Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-351

351. országos ülés 1912 február 27-én, kedden ffl mányra juthatott, ezáltal a kormányra való képességét bebizonyíthatta és elveinek megvalósítását előkészíthette. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ha mindezek eredményt nem érhettek el, ennek sem az obstrukczió, sem a nemzet nem oka, a mely az obstruáló pártokat saját bizalmával megajándékozta, (ügy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Okai lehetnek a vezérek, a kik gyengének tartották a nemzetet, mert gyengék voltak önmagukban, hogy azokért az elvekért harczoljanak, (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) a mely elveket hirdettek és a mely elvek megvalósítására kaptak a nemzettől többséget. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon. Mozgás balfélől.) És ha nem is ők lettek volna gyengék, hanem a nemzet lett volna gyenge, akkor is a függetlenségi párt és a függetlenségi eszmék szempontjából s ezeknek érdekében sokkal jobb lenne, ha ezt beismernék, ha ezt vallanak be, (ügy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) mert igy legalább nem ölnék ki a nemzetből a hitet és nem oltanák belé a csüggedést, hogy ok nélkül táplál vágyakat, mert ezeket a vágyakat megvalósítani saját gyengesége miatt sohasem lesz képes. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Természetes, t. ház, hogy ekkor le kellene vonni az egész vonalon a konzekvencziát és nem lenne elég időről-időre önbeismerő vallomásokat tenni, de legalább is a nemzet javának s az általunk hirdetett függetlenségi eszme javának lehetne szolgálni. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Áttérve Désy Zoltán igen tisztelt barátom beszédére, ő hibának tartja — és a bekövetkezett eredménytelenséget azzal indokolja, — hogy bár a harczra szövetkeztünk, megtörtént részünkről az a nagy tévedés, hogy nem volt közös szervünk ; nem voltak közös tanácskozásaink, a melyeken megállapíthattuk volna a kitűzendő közös czélt, a melynek érdekében küzdünk. Sümegi Vilmos: Nem vagyunk tagjai a mágnáskaszinónak, azért nem tárgyaltak velünk ! Vertán Endre: A küzdelem czéíja nyilvánvaló volt. (Halljuk! Halljuk!) Csak az előbb tisztáztatott itt ez a kérdés. És máskülönben is, ha egy közös szervnek kiküldése, egy közös programm megállapítása lehetetlenné vált, ennek részben technikai, részben taktikai okai voltak. A technikai akadályokat ne itt, ne ennél a pártnál keresse t. barátom, a melynek programmja világos, a melyben nem voltak olyan divergáló erők, a melyek a párthatározathoz vagy hozzájárultak, vagy nem járultak hozzá, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) mert a mi álláspontunk egységes és egészen tiszta volt, (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) hanem keresse t. barátom abban a pártban, a melyhez ő is szerencsés tartozni; abban a pártban, a hol ezek a divergáló erők olyanok voltak, olyan hatást gyakorolhattak, hogy még a harcz fegyvereire vonatkozó egységes álláspont elfoglalását is megakadályozhatták, (Ugy van! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) s még e fegyverekre vonatkozólag is a szabad kezet voltak kénytelenek tagjaiknak fentartani, csakhogy a párt egységét le ne törjék. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) De ezt a szabad kezet, azt hiszem, nemcsak a harcz fegyverei érdekében kellett fentartani, mert hiszen nagyon jól tudjuk, hogy igen sokan voltak abban a pártban, a kik ennek a küzdelemnek czélját sem helyeselték és én legalább is azok alapján, a mikről tudomásunk van, fel kell hogy ; tételezzem, hogy a szabad kéz adása e tekintetben . is szükséges volt a pártra nézve. Ha tehát ; még a harczmodor tekintetében sem tudtunk meg?í>yezii, a kitűzött czél tekintetében hogy egyezhettünk volna meg ? Vagy abban is szabad kezet tartott volna fenn a párt, abban is meg lett : volna engedve a párt minden tagjának, hogy saját felelősségére, saját szakállára külön egyezkedéseket folytasson ? És taktikai akadályok is vannak. Hogy voltak ily taktikai akadályok, ezt leginkább Désy Zoltán, t. képviselő ur beszédéből tudom bizonyítani, a ki az u. n. minimális követelésekkel szemben is a pluspetitio jogosultságát vitatta. Hát taktikusnak tartotta volna t. barátom, ha mindjárt a harcz elején az ellenzék a maga minimális kívánságait preczizirozta volna ? Vájjon , nem lett volna itt az a veszedelem, hogy lehetetlen lett volna a béke megkötése és a változott viszonyok és hadállások minél előnyösebben kiaknázása ? A harcznak nem volt czélja soha, hogy egyik vagy másik fél elvérezzék ; a harcznak tisztességes békekötés volt a czélja, tisztességes békekötést pedig akkor el sem érhettünk volna, ha mindjárt ,a minimális követeléseket állítjuk fel. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Mert nincs oly alkudozás a vilá•gon, a melyben az ellentétben áUó érdekek egyikének vagy másikának rovására engedményeket nem kellene tennie. Ha pedig egy közös programmot szintén a plusz-peticzió elvi alapján állítottunk ; volna fel, nem épen ott volna-e a helyzet, mint a hol most van 1 Nem ép ugy állott volna módjában egyik és másik pártnak, hogy ebből a közös pro-, grammból is ép ugy engedjen a saját felelősségére, .a saját meggyőződése alapján, mint a hogy tették ,a saját programmjukból ? Ez a kérdést abszolúte ; előre nem vitte volna, s annyira tisztán áll a dolog, hogy kár is ezzel hosszasan foglalkozni. De t. képviselőtársam szemrehányást tesz nekünk azért, hogy az a régi harczmodor, a mely eddig meglehetős éles ellentétbe állította a függetlenségi pártokat, ma is ugyanazokkal a fegyverekkel folytatódik tovább. Nos, t. ház, nem tagadom, közöttünk, merném állítani, inkább személyes, mint elvi differencziák állanak fenn és hogy e személyes harczban nem mindig keztyüs kézzel harczolnak az emberek, az nagyon is érthető. De ha t. barátom reánk hárítja a kezdeményezésért a felelősséget, akkor azt hiszem, hogy saját pártjának viselkedésével nincs egészen tisztában és azt : nem ismeri. Hiszen bocsánatot kérek, saját pártjá' ból nyilvános felszólalással lett megvádolva a;