Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-350

144 .550. országos ülés 1912 február 26-án, hétfon. gálatot teszek. (Elénk éljenzés és taps balfelöl és a jobbold'dm.) De mit látok ? Látok teljes bizonytalanságot; és még egyet, látok (Halljuk! Halljuk!) a mo­narchia másik államában áramlatokat, melyek a mi külpolitikánknak eddigi kipróbált alapjait meg akarják ingatni, melyek nem tudom micsoda czélokból, kalandos irányzatokba akarják vmni a monarchiát és abban Magyarországot is. Látom ezeket az áramlatokat és nagyon komolyan kell azokat vennem. Szembeszálltam velük, a kormány is szembeszállt velük, de nem tudom, hogy az újonnan alakuló kormány nem fogna-e azon áramlatok befolyása alatt állni, melyek az országra végzetesek. (Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) Bíkádi Antal: Hát vállalkozna erre bárki ? Gr. Apponyi Albert: Nem tételezem fel t. képviselőtársamtól, hogy ők egy ilyen kormányt támogatni fognának. Győrffy Gyula: De ott lesz-e ? Akad-e ? Gr. Apponyi Albert: Azt sem tudom, hogy akad-e ember, de azt tudom, hiszen tapasztaltuk, hogy egy kormány, különösen olyan kormány, mely a demagógiával is szövetkezik, nj választá­soknál a jelenlegi választási rendszer alapján ki­számithatatlan többségeket tud esetleg idehozni. Polónyi Dezső: Tőlünk nem telik. (Zaj a jobboldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Gr. Apponyi Albert: Egy szóval sem mondtam, hogy ilyen törekvésekkel rokonszenvezni fognának, de én nem hozok az ország nyakára valami veszélyt azzal a fentartással, hogy majd azután ellent fogok neki állni. (Igaz! ügy van !) Tehát az a gondolatomnak a vége, hogy én az erőszakos kormánybuktatásra nem látom azt az egyetlen képzelhető alapot sem, hogy plausibili­tással tudjam, hogy ezzel a velem különben ellen­tétes közjogi és politikai irányú elemek közt olyano­kat ültessek nyeregbe, kik az országra nézve kevésbbé veszélyesek, vagy talán nem veszélyeseb­bek, mint a mostaniak. Ha azért beáll egy kabinet­válság, azt nekem semmi okom sajnálni, de hogy előidézzem mesterséges, nem. rendes módon, nem az által, hogy többségre jutok, hanem azáltal, hogy lehetetlenné tegjcm a parlamenti állapotokat, erre én az adott esetben és az adott perspektívák mel­lett nem látok semmi okot. (Zaj és közbeszólások a szélsóbaloldalon.) Lehet, hogy t. képviselőtársaim logikája ta­lán erősebb, de mindenesetre erőszakosabb, mint az enyém. (Derültség a jobboldalon.) Mert, lássák, t. képviselőtársaim, az a felfogás, hogy a ki nem akar a technikai obstrukczió eszközeivel mester­kélten válságot előidézni, hogy az menjen a kor­mány támogatói közé, . . . Lovászy Márton : Ezeknek az érveknek itt nincs hatása! Gr. Apponyi Albert: ... ez a felfogás épen az, a mely engem régtől fogva elválaszt sok olya­noktól, a kik különben elvi tekintetben egy ala­pon állanak velem, mert az a. felfogás, a mely lebecsüli a vitáknak értékét, a mely lebecsüli az eszmei propagandát. . . (Mozgás és ellenmon­dás a szélsóbaloldalon.) Lovászy Márton (közbeszól). Gr. Apponyi Albert: Kérem, azok minden ország parlamenti életében a legritkább esetek, hogy az ellenzék akcziójának sikerül magában a parlamentben megforditani a többséget. Igenis, kifelé kell annak hatásának lennie, és ez a tribün az . . . (Mozgás és közbeszólások a szélsóbalolda­lon. ügy van! a jobboldalon.) Kifelé, bocsánatot kérek, nem a névszerinti szavazásoknak van ha­tása, (Helyeslés és taps a jobboldalon és a Jcözépen.) hanem az érveknek. (Taps a jobboldalon.) Ez a felfogás az, a mely engem kétségbe ejt, mert ez alkotmányunknak teljes csődbej utasát jelenti. (He­lyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Lovászy Márton: Az már csődben van! (ügy van ! a szélsóbaloldalon. Zaj.) Gr. Apponyi Albert: Igenis, bizonyos tekin­tetben csődben van, de ebből a siralmas állapotból nekünk ki kell vezetnünk. Lovászy Márton: ügy van! Gr. Apponyi Albert: Ahhoz pedig, hogy ebből a siralmas állapotból kivezettessék, egyik leglénye­gesebb eszköz a választási reformnak megfelelő széles alapokon való létesítése, (ügy van ! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. De hiszen ez biztosítva van számunkra. Polónyi Dezső: Elő hát vele hamar! Gr. Apponyi Albert: Csakhogy ez nem az egyedüli eszköz, sem nem automaticze, önműködő eszköz, mert én nagyon hiszek abban, hogy rege­neráló hatással lesz alkotmányos életünkre a szé­lesebb körök bevonása, de nem hiszem azt, hogy ez önmagában véve elég lesz arra, hogy mindjárt egy tökéletes, erőiteljes, ideális czélokkal és nemzeti aspirácziókkal telt nemzeti parlamentet lehet létre­hozni, mert az az uj választói törvény és az abból alakuló képviselőház mégis csak a mi gyermekünk lesz, hiszen azt mi alkotjuk, annak mi adjuk át tradiczióinkat, és ha mi ezt a gyermekünket már az erőszak szellemével megrakottan és örökletesen hozzuk a világra,... Egy hang (a jobboldalon) : Terhelt lesz ! Gr. Apponyi Albert: . .. akkor nem lesz ez a mi gyermekünk olyan, hogy benne az ország­nak köszönete lesz. (ügy van ! a jobboldalon és a középen.) Ez nem fogja létrehozni parlamentünk regenerálását, hanem csak folytatni fogja, még pedig a szélesebb rétegekből kikerülő parlamentek lélektana szerint, exaczerbálva, rosszabbá téve, szenvedélyesebbé téve azt a rendszert, a mely vitákkal, kapaczitálással, eszmei terjesztéssel többé nem foglalkozik, hanem erőszakkal akar pilla­natnyi sikert elérni. (Elénk helyeslés és taps jobb- és a baloldalon.) T. ház ! En kitártam egész őszintén azokat az aggodalmakat, a melyek az én lelkemben élnek. Hiszen mindezektől a specziális kérdésektől el­tekintve, olyan időket élünk-e, olyan biztosított-

Next

/
Thumbnails
Contents