Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-349

3í9. országos ülés 1912 február 24-én, szombaton. 133 hogy tekintettel arra, hogy a parlament, a mint látjuk, gyenge arra, hogy a királyi hatalommal szemben a nemzeti jogokat és érdekeket megvédelmezze, (Mozgás a jobboldalon.) nekünk a parlamentet erőssé kell tennünk, (Felkiáltások a jobboldalon : Működésképessé !) uj választói jogot kell alkotnunk, hogy ellenálló hatalma, ereje megnövekedvén, a nemzeti parlament határozzon e kérdések sorsa felett. (TJgy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Egy hang (a jobboldalon) : Forradalmat csi

T nálni! (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Győrffy Gyula: A gyengeség érzete adta azt a mi programmunkba, hogy a nemzet millióit sorakoztassuk a királyi hatalommal szemben, hogy a nemzeti jogok érvényesülhessenek. És ezt a függetlenségi és 48-as Kossuth-párt szintén akczeptálta. (Mozgás a jobboldalon.) Akczeptálta pedig akkor, a mikor koaliczió volt. Hiszen kormányt azon az alapon vállalt, hogy a katonai kérdések mindaddig nem fognak Magyarországon tárgyaltatni, a mig az általános választói jog alapján nem jön létre uj parlament. Polónyi Dezső: A priusz alapján vállaltak kormányt! Gr. Bethlen István : A pluralitást elfogadták ! Eitner Zsigmond : Dehogy fogadtuk el! Nem is merték előterjeszteni! Sümegi Vilmos : Kossuth Lajos megfordul a sírjában ! Pluraritás ! (Zaj. Elnök csenget.) Győrffy Gyula: Igazán érdemileg engem ez a kérdés nem érdekel. Engem csak az érdekel, hogy a házban és a nemzet előtt tisztán álljon az, hogy ki, miért, mit cselekszik. Ezt a priuszt tehát épen a katonai kérdésekre való tekintettel a koaliczió és ebben gróf Andrássy Gyula is, gróf Apponyi Albert is állitotta fel a koronával szemben ; sőt kormányzati alapul ezt állitotta oda. (TJgy van ! a szélsőbáloldalon.) Polónyi Dezső: Halljuk az álláspont megváltoztatásának indokát! Győrffy Gyula: Igaz, hogy a koaücziót ama bűnök s az a szellem, mely ma, ugy látszik, a Kossuth-pártban is újra feltámadt, elsöpörte és meg vagyok győződve, hogy ezt a munkáját a jövőben is fogja végezni, de bejött azután a Kossuth-függeltenségi párt az uj választásokon ide a parlamentbe és soha egy pillanatra eszükbe nem jutott feladni a priuszra vonatkozó igényüket, sőt mikor a technikai obstrukczióban már jól benne voltunk, akkor a t. Kossuth-párt Julius 31-én szózatot bocsátott ki a nemzethez, (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) melyben a következő foglaltatik (olvassa) : »A párt annak idején arra az álláspontra helyezkedett, melyet a király is elfogadott, hogy halasztassanak el a véderőreformmal összefüggő összes kérdések addig, mig a nemzeti akarat sokkal szélesebb nemzeti alapon nyilvánulhat meg. Ha ebbe a halasztásba mi többség beleegyeztünk, mint többség a nemzeti jogok érvényesülése tekintetében, ugy méltán elvárhatja tőlünk a nemzet, hogy azt a hasonló álláspontot most is fentartsuk olyan áldozatok egyoldalú követelésével szemben, melyek hosszú évekre a legsúlyosabb áldozatokat igénylik a nemzettől. Ebből az okból is ragaszkodunk ahhoz, hogy a véderőjavaslatok a napirendről levétessenek.« Ez az obstrukczió idején, Julius 31-én jelent meg. Mi tehát ebből a tanulság ? Az, hogy a leszerelésnek azt az indokát, mely szerint nem harczolhatnak velünk tovább és nem tarthatnak együtt velünk a technikai obstrukczióban és a normalitást helyre kell állitani, . . . Eitner Zsigmond: Mert két tenger választ el ! Győrffy Gyula: ... mert mi a választói reformot állítottuk első helyre és nem a véderőreform ellen küzdünk, megczáfolják saját okmányaik, melyeket az országhoz azzal bocsátottak ki, hogy azt nekik elhigyjék, és mi is elhittük azt, hogy a választójogi kérdés priusza ép oly fontos nekik, mint nekünk. Most pedig ellenünk fordítják és azt mondják : cserben hagyunk benneteket, mert ti a választói reformot követelitek a véderőreform előtt. Teszik pedig ezt minden indokolás nélkül. Mert ha mi ragaszkodunk a választói reformhoz, akkor megvan az az erősségünk és mentségünk, hogy mi a véderőreform súlyos kérdését a nemzeti többség akaratának elhatározása számára akarjuk fentartani, ők ellenben ezt a priuszt elejtik minden indok és alap nélkül. De ennek kapcsán minket még azzal is megtámadnak, hogy mi olyan választójogot akarunk, mely a nemzeti szupremácziát veszélyezteti. Sietek megjegyezni, hogy az a testvérpárt, mely velünk a technikai obstrukcziót nem folytatta, hanem annak előnyeit igyekezett a maga részére kiaknázni, akkor, mikor a priusz kérdését elejti, még a választói jog kérdését is ki akarja tőlünk sajátítani, mert hiszen békepontul sorolta fel és ő akar paktálni helyettünk a választói jog kérdésében. (Derültség.) B. Podmaniczky Endre: Ez nagyon fáj! Győrffy Gyula: De ez nem sikerült, mert nélkülünk ezt a kérdést sem lehet megoldani, épugy, mint a hogy nélkülünk és ellenünk a harczot megszüntetni nem lehet, legkevésbbé pedig azoknak, a kik egyáltalában sohasem harczoltak. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) És hogy itt mindjárt egy megjegyzést tegyek : valóban a t. ministerelnök ur gyakorlati politikai érzékében bizonyos csalódást éreztem akkor, midőn ő, az éleslátású politikus békét akar kötni olyanokkal, a kik sohasem harczoltak és minket figyelmen kívül akar hagyni s azt hiszi, hogy ezáltal a parlamenti tárgyalások normalitása eo ipso helyre is fog állani. (Derültség a szélsőbalodalon.) A mi testvér pártunkat a mi választójogi programmunk aggasztja, azért, mert ez a nemzeti szupremácziát veszélyezteti. A profécziáknak soha sem voltam barátja, politikai kérdésekben pedig ez