Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.
Ülésnapok - 1910-351
166 351. országos ülés Wi »Magyarország« egyetlen sorából sem fogja ezt t. .képviselőtársam kiolvashatni. Van azonkívül még egy másik megjegyzés is az idézett szavakban. Nevezetesen mi kívánjuk, hogy a véderőreform előtt tessék megalkotni az általános választói jogot és azután jöjjön a véderőnek megoldása a mi általunk követett irányban. (Igaz! JJgy van ! a szélsőbaloldahn.) Ez nemcsak következetlenséget nem igazol, hanem azt igazolja. hogy mi a küzdelemnek minden fázisában ragaszkodtunk eredetileg elfoglalt álláspontunkhoz, ahhoz nevezetesen, hogy tessék a véderőtörvényt félretenni, a napirendről levenni, — a mi a küzdelmeinknek közös tárgya volt, hogy t. i. a véderő napirendről levétessék — és alkottassák meg azután a választói jog, a mely kérdésben már régebben közös megállapodásai voltak a pártoknak és a melyekhez t. barátaink is mindig hozzájárultak. Ehhez én is vagyok bátor azonban hozzátenni azt, hogy sem mi, sem ők személyi politikát sohasem akartunk követni, mi sohasem akartuk azt, hogy küzdelmünknek csak az legyen az eredménye, hogy az egyik kormány megbukjék és másik jöjjön a helyébe. (Igaz ! JJgy van ! a hal- és a szélsőbaloldalon.) nekünk az, hogy csupán személyi változások álljanak be, de azután tárgyi eredmények és czéljainkhoz való közeledés be ne következzék, czélunk sohasem volt. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon. Mozgás jobbfelől.) A mi pártunk t. elnöke is, mi is szilárdan állottunk mindig azon az állásponton, a melyet a harcz elején elfoglaltunk, és örömmel vettük különösen t. képviselőtársam igazán odaadó támogatását ebben a küzdelemben ; mi ezt mindig hálásan fogadtuk és sajnálattal nélkülözzük most ezen támogatását, de végre is az ő egyéni meggyőződésébe beleszólni nem hivatásunk. De már azután minket a következetlenség vádjával illetni nem lehet, mert ha következetességet kell megállapítani, akkor a mi pártunk a harcznak kezdetétől fogva annak mai stádiumáig, s hiszem, hogy befejezéséig is mindig következetes volt és következetes marad és azt mindig ugyanabban az irányban fogja folytatni. (Élénk helyeslés és tafs a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szó illeti Vertán Endre képviselő urat. Vertán Endre: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk !) Mielőtt az elnök urnak azt az engedélyét, hogy napirend előtt felszólalhassak, igénybe venném (Zaj a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) és beszédem valódi tárgyára rátérnék, . . . (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a szélsőbáloldalon.) Gr. Batthyány Pál: Várj, mig kimennek! Eitner Zsigmond : Idő van ! Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. ház. Vertán Endre : . . . lehetetlen, hogy a tegnapi nap folyamán az ellentáborból jött — mert sajnos, már a Kossuth-párti felszólalásokat is az ellenpártoktól jöttéknek kell, hogy tekintsük — nagyszabású és nagyjelentőségű beszédekre ne reflektáljak. (Halljuk •' Halljuk / a szélsőbaloldalon.) február 27-én, kedden. Az első gróf Apponyi Albert igen t. képviselőtársamnak valóban ragyogó ékesszólással előadott beszéde. Ezen beszéddel szemben azonban nem tehetek egyebet, minthogy Désy Zoltán t. képviselőtársammal együtt kérdem gróf Apponyi Alberttől: igaz-e, hogy mindazon eredményeket, a melyeket ők elértek, mindazokat a félig érett gyümölcsöket, a melyeket leszedtek, az obstrukcziónak köszönhetik ? (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) És ha tényleg ennek az obstrukcziónak köszönhetik azon eredményeket, ha az obstrukczió gyümölcseit a maguk javára kamatoztatták, hogyan lehet, hogy gróf Apponyi Albert az obstrukczióról ma is ilyen elitélőleg nyilatkozik ? (Igaz! JJgy van ! a szélsőbaloldalon.) Eitner Zsigmond : Az 1904-iki obstrukcziónak is ő szedte le a gyümölcsét! Vertán Endre: S valóban csodálatos, hogy ő, a ki, bár az obstrukczióban soha . . . Hock János: Aktiv részt nem vett! Vertán Endre :. . . aktiv részt nem vett, azt mindig ellenezte, s mégis hosszú időn keresztül tagja volt és tagja lehetett azon pártoknak, a melyek tényleg obstruáltak, ma a hosszú élet leszűrt tapasztalatai alapján még mindig olyan veszedelmesnek tartja az obstrukcziót, a mely mellett lehetetlen azon törekvéseket és eredményeket elérni, a melyeket a nemzet megkivánhat. Nem tudom, hogy gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam melyik obstrukczióra czélzott, arra-e, a mely a közigazgatás államositása ellen folyt, s a mely ellen ő tényleg akkor, mint 67-es, mint a nemzeti párt vezére küzdhetett, de a melynek sikerét nem sajnálhatja ma, a mikor a függetlenségi pártnak tagja és vezére, annak a függetlenségi pártnak, a melynek kardinális tételét képezi az, hogy ne államosittassék. a közigazgatás. (Igaz ! JJgy van ! a szélsőbaloldalon.) Nem tudom, vájjon arra az obstrukczióra czéloz-e, a mely a Bánffy-kormányt megbuktatva Széll Kálmánt hozta, a kinek a bukása után is rózsákat hintett útjába az ellenzék és a kinek oldalán elhagyva addigi ellenzéki pályáját, mint a kormánypárt tagja és mint házelnök vehetett részt abban a nagy munkában, a mely nemzete javának előmozdítását szolgálta. (Helyeslés a szélsőbaloldahn.) Vagy talán a Széll Kálmán ellen megindult obstrukczióra gondolt ? Ez az obstrukczió, megvallom, sok keserves csalódáson és szenvedésteljes fázisokon ment keresztül, (JJgy van! a szélsőbaloldalon.) de végül is azt eredményezte, hogy elsöpörtetett egy párt; megtört az a szabadelvű párt, a melynek örökidejü uralma már majdnem biztosítottnak látszott, (JJgy van ! a szélsőbaloldalon.) és a melynek örökös uralma Magyarországon a párturalom kizárólagosságával veszélyeztette a nemzet függetlenségét; (JJgy van! JJgy van ! a ; szélsőbaloldalon.) eredményezte azt, hogy annak a szerencsés váltógazdasági rendszernek lehetősége nyilvánvalóvá vált, hogy az a függetlenségi párt, a melynek küzdő tagja és vezére, volt akkor is gróf Apponyi Albertikor-