Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-348

Bo 348. országos ülés 1912 február 23-án, pénteken. állam budgetje utján fedezendő, kvóta szerinti megosztásban. Ezt szem előtt tartva, konstatálhatom, hogy az 1911. évben a vámbevételek 172 millióval voltak preliminálva, az 1912. évben pedig 182 millióval, tehát természetes, hogy ezt le kell ütni az imént emiitett bruttó összegekből és igy az 1911.* évi közösügyi összszükséglet, a mely budgetáris módon fedezendő volt a két állam által, kitett 369 millió koronát, az 1912. évi összszükséglet pedig kitesz 392 millió koronát. Tehát az emelkedés a

1 két év között — a mint méltóztatnak látni — 1911-ről 1912-re 23 millió koronát tett ki. Ebből a 23 millió többletből S]/

2 millió esett kvóta szerint Magyarországra. Hogy ez a 8% millió miképen nyert elhelyezést a mi 1912. évi költségvetésünkben, ezt a t. kép viselő urak már többször láthatták, midőn tárgyaltuk a költségvetést. Elhelyezést nyert olyformán, hogy az ordinariumba beállítottunk 4,250.000 korona többletet, — kerek számban— az extra-ordinariumba beállitottunk 4,300.000 koronát. Miután azonban az extraordinariumba beállított 4,300.000 koronával szemben áll egy megfelelő összegű kölcsönből származó bevétel, — mivel az ilyen közösügyi beruházási tételeket a múltban is|mindig igy szoktuk preliminálni — végeredmény gyanánt mutatkozik most már az 1912. évi költségvetési törvényben 4,250.000 korona mint olyan többlet, a mely a véderőtörvény folyományaként a költségvetést emeli. Itt csak mellékesen kívánom megjegyezni, hogy mig 1911-ről 1912-re — a mint említettem — az emelkedés számszerűleg 4,250.000 K-ban rezultálódik, addig a megelőző évben 1911-re a budgetbeli bruttó-emelkedés sokkal nagyobb volt, mert itt 32 millió koronát tett ki. A 32 millió azonban kivételes körülményekre volt visszavezetendő, nevezetesen arra a körülményre, hogy szanálni akartuk a közösügyi pénzkezelést, mert köztudomású, hogy a megelőző években minden esztendőben igen jelentékeny túlkiadások mutatkoztak, egyes években ezek nem kevesebbre, mint átlag 30 millióra emelkedtek, a melyeket azután vagy póthitel utján, vagy zárszámadási lag kellett elintézni. Tehát hogy ezek a jelenségek megszűnjenek, és hogy a katonaságnak szükséges élelmiszerek, ruházat, lótáp'stb. megfelelő összegben prelimináltassanak, azért emeltük fel az 1911. közös költségvetésben ezen tételeket körülbelül 30 millióval. Igy állunk tehát, t. képviselőház, az 1911. és 1912. évi megterheltetéssel. Már most hogy miképen fog alakulni ez a megterheltetés jövőben, tudniillik a mig ez a programúi J lejár, tehát 1913-ban, 1914-ben és 1915-ben, azt t. képviselőtársaim igen pontosan megtalálják a pénzügyi bizottság jelentéséhez csatolt kimutatásban, a melyben ezen számadatok a legnagyobb preczizitással állanak rendelkezésre. Es én nekem tulaj donképen csak ismételnem lehet azon számadatokat, a melyek abban foglaltatnak, í és konstatálhatom, hogy a bruttó összegeket véve ismét alapul, tehát a vámbevételeket le nem vonva, az 1913. évben a megelőző évvel szemben a közösügyi szükségletek emelkedni fognak 7,400.000-rel, az 1914. évben, ismét a megelőző évvel szemben 4,600.000 K az emelkedés, 1915-ben már nem lesz emelkedés, hanem két millió a csökkenés. Ezek bruttó számok, a melyekből le kell ütni a vámbevételeket, és pedig az évi 10 millió vámbevételi emelkedést, a melyből Magyarországra kvótaszerüleg esik 3,640.000 K. Ezen vámbevételi emelkedésre pedig számitanunk lehet, mert ha el is tekintünk az 1910. évi abnormis évtől, a midőn prelimináltunk 161 millió vámbevételt és befolyt 228jmillió korona, mondom, ha el is tekintünk ettől az abnormális évtől, azt látjuk, hogy vámbevételeink, melyek most 180 millióra vannak preliminálva, évről-évre mintegy 10 millió korona emelkedést mutanak. Számításba véve tehát ezen emelkedésből a Magyarországra eső részt, a kalkulus ugy áll, hogy 1913-ban a megelőző évvel szemben, a mi terheink e czimen emelkedni fognak 3,800.000 koronával, az ]914. évben az emelkedés egy millió korona, az 1915. évben azonban, a mint már emiitettem, nincsen emelkedés, hanem csökkenés mutatkozik. Ezen tehertöbbletek mutatkozni fognak, t. képviselőház, akkor, ha ez az itt kontemplált definitív véderőj avaslat törvényerőre emelkedik és megtartatik az a programm, a mely a kormányok között a megállapodás tárgyát képezte, és a mely az 1915. év végéig terjed. Hogy mikép alakul a j)énzügyi helyzet a kérdésnek egy provizórikus megoldása esetén, a melyre a múltkor is történt allúzió és ma is Holló Lajos t. képviselőtársam beszédében ; (Halljuk! Halljuk !) erre nézve, t. képviselőház, nekem semmiféle támpontom nincsen és igy ahhoz hozzá nem szólhatok. Nem ismerem sem azt, hogy miként kontempláltatik az ujonczlétszám megállapítása, sem a többi mérvadó körülményeket, a melyek ilyen provizórikus megoldásnál számba jöhetnek, és igy semmiféle kalkulust fel nem állithatok. Meg kell azonban egy dolgot jegyeznem, és ez az, hogy miután ez a' provizórikus megoldás egyszer, talán évek múlva, definitív megoldássá fog átalakulni, teljes meggyőződésem az, hogy az akkori definitív megoldás sokkal többe fog kerülni, mint a mit mi most kontempláltunk. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Hogy ne legyen hézagos a kép, a melyet nyújtok, t. képviselőház, meg kell még emlékeznem a honvédség költségemelkedéséről is. Itt a dolog természetében rejlő az, hogy. miután a honvédségi költségeknek egészét mi viseljük, nem csupán kvótaszerinti részét: az a megterheltetés, a mely ebből származik, jóval nagyobb, mint a mely a közösügyi szükségletből reánk háramlik. Es itt kivánom röviden megemliteni, hogy 1912-ben a megelőző évvel szemben a honvédség szükséglete emelkedett a jelenlegi költségvetésben 8,300.000 koronával, az 1913. évben a megelőző évvel szem-