Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-350

350. országos ülés 1912 február 26-án, hétfőn. ,155 igen nagyszerű, a haladás. (Mozgás és derültség a szélsőbaloldalon.) Nem akarom azt állítani, hogy ugyanazt a ozélt ma is 18 millió forinttal el lehetne érni, de a 18 millió forint és a 750 millió korona közt (Mozgás. Elnök csenget.) mégis oly nagy spáczium van, hogy talán valami középponton meg lehetett volna állani. (Helyeslés.) A mi a tényleges számításokat illeti, erre vonatkozólag csak egy megjegyzést óhajtanék még tenni. (Halljuk! Halljuk!) A t. pénzügyminister ur nagy megnyugvást talált abban, hogy szerinte az ország elbirja ezt a terhet. De hogyan birja el ? Hiszen minden budgetben szerepeltek, különösen az utolsó években, kölesönök és adóemelések. Természetes, hogyha ezeket el lehet kerülni a nélkül, hogy az ország érdekeit koczkáztassuk, az ország ezt igen szívesen venné. Az az egyensúly tehát, a mely az államháztartásban biztosítva van és eléretett, csak annak tulajdonítandó, hogy mégis minden évben kölcsönökkkel kell gazdálkodni és adókat kell felemelni. A t. pénzügyminister ur arra is súlyt fektet, hogy a vámbevétel emelkedik. De hiszen a vámbevétel is megterheltetése a fogyasztóközönségnek. (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Nem is akarok arra reflektálni, hogy ilyen reformot, a mely egy évtizeden keresztül veszi állandóan igénybe a nagyobb teherviselési képességet, ilyen fluktuáló jövedelemre építeni nem lehet, mert hiszen egy más vám- vagy kereskedelmi politika esetleg a jövedelmekben csökkenést idézhet elő. Már most csak röviden akarom annak a megterheltetésnek képét előterjeszteni, arra nézve néhány megjegyzést tenni, a mely a véderőreformban visszatükröződik. (Zaj a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk ! balfelöl. Elnök csenget.) Itt vannak a táblázatok, a melyek a véderőjavaslathoz vannak csatolva. Megjegyzem mindjárt azt is, hogy a mint kifogásoltam, és azt hiszem, teljes joggal — hogy a szakbizottságok nem terjesztenek elő kimerítő jelentéseket, ugy mindenesetre azt is kifogásolnom kell, hogy ezek a táblázatok olyan rosszul vannak összeállítva. Tessék különösen azt a táblázatot elővenni, mely a közös hadsereg emelkedő terheit tünteti fel ; ennek összeállítása olyan ügyetlen, hogy abból ugyan nem lehet megbízható tájékozást szerezni. De a mi még súlyosabb, itt számítási hibák is vannak. így pl. a véderőbizottság jelentéséhez csatolt táblázatban, a 14. lapon 15-05 és 1-05 millió összesen 17 milliónak van feltüntetve. Ez mindenesetre számítási hiba; s ilyen összeadási hibának egy államokmányban nem volna szabad előfordulnia. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Már most ezen táblázatok szerint a teher igen jelentékeny. Nevezetesen, ha csak a legközelebbi tíz évre számítjuk, akkor ez a teher összesen 637.200,000 millió koronát tesz ki. Azt hiszem, ez olyan nagy szám, hogy ha szem előtt tartjuk azokat a nagy kiadásokat, befektetéseket, a melyeket kulturális és gazdasági szempontból ebben az országban tenni kell, akkor nagyon is meg kell gondolnunk, hogy vájjon üyen számnak — mert hiszen ez csak a végső összeg, a mely tiz év eredményét képezi — beállítása helyes-e, hogy helyes-e az országtól ilyen nagy áldozatot kívánni. Ha pedig csak a legközelebbi öt esztendőt veszszük, ezen idő alatt ez a kiadás 416.200.C00 koronát tesz ki. Ha pedig azt nézzük, hogy az évenként ismétlődő hadügyi kiadások — mert az emiitett összegek azok, a melyek a reform által követeltetnek — hogyan alakulnak tíz év után, tehát az 1921. évi költségvetésben mekkora lesz a mi haderőnkkel járó terhünk, akkor azt látjuk, hogy az a mainál 127,800.000 koronával többet tesz ki, s igy ez az összeg tíz év alatt 1278 millió K. rug. A honvédelmi minister ur a pénzügyi bizottságban elmondott egyik nyilatkozatában ezt körülbelül 84 millióra tette ; én azonban azt hiszem, a mint mindjárt be fogom bizonyítani, hogy alkalmasint ennél na-! gyobb is lesz. Ha pedig nem azt nézzük, hogy 1921-ben mennyi lesz a teher, — miután az egyik reform 10 évre, a másik pedig öt évre van kontemplálva — hanem csak a legközelebbi öt évet veszszük, akkor is az emelkedés 1916-ig 180,500.000 koronát tesz ki. A t. pénzügyminister ur mindig azzal az óvatossággal élt, hogy hangsúlyozta azt, hogy ez a javaslat nem fog ennél többe kerülni. Pedig, t. képviselőház, azt hiszem, az országot, a mikor egy úgynevezett pénzügyi tervezetet csinálnak egy bizonyos kormányzati ágra nézve a legközelebbi öt-tíz esztendő tekintetében, nemcsak az érdekli, hogy nemcsak ebből a javaslatból folyólag, hanem egyáltalán mennyi áldozatot fog igénybe venni a haderő. (Ugy van! a szélsőbáloldalon.) Es itt oly tételeket kell tekintetbe venni, a melyek lehetetlen, hogy befolyást ne gyakoroljanak. Hiszen tudjuk nagyon jól, hogy az altiszti kérdés rendezése már jelentékeny áldozatokat fog kívánni. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Azok még nem foglaltatnak ebben a számításban. Akár több, akár kevesebb lesz, egyelőre mindenesetre annyit mondhatunk, hogy oly összegről van szó, a mely, mint a t. ministerelnök ur emiitette, kezdetben kisebb lesz, de gyorsan fog emelkedni, és ez oly kiadás, a mely nélkül, a mint bátor voltam említeni, az egész véderőreform nem fog eredményt felmutathatni, mert ezen nyugszik az egész reform. A másik tétel, a melyről azt hiszem, egészen nem lehet megfeledkezni, az, hogy a tisztek fizetésemelése dolgában sem értük él a végső ideális pontot és a legközelebbi években ez is okvetlenül számottevő tényező lesz. Ide tartozik továbbá a közlegények élelmezésének javítása, ide tartozik a behivottak családjának segélyezése. (Zaj. Elnök ismétélten csenget.) Eitner Zsigmond: Ne itt kaszínózzanak, ott kinn beszélgessenek ! Elnök (csenget) : Csendet kérek ! (Halljuk !• Halljak! a jobboldalon.) Földes Béla: Ez is elodázhatatlan költség lesz és_ mindenesetre emelkedni fog. Azonkívül látjvk, hogy a költségvetés, egyes tételektől eltekintve, évről-évre emelkedést mutat, a melyet a legkisebb g0*