Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-350

S50. országos ülés 191" Désy Zoltán : De a továbbiak során nemcsak a pártonkivüliek és nemcsak a függetlenségi Kossuth-párt részéről történt az a lépés, hogy megbeszélések folytattassanak, hanem a három függetlenségi párt vezetői egy együttes ülésben kiküldöttek egy-egy tagjukat, annak megbeszélése végett, hogy vájjon a választói jog kérdésében áthidalhatatlan ellentét áll-e fenn a három függetlenségi párt, vagy legalább is e pártok többségének elvi álláspontja között. Lovászy Márton : És konstatálták, hogy nem áll fenn ellentét! Désy Zoltán : örömmel konstatálták, hogy ez az ellentét nem áll fenn. Polónyi Dezső: Helyes ! így van ! Désy Zoltán : Mi akkor is a megoldás sine qua non-jául állitottuk fel — bár lemondottunk a kormánybuktatásról és a javaslatok visszavonásának követeléséről — azt a tételt, hogy a választói jog demokratikus alapon, azon az alapon, a melyen a három függetlenségi párt nagy többsége egyetértett, és a mint tudtuk és hittük, sőt hiszszük ma is, — hogy a többségnek nagyrésze is egyetért, . . . Lovászy Márton : Na hiszen ! Honnan tudjuk ? Désy Zoltán : . . . oldassék meg. Ezek a tárgyalások azonban, a mint az köztudomású, eredményre nem vezettek. A végeredmény az lett, hogy a ház igen t. volt elnöke állásától megvált. Egy dolog azonban mégis el" lett érve, eléretett az az eredmény, hogy a ház a technikai obstrukczió megszorításával áttérhetett a költségvetés normális tárgyalására. S mikor én erről szólok, igen sajátságos helyzetben vagyok, mert kétségbe vonják azt az álláspontot, a melyet én a harcz és béke között akkor elfoglaltam. A magam igazolására egy nemrégiben, múlt évi november hó 10-ikén, a költségvetés általános vitájánál tartott beszédemnek utolsó részét kell felolvasnom. (Halljuk I Halljuk ! a haloldalon.) Ezekkel végeztem be akkori költségvetési beszédemet (olvassa) : »Én merem állitani, hogy a béke összes előfeltételei megvannak ; megvannak nem egyes pártokban, nem egyes egyénekben, hanem a többség és az ellenzék túlnyomó tagjainak egyező felfogásában. Mert a békének nem lehet alapja semmiképen az, hogy egyiknek vagy másiknak az akarata az ellenfélre erőszakoltassék; a békének komoly czélja csak egy lehet : megegyezést biztositani ezekben a kérdésekben, olyan állapotokat idézni elő, a midőn a valódi parlamentáris kormányzat következik, a mikor a kisebbség kénytelen a többség jogait respektálni, mert a nemzet elsepri azt a kisebbséget, a mely a többség jogát kétségbeyonja«. (*.- |jt Azután a következőképen folytattam (olvassa) : »Én a nélkül, hogy feltételeket szabnék, vagy hogy terveket kovácsolnék, csak rá akartam mutatni arra, hogy a béke lehető, de nézetem szerint, a békének meg kell lennie, mert ezt követeli a nemzet érdeke, és merem állitani, követeli ép ugy a korona érdeke is. Ez a fegyverszünet, a melyet nem egyikünloiek vagy másikunknak az akarata, február 2Q-án, hétfőn. 147 hanem a törvények tisztelete hozott létre, szolgál arra, hogy azok, a kiket illet, a béke létrejövetelének feltételeit megbeszéljék. Hála és tisztelet fogja illetni azokat, a kik ebben közreműködnek, és a nemzet ítélete el fogja söpörni mindazokat, a kik a békének gátjai akarnának lenni.« Ezt mondottam november 10-én, és az igen tisztelt testvérpárt, legalább a gyorsírói feljegyzések szerint, ezt igen lelkesen helyeselte. (Felkiáltások jobbfelől : Szép kis testvérpárt ! Felkiáltások a szélsőbaloldalon. : Ma is helyeseljük !) De hát nem ez volt utolsó felszólalásom. Egy hang (a szélsőbaloldalon ) : Hát a levél ? Désy Zoltán : Majd beszélünk rövidesen a levélről is ! Nem ez volt utolsó felszólalásom. A mint ismeretes a t. ház előtt, (Mozgás a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk!) a függetlenségi és 48-as Kossuth párt békefeltételeit gróf Apponyi Albert f. évi január 22-én tartott beszédében előterjesztette. Ez a beszéd, ugy tudom, az ellenzék minden pártján egyhangú lelkesedést váltott ki. Nyüvánvaló volt, hogy előterjesztették a békefeltételeket, és erre következett a pénzügyminister ur január 26-iki válasza. Január 27-én feleltem a pénzügyminister ur által felvetett kérdésre. Beszédemet ezen szavakkal kezdtem : »A béke meglesz, mert meg keU lennie !« (Helyeslés a baloldalon.) Kifejtettem a továbbiak folyamán, hog}^ a ki pedig békét akar, azt csak egyféleképen akarhatja, ugy t. i.. hogy abban a békében nem szabad győzőnek és legyőzöttnek lennie. Végeztem akkori beszédemet a békefeltételek felállításával és annak a kérdésnek feltevésével, hogy kivel, illetőleg kikkel tárgyaljon a kormány. Az igen tisztelt testvérpárt élénken helyeselte beszédemet. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Melyik testvérpárt 1) Bocsánatot kérek, t. ház, ezek itt történtek a képviselőház színe előtt; (Ugy van ! a jobboldalon.) ezek a teljes nyilvánosság előtt történtek, és pár nappal azután támadnak bennünket azon a czirnen, hogy mi szövetségeseinket elhagytuk, hogy őket cserbehagytuk. (Igaz! a szélsőbaloldalon.) Hát nem mondottuk meg előre nyíltan, hogy mit akarunk ? (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Nem 1 Derültség a jobboldalon. Mozgás.. Elnök csenget.) Bocsánatot kérek, hiszen előbb olvastam. Bakonyi Samu; Tessék annak a beszédnek az utolsó mondatát elolvasni ! (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon. Halljuk ! Halljuk !) Elnök : Csendet kérek ! Désy Zoltán : Én az adott körülmények között ennél nyíltabb beszédet nem képzelhetek. Minden felszólalásomban hangsúlyoztam, hogy a békének meg kell lennie, mert a béke létrejövetele országos érdek. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Kijelentettem nyíltan, férfiasan itt a ház előtt, hogy bárki legyen is, a ki a béke útjában áll, a nemzet ítéletével fog szembetalálkozni. (Elénk helyeslés a jobbóldalon és baljelől. Mozgás a szélsőbaloldalon.) Megengedem, t. barátaim, hogy önök azt hitték, hogy csak_arra 19*