Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-350

160 350. országos ülés 1912 február 26-án, hétfőn. A t. ministerelnök ui utalt arra, hogy a kormány hajlandó a legrövidebb idő alatt beterjeszteni az erre vonatkozó törvényjavaslatot. De, t. ház, a ki ismeri parlamentünk működését, az tudja, hogy tulajdonképen maga az illető, a ki az Ígéretet teszi, az sem vállalhatja biztossággal, hogy igéretét be tudja váltani. Biztos csak az, a mi elintéztetik, a mely aktualitás, mint aktualitás elővétetik és elintéztetik. Akkor lehet mindenkinek megnyugvása. Ezt a megnyugvást semmi egyéb nem tudja nyújtani, mintha mi látjuk azt a törvényjavaslatot és ha a ministerelnök ur, esetleg még a házban folyt tárgyalások előtt is, meggyőződik arról, hogy a pártok elfogadják azokat a főbb elveket, a melyeken az a törvényjavaslat nyugszik. Ha ezt az ellenzék látni fogja, ha mi látjuk, hogy tényleg itt egy törvényhozási munkálattal állunk szemben, a melyet a törvényhozás elővesz és elintéz, ha természetesen ezzel kapcsolatban garancziáját birja annak is, hogy választás csak az uj törvény alapján fog végrehajtatni, akkor, azt hiszem, a t. kormány mindenesetre meg lehet nyugodva az iránt, hogy olyan lépést tesz, a mely ennek a háznak békés működését előmozdítja. Ez az, a mit akarok, tisztán csak a magam álláspontjából, mint egyéni nézetet kifejteni. De ha ez nem történik, ha azok a kérdések, a melyek ezzel kapcsolatosak, meg nem oldatnak, (Zaj. Elnök csenget.) akkor azt, a mi a véderőre vonatkozólag történik, én a magam részéről különösen honorálni nem tudom, mert, nézetem szerint, ezek is deklarácziók, ilyenekkel pedig a magyar törvénykönyv és a magyar parlament irománj^ai tele vannak és ezek érvényre nem jutottak. Különben is, mikor arról van szó, pl. az ujonczmegajánlási jogra vonatkozólag, hogy a másik faktorral szemben védekezzünk: abban, ha mi kimondjuk, hogy ezt a jogot fentartjuk, nagyon kevés garanczia van, mert természetesen annak a velünk szemben álló faktornak kellene kimondania, hogy ezt nem fogja megsérteni. Ezek azok a lehetőségek, a melyek előttünk állanak. Én meg vagyok győződve, pártomnak minden egyes tagja szivesen törekszik arra, hogy előmozdítsa a kibontakozást. Ha pedig ez nem történik meg, akkor én is vallom azt a nézetet, a melyet egy nagy amerikai államférfi és tudtommal gróf Apponyi Albertnak barátja mondott, hogy vereséget lehet szenvedni, de küzdelmet abbahagyni nem lehet. (Élénk éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: T. ház ! Bocsánatot kérek, ha talán nem terjeszkedem ki t. képviselőtársam iménti felszólalásának egész terjedelmére, hanem csak egynéhány pontra teszek megjegyzést. \$4 T. képviselőtársam azt mondja, hogy nem igen biztató fmancziális szempontból, hogy olyan nagy summát lehetett lealkudni azon költségek leszállítása alkalmával, a melyek a véderővel kapcsolatosan öt évre lettek megállapítva. így odaállítva tényleg azt a benyomást teszi a dolog, mintha nem volna szolid munka az, a mely előttünk fekszik. E tekintetben azonban arra kell t. képviselőtársaim figyelmét felhívni, hogy nem a véderő organikus részén történtek ezek a lealkudások, hanem más, egyéb katonai költségeknél, a melyeket a hadvezetőség ez alkalommal szintén érvényesíteni kivánt. Ezekre nézve voltunk abban a helyzetben, hogy azokat megtakarítsuk, illetőleg ez idő szerint nem akartuk vállalni és nem is vállaltuk. Mindenre, a mi csak képzelhető, erődítésekre, uj fegyverek beszerzésére s ehhez hasonló czélokra voltak szánva nagyobb összegek, s ezeket mi nem tartottuk sem olyan sürgőseknek, sem annyira szükségeseknek, sőt némely részben feleslegeseknek is tartottuk s e czimeken történtek a törlések. A véderő szervezetének keresztülvitelére kontemplált költségekből nem takarítottunk meg semmit. Tényleg, ha egy organizmus feállittatik, annak költségeit viselni kell, ott nem lehet takarékoskodni, ha csak nem akarunk szemfényvesztéssel élni s később azután nagyobb költségekkel előállani. (Helyeslés a jobboldalon.) E czimen tehát megtakarítások nem eszközöltettek ; az a 300 millió, a melyről a pénzügyminister ur említést tett, nem a véderő ujabb szervezésénél takaríttatott meg, hanem egyéb katonai költségek révén. Igaz, hogy egy költséggel fog szaporodni, de, a mint voltam bátor többször jelezni, ezt már a véderőtörvény benyújtása előtt az illető faktorokkal való tárgyalás alkalmával tudtuk és számításba is vettük, hogy az altiszti kérdés rendezése egy bizonyos többletet fog a véderő kérdésével kapcsolatban a két országra hárítani. Ha azonban nem vártuk meg, a mint t. képviselőtársam mondja, hogy meg kellett volna várni, e kérdésnek rendezését és addig a véderőt be nem terjesztjük : azt hiszem, evvel nagy hibát követtünk volna el, mert hiszen az altiszti kérdés, ha fontos is, de mellékes, mert addig, a míg ez a törvény végrehajtás alá jön, addig, a míg törvényhozásilag el lesz intézve, költségeiről is gondoskodás fog történni, ugy, hogy ha végleg a kétéves ] szolgálat már életbe lép, akkor az altiszti kérdés is rendezve lesz. Ennek az egyetlenegy kérdésnek a megoldását be nem várni nem volt hiba, (ügy van ! a jobboldalon.) mert mégis csak fontos dolog, hogy az ország védelme különben biztosítva legyen, mert az átmeneti idő ugy is hosszabban fog tartani és ha eltoltuk volna e javaslat beadását egy detail-kérdés rendezése miatt, még későbben válhatott volna abból törvény, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A másik, a mit t. képviselőtársam felemlít, inkább aktuális és ez az. hogy t. képviselőtársam azt mondja, hogy a választói jogra vonatkozó azon megállapodás, a mely itt az országgyűlésnek nagyobb pártjai között létesül, nem nyújt elég garanoziát arra, hogy tényleg meg legyen azután a választói jog, illetőleg, hogy annak idején benyujtátik az a törvényjavaslat. Ebből azt látom, hogy t. képviselőtársam nagyobb garancziákat kivan, mint a mi egy ha-.