehéz pillanatokban. Hogy lehet ezt mondani, t. képviselőház ? Hát nem állt-e fel gróf Apponyi Albert után pártunknak megbizásából Holló Lajos t. barátom és nem mondta-e el, hogy mi egész melegséggel honoráljuk és támogatjuk azon minimális feltételeket és azok kivívásáért folytatott küzdelemben hajlandók vagyunk őt támogatni, de becsületes őszinteséggel elmondta azt is, a mit különben nem volt szükséges hangoztatni, mert ország-világnak tudnia kellett róla nyilatkozatainkból és itteni harczainkból, hogy mi ezeknél a kívánságoknál tovább megyünk. Azt mondja Désy Zoltán t. képviselőtársunk tegnapi egyik felszólalásában, hogy annak a megbirálására, vájjon elegendő-e a béke megkötésére bizonyos föltételek részleges teljesítése, egyedül azok hivatottak, a kik ezeket a feltételeket felállították. Bocsánatot kérek, itt egy nyilvánvaló ellenmondásba jut t. képviselőtársam önmagával. Mert ha azt állitj a rólunk, hogy mi magunkévá tettük és megelégedtünk azokkal a békefeltételekkel, melyeket ők állítottak fel, akkor csak teljes mértékben és annál inkább jogunk van nekünk is megbírálni, vájjon azok, a miket teljesítettek ezekből a feltételekből, elegendők lehetnek-e reánk, sőt többet mondok, elég lehetett-e reájuk nézve, hogy ezekkel szemben az obstrukcziót megszüntessék. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Gróf Apponyi Albert t. képviselőtársunk tegnapi fényes beszédében maga elismerte, hogy nincs már arra idő, hogy az u. n. kevésbbé fontos szempontokkal foglalkozzunk és konczentrálta a maga fejtegetéseit január 22-iki beszédében két tételre. Az egyik az 1888 : XVIII. t.-cz. magyarázatára vonatkozik, a másik pedig a katonai bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat 80. §-ára, illetve annak leginkább 11. pontjára. Ö mind a két pontra nézve a t. ministerelnök ur által kínált megoldást elegendőnek tartja arra, hogy a küzdelem mai stádiumában a harczot tovább ne folytassa. Igazán mondhatom, nagyon különös hatással vannak legalább az én csekélységemre a megelégedésnek ama nyilatkazatai, a melyeket hallani volt szerencsém gróf Apponyi Albert t. képviselőtársamtól. Az 1888: XVIII. t.-czikknek van legális magyarázata. Olyan legális magyarázata, a melyre ismételten rámutattunk és mely a törvénynyel magával, annak megalkotásával, egyidejűleg jött létre nemine contradicente. Ott van a törvényjavaslat indokolása, ott van a beterjesztett bizottsági jelentés, ott van az akkori honvédelmi minister elsorolása, ott van a végrehajtási utasítást tartalmazó honvédelmi ministeri rendelet: mindezek aktaszerü magyarázatát fog!alják magukban, mindzek instrumentumai magának a törvénynek. Hát, ha ilyen legális magyarázat, a melynek a gyakorlat is megfelel, egészen addig az időpontig, a mig éppen a legnagyobb alkotmánybiztosítéknak, az ujonczmegajánlási jognak megkerülésére nem szükséges hozzányúlni ehhez a törvényhez, mondom, ha ilyen legális magyarázat nem elegendő, mihelyt a hatalomra nézve veszélyes helyzet áll elő : akkor én semmi más legális magyarázatot elegendőnek el nem fogadok, mint uj törvény mogalkotását a mely törvény a felség hozzájárulásával zárja ki mindenkorra az ujonczmegajánlás kikerülésére való igénybevételét ennek a törvénynek. (Elénk helyeslés a szélsőbalolalon.) De hogy nem is lehet kilátás arra, hogy a mi aggályaink e téren eloszoljanak, erre vonatkozóan hivatkozhatom egy nagyon autentikus és felelős állásban levő államférfiura. nem másra, mint a t. ministerelnök úrra. El fogják ismerni a t. szomszédaink, hogy mi, a kik e párthoz tartozunk, az 1888 : XVIII. t.-czikk f entartása elleni küzdelemben minden tőlünktelhető erőnket kifejtettük. Hiszen megindítottuk ezt a harczot meggyőződésünk egész hevével mindjárt a véderő-bizottságban, a mikor a törvényjavaslatot tárgyalás alá vettük, ugy annak általános vitája, mint részletes tárgyalása során. És mivolt a felelete a t. ministerelnök urnak a mi aggodalmainkra ? Az, hogy nem lehet az 1888 : XVIII. t.-czikknek mai értelmezését megváltoztatni azért, mert ő az 1888 : XVIII. t.-czikkben alkotmánybiztosítékot lát. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Meg kell vallanom őszintén: elképedtünk. Kértük a magyarázatát ennek az uj alkotmányjogi tételnek, a t. ministerelnök ur azonban a felelettel mindezideig adós maradt. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hogy állunk már most a másik kérdéssel, a katonai bűnvádi perrendtartásban foglalt nagy sérelmekkel ? Azt mondja a t. ministerelnök ur, — és ez volna a honorálása gróf Apponyi Albert január 22-iki beszéde erre vonatkozó részének — hogy ő nem zárkózik el az elől, hogy a »szolgálati nyelv« kifejezést más kitétellel cseréljék fel. Én nem engedem meg ebben a házban senkinek, hogy nagyobb tisztelője volna Apponyi Albert gróf nagy egj éniségének, mint az én csekélységem. De annál szomorúbb, hogy csak azért, hogy a béke megköthető legyen, a szavakkal való ilyen játékra odaadja magát egy Apponyi Albert. (Ugy •van ! a szélsőbaloldalon.) Hát mit jelent az, hogy a »szolgálati nyelv« kifejezés helyett egy más kitételt találjon ki valaki, a melynek kitalálását azután nagylelkű előzékenységgel rábízza a t. ministerelnök ur az ellenzékre, Tábizza a t. szomszédpártra ? Én természetesen gróf Apponyi Albert ragyogó elméjét igazán a legnagyobb mértékben elismerem, de nem hiszem, hogy