Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-350

350. országos älés 1Ú12 február %-án, hétfon. 159 igen gyakran meg nem értenek. így vagyunk pl. az általánosságnak a fogalmával. Mit akar ez az általánosság tulajdonképen jelenteni? Allitom, a nélkül mondom, hogy ez mintegy bevezetés akarna lenni a részletekre vonatkozólag, csak megvilágítom a kérdést, hogy fájdalom, hogy igen sokan Ítélnek ilyen kérdések felett a nélkül, hogy magukat teljesen tájékoztatnák. Már pedig, t. képviselőház, ha valakitől, akkor épen elsősorban a képviselőház tagjaitól lehet megvárni és követelni, hogy teljes tájékozottság alapján tudjon hozzászólni a kérdéshez. (Igás! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) T. ház! Az általánosság az én felfogásom szerint kettőt jelenthet. Először jelenti azt, hogy nem czenzusos választási rendszer. Tehát ellentéte a czenzusos rendszernek. Mert kétféle rendszer van és itt véletlenül eszembe jut, a mit Bismarck mondott az általános választói jogra vonatkozólag, a midőn annak adott kifejezést .hogy én sok választói rendszert láttam és ismertem, de én az általános választói jogot a legtökéletesebbnek tartom. Gr. Batthyány Tivadar : Okos ember volt! (Derültség a bal- és a jobboldalon.) Földes Béla: Bismarcknak ezen állítása kapcsán, az általános választói jogra vonatkozólag különösen annak hatására nézve, azt is vagyok bátor mondani, hogy tulajdonképen annak hatását is helytelenül Ítélik meg. Látjuk, hogy az általános választói jog a mélyen menő politikai áramlatokat, a melyek egy országban uralkodnak és jogosultsággal birnak, megváltoztatni nem tudják. És ha az általános választói jog alapján ide bekerülne, mondjuk, egy szocziálista ministerelnök. vagy bekerülne egy oláh ministerelnök, meg vagyok róla győződve, hogy mást, mint magyar politikát nem csinálhatna. (Zaj és ellenmondás a jobboldalon.) A mig van erős hazafias áramlat, addig más politikát csinálni teljesen lehetetlen és ki van zárva. Látjuk, hogy mindenütt alkalmazkodnak a polgári pártok, más államokban is, ehhez a felfogáshoz. — Az általános választói jog tényleg sehol sem változtatja meg az uralkodó áramlatokat. Látjuk, hogy az általános választói jog mellett csináltak ultramontán politikát Belgiumban, csináltak czezárisztikus politikát Erancziaországban, csináltak egyesítő politikát Németországban. Szóval, mindenféle politika belefér az általános választói jog keretébe. De jelenti az általánosság azt is, azért nevezik is általánosságnak, vagy legalább is azért is nevezik általánosságnak, hogy egész osztályokat nem lehet kizárni. Azt jelenti, hogy egyeseket ki lehet zárni, de egész osztályokat, akár a munkásságot, akár más osztályt, kizárni nem lehet. Ezt jelenti. E mellett azonban igen sok kivétel lehet. Nem azért hoztam ezt fel, mintha valamit ajánlani akarnék. ítélje meg mindenki ezt a kérdést a saját szájaize [szerint. A mint minden ország a saját szájaize szerint itéli meg azt. így pl. Amerika, az csak demokratikus állam, a mit nem vonhat kétségbe senki, és ott is kivétel van. Megvonja pl. az általános választói jogot attól, a ki párbajozik, a ki fekete nőt vagy kinai nőt vesz feleségül, vagy egy amerikait reábeszél arra, hogy egy kinai nőt vegyen nőül. (Folytonos zaj. Elnök csenget.) Szóval, az ilyen kivételek az általános választói joggal épen nem ellenkeznek. Én azt hiszem, itt a fő a mire törekedni kell és a mire törekedni teljesen jogosult dolog s azt hiszem, nincs ebben a házban egyetlen ember, a ki evvel ellenkező felfogáson volna, hogy azok a széles rétegek, a melyek a nemzeti jövedelem előlállitásához, a nemzeti vagyonosodáshoz hozzájárulnak, azok, mint egész osztály, a jogokból teljességgel nem zárhatók ki. (Élénk helyeslés a ház minden oldalán.) Már most t. ház itt van még egy kényes pont, a mit szintén gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam emiitett és, hogy ugy mondjam, a maga girojával ellátott, különben már előbb is tudtammal emiitette, t. i. hogy a titkosság elvét is érvényesíteni kell. Természetesen én ebből az alkalomból ezzel a kérdéssel sem akarok bővebben foglalkozni, csak egyet akarok megjegyezni, t. i. azt, hogy a nyílt szavazás csődöt mondott. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) A nyílt szavazástól várták, hogy mindenki átérezze, milyen felelősségteljes funkcziót végez. Megint azt hiszem, senki sincs ebben a házban, a ki ezt ma komolyan veszi. A választók nem érzik át a felelősséget, a minek a bizonysága, hogy minden parlamentbe, a hol nyíltan szavaznak, belejutnak olyan emberek, a kik sem műveltség, sem jellembeli tekintetben nem érik el a kellő szinvonalat. Ha a választók a felelősség tudatában volnának, akkor nem adhatnák szavazatukat olyan emberre, a ki nem érdemli meg, hogy a parlamentben helyet foglaljon. Ez minden országban előfordul és ebből mindenesetre le kell vezetni, hogy mivel ez a rendszer nem vált be — én nem állítom, hogy a titkosság mindenben be fog válni, mert az emberi intézmények mind tökéletlenek — nem lehet egyebet tenni, mint átmenni a titkosságra. Ez az én meggyőződésem. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Most csak röviden, miután közbevetőleg hozzám egy kérdés is intéztetett, a következőket akarom megjegyezni. Az a törekvés, a mely ebben a küzdelemben, nézetem szerint, egyedül irányadó, és a melyet feltétlenül honorálni kell, az, hogy mindenben, a mit ez a törvényhozás tesz, a nemzeti szempontok érvényesüljenek. Ez a nemzeti szempont követeli meg, hogy a hadsereg kérdése ebben a szellemben lehetőleg megoldassék. Ez követeli egyúttal azt is, hogy a nemzetnek minden fia bevonassék a politikai jogok sánczai közé. Minthogy ma is, már más oldaból is, hallottuk, hogy ez tulaj donképen az első feltétel arra, hogy itt egészséges politikai élet fejlődjék, én azt hiszem, mindenkinek az érdekében áll itt is és az egész országban, hogy ez az átalakulás mielőbb keresztülvitessék.