Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-349

332 349. országos ülés 1912 február %k-én, szombaton. Nem régen, január 19-én — nem követek el indiskrécziót . . . Rakovszky Iván : Velünk szemben nem ! Justh Gyula: Senkivel szemben se! Vertán Endre: Nem zárt ajtók mögött tárgyaltak ! Győrffy Gyula : .. . az u. n. vitarendező bizottság lakomáján Justh Gyula, pártom vezére bejelentette,hogy változatlanul fogjuk folytatni a technikai obstrukczióval vivott harczunkat és ezen a lakomán jelen volt többek között Szentiványi Árpád is, (Derültség a szélsőbaloldalon. Mozgás balfelől.) a ki teljes csatlakozását jelentette ki a követkzeő ezélhoz, a melyet Justh Gyula pártvezérünk kitűzött, t. i., hogy (olvassa) : »A küzdelmet mindaddig folytatjuk, mig a kitűzött czélt el nem érjük, a mely pedig nem más, mint hogy a véderőjavaslat a napirendről lekerüljön*. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ehhez Szentiványi Árpád t. képviselő ur teljes mértékben való csatlakozását jelentette ki. Justh Gyula: Pártja nevében! Gr. Bethlen István : Csakhogy a szocziálisták programmjáért sohasem küzdöttünk! Justh Gyula: Az csak ürügy! Vertán Endre: Nem tudnak semmit róla — ugy látszik! Ábrahám Dezső: Az az állapot ugyanakkor megvolt! (Zaj.) Győrffy Gyula : Désy Zoltán t. képviselő ur ugyanaz nap levelet intézett Justh Gyulához, a melyben a következőket mondja. Gr. Bethlen István : Önök hamarább hagytak minket cserben, mert a szoczialistákkal szövetkeztek ! Justh Gyula: Nem igaz! (Zaj a baloldalon.) Gr. Bethlen István : De igaz ! Elnök (csenget): Csendet kérek! Győrffy Gyula: Majd rátérek; kérem, mi sorba veszszük a tényeket, mert a nemzetnek tisztán kell látnia. Szüllő Géza *. Már tisztán lát! (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Győrffy Gyula : Mélyen t. Désy Zoltán képviselőtársunk a következő levelet intézte Justh Gyulához, pártvezérünkhöz (olvassa): »Mélyen tisztelt barátom! Erős hülés miatt nem mozdulhatok ki, s igy szives meghívásodnak eleget nem tehetek. A midőn meghívásodat megköszönöm, kérlek, a vitarendezőbizottság tagjainak légy kegyes üdvözletem mellett azon óhajtásomnak is kifejezést adni, hogy a megújuló küzdelemben változatlan kitartással és egyetértéssel veszünk részt.« (Elénk derültség a szélsőbaloldalon.) Justh Gyula: Gyönyörű! Győrffy Gyula: Gróf Bethlen István t. képviselő ur azon közbeszólására tehát, hogy mi hagytuk hamarább őket cserben, mert hiszen mi a szoczialistákkal szövetkeztünk, nem áll helyt., (Igaz ! ügy van! a szélsőbaloldalon.) nem állóhelyt pedig azért, mert ez a levél január 20-ikán kelt, a mi szövetkezésünk pedig júliusban történt. .; Justh Gyula: Áprilisban! Győrffy Gyula : ... ez tehát a harcz kitörését jóval megelőzte. (Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) De hiszen azt a kérdést is vessük fel, hogy miért volt és miért tört ki a harcz. A harcz azért tört ki, mert a véderőreform a nemzet — hogy is mondjam csak, hogy a terminológiához hű maradjak — a nemzet közjogi birtokállományát sértette meg súlyosan. Gróf Andrássy Gyulának minket a harczra tüzelő Julius 23-iki beszédében pedig le volt fektetve a nemzeti követelményeknek azon egész sorozata, a mely követelmények teljesítésének lehetőségét zárja ki a véderőjavaslat, a mely ellen, mert ezt kizárja, minket eüentállásra és pedig a kivételes fegyverek használatára is nyíltan buzdít. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon. Mozgás a középen.) Miért ? Mert ő jelentette ki pl. azt, hogy az lehetetlenség, hogy a nemzet a véderőj avaslatban kívánt eszközöket megadja annak a hadseregnek, a mely a nemzeti nyelvet teljesen perhorreszkálja ; ő jelentette ki azt, hogy a perrendtartásban a nemzeti nyelvnek ignorálásával egy idegen nyelv beiktatása mily veszedelmet jelent. Később egy hírlapi czikkében egyenesen a mi obstrukcziónk jogosságát hirdette. De tovább megyek. Hiszen ugy a függetlenségi és 48-as Kossuth-pártnak, mint nekünk ennél jóval nagyobb közjogi birtokállományunk volt : az önálló magyar nemzeti hadsereg. Ennélfogva e programm érdekében is el kellett követnünk mindent, hogy a véderőjavaslattal szemben, a mely az 1867. évi XII. t.-czikkben megemlített magyar hadsereget is perhorreszkálja, hogy e véderőj avaslattal szemben, a mely oly súlyos anyagi áldozatokat ró a nemzetre, a mint azt Désy Zoltán t. képviselő ur itt előttünk a vita során több izben konstatálta és megállapította, — mondom — nekünk kötelességünk volt mindent elkövetni, még kivételes parlamenti fegyverek alkalmazásával is, hogy az törvénynyé ne vallj ék. (Ugy van! Ugy van! a széls őbaloldalon.) Miért ? Megmondom világosan. Az 1867 : XII. t.-czikkben kodifikált nemzeti jogokat megvédeni ez a parlament nem tudja soha. íme, gróf Andrássy Gyula tesz tanúságot itt, hogy itt pláne lesiklás is történt a nemzeti jogok hátrányára. A nemzet közjogi birtokállománya pedig, mondja gróf Apponyi Albert és ezt több társa is kimutatta, súlyos sérelmeket szenvedett. Akkor tehát, a mikor ugyancsak e királyi hatalom kívánja a véderőjavaslatokat, a melyek ily sérelmesek és- ily óriási további anyagi áldozatokat követelnek a nemzettől, mindenki természetesnek találta, hogy ezt a csapást (Mozgás a jobboldalon.) még a technikai obstrukczió segítségével is a nemzettől elhárítani iparkodtunk. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Miért ? Megmondjuk. Ez a kisebbség más, helyesebb javaslatot ugy sem vihetne keresztül. Erre tehát nem vállalkoztunk. Csak a negatio lehetett a mi dolgunk. De hogy pozitívum is legyen, erre megadtuk a módot, Azt mondtuk,