Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-351

351. országos ülés 1912 február 27-én, kedden. 165 igy emlékszem arra, a miben megállapodtunk. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Holló Lajos : Személyes kérdésben kérek szót! (Nagy -zaj a baloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Holló Lajos: Désy Zoltán t. képviselőtársam beszéde elején azt mondotta, hogy Berzeviczy Alberttel ugyan Justh Gyula elnökünk tárgyalásokat nem folytatott, de esetleg pártjának tagjai ezekben a tárgyalásokban résztvettek. Nehogy ez valami félreértésre adjon alkalmat, — a tény az, hogy Berzeviczy Albert akkori képviselőházi elnök ur nemcsak az elnök úrral, hanem a mi t. alelnökünkkel is a pártban tárgyalásokat kivánt folytatni, a midőn azonban mi nála megjelentünk, mi szintén ugyanazon kijelentést tettük, rhint elnökünk, hogy t. i. mi sem folytathatunk és nem is szándékunk folytatni elnökünktől eltérő módon vagy alapon tárgyalásokat egy királyi vagy eg3^éb legitim meghatalmazás nélkül való egyéniséggel, mert ezt mi is teljes lehetetlenségnek tartjuk. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Mi tehát teljesen egyező állásponton állottunk akkor és állunk ma is. Hisz egészen természetes, hogy ilyen harczot, a melyet mi folytatunk, másként folytatni nem is lehet, csak ugy, ha mind az elnökség tagjaiban, mind a párttagokban is kölcsönösen megvan a teljes egyértelmű szolidaritás. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) E párt elnöksége és ennek a pártnak minden tagja, a mint a harcz elejétől kezdve mindmáig, ugy a reánk következő időkben is kötelességének fogja érezni ezt az együttműködést, mert csakis igy szolgálhatjuk hűséggel azt a nagy czélt, a mit küzdelmünk megindításakor magunk elé tűztünk. (Igaz ! Ugy van ! Elénk helyeslés.) A másik, a mit t. barátom mondott, vonatkozik arra a kommünikére, a mit, elismerem, én fogalmaztam. (Halljuk! Halljuk!) Nem áll azonban az, mint hogyha ebben talán kissé eltérő jellegű dolog volna attól, a mit elnökünk, az én mélyen t. barátom az előbb mondott. Ilyen eltérésről nem lehet szó, mert az a kommüniké, a mit Désy t. képviselőtársam felmutatott, annak czáfolatát tartalmazza, a mit, mint vádat velünk szemben több oldalról hangoztattak, s a minek a ministerelnök ur is, nyilt ülésben és másként is ismételten kifejezést adott, hogy t. i. velünk azért nem lehetett és nem lehet hivatalos formában felvenni a tárgyalások fonalát, mert nekünk, a függetlenségi pártnak, a választói jogra nézve teljesen eltérő, különböző álláspontunk van. Justh Gyula: Ugy van! Holló Lajos: Erre nézve mi szükségesnek találtuk, minthogy a harczot barátainkkal közösen vittük, hogy ebben az irányban tárgyalásokat folytassunk, s készséggel hozzájárultunk a privát beszélgetések közben felmerült ahhoz az eszméhez, hogy egy közös elnöki értekezletet tartsunk, a hol ez a kérdés megvitatás alá kerüljön. Ez a közös elnöki értekezlet meg is tartatott s azon résztvett t, barátom Justh Gyula is, résztvett Kossuth Ferencz is és t. barátaink közül is többen, sőt jelen voltak ott a pártonkivüliek képviseletében is egyesek. Itt vitattuk meg azt, hogy vájjon az általános választói jogra nézve a függetlenségi pártok között vannak-e olyan eltérések, olyan áthidalhatatlan, ki nem egyenlithető nézetkülönbségek, a minőkről ismételten emlités tétetett. Justh Gyula: Igy volt. ?5Holló Lajos: Ezzel szemben, hosszabb ideig tartó tanácskozásokban, megállapitottuk azt, hogy lényeges különbség köztünk nincs, a mi, sajnos, ujabban már nem lett honorálva, mert most már azt haüjuk, hogy a függetlenségi pártok között a választói jogra nézve kardinális, nagy és áthidalhatatlan ellentétek vannak, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon ; Egész tenger !) mintha egy egész nagy tenger választana el minket ebben a tekintetben. Igenis, épen ennek a vádnak czáfolata az a hivatalos kommüniké, a mely arról a közös elnöki értekezletről ki lett adva, s a melyben megállapittatott. hogy bizalmas tanácskozásokban betekintve a függetlenségi pártok általános választójogi álláspontjába, alapjában véve a függetlenségi pártok között lényeges eltérés ebben a kérdésben nincsen. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ennek konstatálására nekünk szükségünk volt, mert ez értékes megállapítás azon váddal szemben, mintha mi nem tudom én milyen általános választói jogot képviselnénk, talán olyant, a mely a nemzetre romboló hatású lehetne, Hogy ez az állítás nem felel meg a valóságnak, erre tanúbizonyságul szolgálhatnak t. barátaink, a kik betekintést nyertek a mi terveinkbe és mégis kiadták velünk együtt azt a hivatalos megállapítást, hogy közös egyetértésben vannak pártunkkal. (Igaz! ügy van! Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) A harmadik dolog, a mire megjegyzést kívánok tenni, az, hogy t. barátom idézett itt a »Magyarország« egyik vezérczikkéből. Én nem tudom, hogy ennek a czikknek egészben véve mi a tenorja, mert hiszen végre egy kifejezésből azt megállapítani nem lehet. De ha azokat a szavakat veszem is, a melyeket t. barátom felolvasott, azoknak értelmét sem adhatom vissza másként — a mi különben megfelel ugy a »Magyarország«, mint az egész párt állandóan követett magatartásának is — hogy igenis, lehet békét kötni a függetlenségi pártokkal. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ezt mondottuk is mindig és állítjuk ma is, sőt állítjuk, hogy lehet békét kötni magának a véderőtörvénynek alapján is : a nemzeti engedmények azon mérvének honorálásával, amit mi kívánunk. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalion.) Justh Gyula: Magyar államnyelv a hadseregben ! Holló Lajos : Mi azt a tíz éves harczot, a mit a véderő terén folytattunk, szívesen lezárjuk a nemzeti eszmék győzelmével, de hogy megfelelő ellenérték nélkül ez a harcz befejezést nyerjen, azt sohasem fogadtuk el s azt hiszem, hogy a