Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-350

350. országos ütés 1912 február 20-án, hétfon. US nak, olyan nyugalmasnak igérkezik-e a nemzet jövendő fejlődése, hogy elviselhessük e nemzet alkotmányos szerveinek működésükben való rendszeres megbénítását, hogy elviselhessük azokat az élet-halálra való összeveszéseket, a melyek még más szerencsésebb nemzeteknek életében is gyakran katasztrófákat idéznek elő 1 (Ugy van! Ugy van ! a jobboldalon.) Ez azonban nem azt jelenti, hogy mi függeszszük fel az elvi ellentétek harczát; ez nem azt jelenti, hogy eltérő álláspontunk érvényesitésére teljes erő vei, egész szellemi erőnk fegyverzetével ne törekedjünk. Hiszen én teljesen indosszálom azt, a mit gróf Tisza István t. barátom, midőn más téren valahol találkoztunk, engem aposztrofálva mondott: Ne adja Isten, hogy oly körülmények következzenek be ebben az országban, hogy nekünk meg kelljen feledkeznünk azokról az ellentétekről, a melyek minket elválasztanak. (Helyeslés.) De ne feledkezzünk meg arról se, hogy ily körülmények bekövetkezésének lehetősége fennforog. Nézzük csak a nemzetiségi agitácziónak mindenfelé való elharapódzását és előtérbenyomulását. (Felkiáltások : Igaz! Ugy van!) Győrffy Gyula: Miért ? Gr. Apponyi Albert: Ennek sok mindenféle oka van, a mely okok elősorolásában talán sokban egyetértenék t. képviselőtársammal. Győrffy Gyula: De mi idézte fel! ? Gr. Apponyi Albert: De nézzük, ott vannak a trialisztikus törekvések; (Igaz! Ugy van!) nézzük azokat az áramlatokat, a melyekre előbb czéloztam, melyek a monarchia másik államában vannak és ide át-átcsapni kényszerülnek. Az Isten szent szerelmére, gondoljunk arra, mi lesz belőlünk, gondoljunk nemzetünkre, gondoljunk hazánkra és eszméink iránt teljesitsük kötelességünket ugy, hogy a hazának vele ne ártsunk. (Hosszantartó, többször megújuló élénk helyeslés, éljenzés és taps a baloldalon, középen és jobboldalon. A szónokot tömegesen üdvözlik.) Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. A szó Désy Zoltán képviselő urat illeti. Désy Zoltán : T. képviselőház ! Ha nem is jelenteném be, azt hiszem, a háznak minden tagja átérzi azt a nehézséget, a melylyel feladatom megoldásánál meg kell küzdenem, annyival inkább, mert Apponyi Albert barátom előbb elhangzott magasan szárnyaló beszéde után nekem le kell szállanom a mindennapi élet gyakorlati kérdéseihez. Tisztáznunk kell kérdéseket, a melyek a pártot, a melyhez tartozni szerencsém van, elsősorban pedig saját személyemet olyan szinben voltak alkalmasak a közvélemény előtt feltüntetni, a mely nemcsak a következetességgel, nemcsak az elvhűséggel, hanem a politikában én szerintem épugy mint a magánéletben köteles nyíltsággal, köteles őszinteséggel is, ha azok a tények, a melyek SÉPYH. NAPLÓ 1910 1915. XV. KÖTET. itt felhozattak, tényleg^fennállanának, homlokegyenest ellenkeznének. §j#j De nem tehetem, hogy hangtalanul surranjak el az Apponyi Albert t. barátom által elmondottakon. Nyílt titok, hogy a parlamenti fegyverek megválasztásában, a parlamenti fegyverek megengedett voltára vonatkozólag igen t. barátom közt, akit egy életen keresztül követtem politikai pályáján, és közöttem véleményeltérések voltak és vannak ma is. Én teljesen elismerem álláspontjának helytálló voltát minden más országban, minden más normális parlamenti helyzettel szemben. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) de egy esetben nem ismerhetem el, ott, a hol a szuverenitásnak egyik tényezőjével, a nemzettel szemben, érvényesül egy másik állam szuverenitásának a befolyása oly kérdésekre, melyek elismerem, hogy közös jelleggel bírnak, de a melyek az ország létérdekét, az ország legfontosabb, vitális érdekeit érintik és érvényesülnek akkor, a mikor — ezt t. barátom sem vonta kétségbe — mai választási rendszerünk, az annak alapjául szolgáló választójog és a választási eljárás mindenre inkább alkalmas, mint arra, hogy ennek alapján a választásokban a nemzet igazi akarata megnyilatkozhassék. Ez a gondolatmenet volt az, a mely vezetett azon eljárásomban, a midőn nem pártom nevében — mert|hiszen pártom ismeretes határozata a véderőj avaslattal szemben kimondotta a parlamentáris fegyverekkel való küzdelmet, de a harczmodor megválasztását a tagok szabad elhatározására bizta — a mikor, mondom, nem pártom, hanem a magam és azok nevében, a kik nézeteimhez csatlakoztak, felvettem a legerősebb parlamenti eszközök használatát, és ráléptem a technikai obstrukezió talajára. Végelhatározásomban, ezen fegyverek használatától való elállásomban azok az okok vezettek, a melyeknek t. barátom olyan ékesszólóan adott kifejezést, és vezetett egy másik ok, az, hogy mindenféle hareznak, mindenféle harezmodornak csak egyképen van értelme : ha a kitűzött czélt elérheti, és mihelyt a kitűzött czél eléretett, nemcsak a kivételes eszközöknek, de a normális fegyverek használatának sincs semminemű további létjogosultsága. Arra vonatkozólag pedig, hogy a.mit elértünk, az sok-e vagy kevés, fontos-e vagy mellékes, lehetnek véleményeltérések ; e részben elismerem a bírálat jogosultságát; de ha valamit elértünk, az bizonyos, hogy ezen valami elérésének az eszköze az obstrukezió volt (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezt a tényt leszögezem, és mielőtt átmennék arra a talajra, a melyre a testvérpárt szónoka által kényszerítve rálépek, le kell szögeznem azt a tényt, hogy — újból hangsúlyozom — sok-e vagy kevés, de a mit elértünk, az a z obstrukezió eredménye, és ebből az oroszlánrész a testvérpártot illeti meg. (Ugy van ! balról.) De minden pártnak, minden egyénnek jogosultsága van megválasztani fegyvereit és megválasztani azt a momentumot, a melyben ezt vagy 19