Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-350

i46 350. országos ülés 19Í2 február 26-án, hetfon. azt a fegyvert igénybeveszi; és ép ilyen feltétlen jogosultsága van megválasztani azt a momentumot, a mikor ezeknek a fegyvereknek további használatát czétravezetőnek, hasznosnak nem tartja. (Ugy van ! jobbról.) Ezen jogosultságunkat, mint egyéni autonómiánkban rejlő ezen jogunkat, látszik kétségbe vonni az a beszéd, a melyet a ház szombati ülésén az igen t. függetlenségi és 48-as párt szónoka : Győrffy Gyula képviselő ur tartett, a melyben tényeket sorol fel, a melyek igazak a maguk valóságában, de az összeállításukból levonható végeredmény, az a következtetés, a melyet a tényeknek ilyen módon való odalálitásából levonni lehet — határozottan állitom — nem áll, és állítom, hogy ez a beszéd és az abban foglaltak inkább lehetnek alkalmasak minden más egyébre, mint arra, hogy folytatását, megerősítését kéjjezzék annak a viszonynak, a melyet a két párt nyolez hónapi együttműködése megteremteni hivatva volt. A t. képviselő ur beszédének első részében odaállítja a Kossuth-pártot, mint megbízhatatlan szövetségest, beszéde további folyamán pedig rámutat arra — indokolni akarva ezzel állítását — hogjr hiszen a Kossuth-párt Írásban kötelezte magát a véderő elleni harezra. Itt azonban tegyünk egy megkülönböztetést. Elismerem, beszédében is világosan hangsúlyozva van a véderő elleni harcz két neme. Ámde azok után, a mik köztudomásúak, azok után, a miket t, barátom itt ismételve elmondott, lehet-e azt mondani, hogy a Kossuth-párt a véderő elleni harezot feladta, lehet-e e czimen megvádolni ezt a pártot, a mely ugyanakkor, a mikor elhatározta, hogy a rendkívüli eszközök további használatától eltekint, párthatározatban mondotta ki, hogy elvárja a párt tagjaitól, hogy a meggyőzés, a beszéd fegyvereit minden párttag igénybe fogja venni és ez utón kívánja tisztázni az ország előtt azon eltérő álláspontot, a melyet e tekintetben a t. kormánynyal és a javaslattal szemben elfoglal. Újból felteszem a kérdést, feladtuk-e a harezot mi ? Nem adtuk fel. Nem is ezt akarta mondani t. barátom, nem itt van a punctum saliens, hanem azon állításában, hogy a rendkívüli fegyverek használatára a párt egy része az igen t. testvérpárttal megegyezett és szerinte e megegyezést be nem tartotta. Hogy megegyeztünk, abban tökéletesen igaza van, de itt nem mondotta el azon körülményeket, a melyek szintén igazak ós a melyekre ki kell terjeszkednem. Magam egyeztem meg Justh Gyula t. barátommal a harcz ezen nemének felvételére ; megállapodásunk világosan és tisztán ez volt: folytatjuk a harezot, a meddig vagy a javaslatokat visszavonják, vagy a kormány megbukik. így állítottuk fel a tételt. Nem mondom, hogy ez egy helyes czél, nem. mondom, hogy egy helyes felállítás volt, de egyet állítok: ettől a kitűzött czéltól vagy a hareznak így kitűzött határidejétől mind a ketten nyíltan és világosan eltértünk. Mind a ketten! Ismeretesek a t. képviselőház előtt azok a tárgyalások, a melyeket a képviselőháznak volt elnöke, Berzeviczy Albert megindított a parlament normális munkarendjének helyreáUitása érdekében, nemcsak a költségvetés letárgyalása érdekében, de a normális munkarend helyreállítása érdekében is. A t. háznak volt elnöke nem csinált titkot abból az elkedvetlenedésből, a melyet a parlamentben fennálló állapotok nála előidéztek és abból a szándékából, hogy ha nem sikerül a békés tárgyalások során a parlament rendes munkarendjét helyreállítani, el van határozva állásától megválni. Ekkor indultak meg a küzdő ellenzék minden pártja és a ház volt elnöke között a tárgyalások. Ezeknél a tárgyalásoknál két feltételt kötött ki a ház volt elnöke, mint feltétlenül szükséges előfeltételeit a további tárgyalásoknak, a melyeknek meghiúsulása esetén ő a kitűzött czélról is lemond. Ezeknek egyike az volt, hogy az ellenzék fejeket ne követeljen. Mit jelent ez más nyelven ? Azt, hogy ha pedig belemegyünk ezen tárgyalásokba, ki van zárva mint czél, a kormánybuktatás. Ezeknek a feltételeknek másika az volt. hogy az ellenzék pedig álljon el attól a követeléstől, hogy a beterjesztett véderőjavaslatok visszavonassanak. Ez a két világos előfeltétel lett kikötve, és ; ezeknek az előfeltételeknek alapján ment bele az ellenzék egésze a Berzeviczy Albert elnökkel folytatott béketárgyalásokba. (Ugy van! a jobbés a baloldalon.) Ezek szerint azok a czélok, a melyeket mi, Justh Gyula t. barátommal felállítottunk, mihelyt mi a tárgyalások talajára ráléptünk, hallgatóla- gosan fel lettek adva. Polónyi Géza: Akkor a költségvetésről volt szó ! Désy Zoltán : Ez nem a költségvetésre vonatkozott, hanem a ház normális munkarendjének helyreállítására. (Igaz / Ugy van ! a jobboldalon.) Polónyi Dezső : De a tárgyalások nem vezettek eredményre ! i Désy Zoltán : Én nem mondom, hogy eredményre vezettek, hanem állitom, hogy ez megtörtént. (Zaj. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk!) A tárgyalások folyamán a függetlenségi Kossuth-párt és a pártonkivühek megállapították a véderőreformra vonatkozó követelményeiket, felsorolták azokat a sérelmeket, a melyek kiküszöbölését a normális tárgyalás siue qua non-jának tekintik. Es én, nem tudom ugyan bizonyosan, de ugy hiszem, Polónyi Géza t. képviselő ur is dolgozott ki ilyen feltételeket. Polónyi Géza: Igen, de nem akkor ! * ^ Désy Zoltán : Ugy tudom, hogy ő is állított fel feltételeket. Ertsey Péter: Még pedig kétféle feltételeket! (Zaj.)