Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-350

156 350. országos ülés 1912 február 26-án, hétfőn. számitás szerint két százalókra kell tennünk, az utolsó években nagyobb emelkedés is van a haderőnél, de két százalék is jelentékeny emelkedés. Ide tartozik a technikai haladás is. Azt sem a t. honvédelmi minister ur, sem senki a világon megállapítani nem tudja, hogy mennyit fog ez követelni; de hogy évről-évre érvényesül ez a követelés, az kétséget nem szenved. Csak egy példát hozok fel, azt, a mely a tenger alatti hajókra vonatkozik. Azelőtt megelégedtek 70 tonnás hajókkal, most már 1000 tonnást épitenek és Francziaországnak legutóbb épitett Zédé hajója mar kétszer akkora költségbe került, mint az előbbi hajója. Ez eléggé tanusitja, hogy e költségek sokkal nagyobb mértékben fognak emelkedni a legközelebbi évek költségvetésében, semhogy az megfelelne annak a pénzügyi tervezetnek, a melyet a t. kormány előterjesztett. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőhaloldalon. Zaj. Elnök csenget. Halljuk ! Halljuk!) Már most ezzel szemben, a mikor legalább egynehány számmal kimutattam, mily terhek fognak itt felmerülni, a hadügyi költségekkel összekötött áldozatokra nézve akarok három megjegyzést tenni, vagyis akarom a tényleges állapotot rajzolni, illetőleg ismertetni. A tényleges állapot kétségtelen az, — a mit a költségvetési vitában is mindig hangsúlyoztam és természetesen nem is tudnék ellentmondani itt a kormány álláspontjának, — hogy a mi költségvetésünkben a haderőre fordított kiadás aránylag szerény tétellel szerepel. Ha összehasonlítást teszünk ugyanoly alapon, hogy az összes kiadásoknak hány százaléka esik a haderőre, feltétlenül elismerem, nem is tagadhatom, pozitív adatok alapján állva, hogy más államokhoz viszonyítva, az arányszám tényleg szerény. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, méltóztassanak csendben maradni. (Halljuk ! Halljuk !) Múzsa Gyula : Odakint diskuráljanak ! Földes Béla : Most már akár legyen 137 a százalék, akár más, — hiszen változik évről-évre, de körülbelül ezt a számot lehet irányadóul elfogadni — ez oly szám, a mely más államokkal összehasonlítva épen nem exorbitans. Ha fejenként veszszük a terhet, akkor is az az eredmény, hogy nálunk és Ausztriában is csekélyebb, mint, mondjuk, különösen Francziaországban és Angliában. Ott a tétel sokkal nagyobb. Azonban egyre akarom figyelmeztetni, t. i. arra, hogy ez a szám nem teljesen megbizható, és pedig azért, mert az állami bevételek és kiadások függnek attól, különösen a mai időben, hogy milyen mértékben szerepelnek az üzemek a költségvetésben (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldahn.) és milyen mértékben szerepelnek a jövedékek is a költségvetésben. Például Németországban nincs dohányjövedék s így Németországgal a mi számunkat összehasonlítani már nem lehet. Francziaországban nincs államvasuti hálózat, vagy csak most kezdődik; tehát Francziaországgal sem lehet ' összehasonlítást tenni, ha tisztán csak erre az összegre támaszkodunk. Mondom, én ezt elfogadom, sőt tovább megyek. Hangsúlyozom és kiemelem azt is, hogy az utolsó 10 évben az emelkedés Ausztriában és Magyarországon nem olyan nagy, mint más országokban, mert más nagyobb államokban az emelkedés a haderővel összekötött költségek tekintetében nagyobb volt. Konczedálok még egy harmadik dolgot is, hogy a XX. században, szóval a mai korban a hadügyi költségek relatíve csökkennek, a mi annyit jelent, hogy minden 100 forintból, a mit az állam, ma költ, kevesebbet költ hadügyre, mint azelőtt. Ezelőtt majdnem az egész költség hadügyre és udvartartásra ment, mig ma az állam költ közegészségügyi, közművel dési stb. czélokra, tehát viszonylag csökkennek a hadügyi költségek.Vannak erre nézve igen érdekes adatok egyes államokra vonatkozólag, például Francziaországra nézve, hol határozottan láthatjuk ezt a viszonylagos csökkenést. A mi az emelkedést illeti épen Magyarországon, itt különösen ki akarom emelni azt, hogy például az utolsó 10 évben, 1901-et és 1911-et összehasonlítva, mig a haderőre fordított költségek csak 35'8%-kal emelkedtek, addig a kulturális költségek emelkedt°k 103%-kal, tehát majdnem háromszor akkora az emelkedés ez utóbbiaknál. (Zaj. Halljuk ! Halljuk!) Elnök : Csendet kérek ! Földes Béla: Ezt mind konstatálom abból a czélból, hogyha valami kétely volna, teljes tárgyilagosságomat igazoljam, mert én abszolúte nem elfogultan nézem ezen adatokat, hanem a tényeket az igazság szerint akarom beállítani. Itt azonban még egy körülményt kell tekintetbe venni, tudniillik azt, hogy ha összehasonlítást teszünk a költségek tekintetében más államokkal, akkor abban is összehasonlítást kell tennünk, hogy azok mit végeznek. Ha nem vizsgáljuk, hogy a külföldi államok mily óriási feladatokat oldanak meg különösen gazdasági téren, külkereskedelem terén, a gyarmatok terén, akkor az összehasonlítás már egyoldalú. Mi kevesebbet teszünk, persze kevesebbet is költünk. Vegyük például csak a külkereskedelmet. Nagybritanniának külkereskedelme 1910-ben 30 milliárd koronának felel meg, Németországé 20 milliárdnak, Ausztria-Magyarországé 5 milliárdnak. Tessék tehát a különbséget venni. Vagy vegyük például a kereskedelmi flottát, Angliában az 11,500.000 tonnának felel meg, Ausztriában 0.49. Vegyük például a hadihajók számát, ez Nagybritanniában 553, Németországban 133, Ausztria-Magyarországon 68. Látjuk, hogy itt igen nagy különbségek vannak, s igy nagyon fuicsa volna, ha a mi arányunk a költségek tekintetében ugyanaz volna, mint a külföldi államokban. Ezt mind elismertem. Elismertem, hogy aránylag a kiadások közt a véderő költségei nem jelentékenyek, (Zaj. Elnök csenget.), elismerem, hogy