Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.
Ülésnapok - 1910-344
344. országos ülés Í9t% február l5-én, csütörtökön. 7 Ennélfogva ezek a törvényjavaslatok legfelsőbb szentesítés végett ö felsége elé fognak terjesztetni. (Zaj. Halljuk! Halljuk/) Bemutatom a főrendiház elnökének átiratait, melyekkel értesít, hogy a főrendiház : a nyíregyháza vidéki kis vasutak buj-balsai szárnyvonalának engedélyezéséről, az erdélyvidéki helyiérdekű vasút részvénytársaság tulajdonában egyesült felek—fogarasi, alvincz—nagyszeben—vöröstoronyi és fogaras— brassói helyiérdekű vasutak építésére és üzletére, valamint az ezen vonalak egyesítésével kapcsolatos jogviszonyok rendezésére vonatkozó egységes engedélyokirat kiadásának megtörténtéről, a bánffyhunyad—keleczeli helyiérdekű vasút engedélyezéséről, a detrekőszentmiklós—zohor—magyarfalu— czukorgyári helyiérdekű vasút engedélyezéséről, és a kerületi munka sbiztositó pénztárak és a vállalati és magánegyesületi betegsegélyző pénztárak 1907. és 1908. évi működéséről szóló jelentésekre hozott képviselőházi határozatokhoz hozzájárult. A két ház egyetértésével hozott ezen határozatokat tehát országos határozatoknak jelentem ki. Több elnöki előterjesztésem nincs. (Zaj. Halljuk ! Halljuk!) Csendet kérek ! (Halljuk ! Halljuk !) Következik a napirend és pedig a véderőről szóló törvényjavaslat (írom. 276, 356) általánosságban való tárgyalásának folytatása. A miniszterelnök ur kíván szólni. (Halljuk ! Hulljuk !) Gr. Khuen- Héderváry Károly ministerelnök: T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) Azt hiszem, hogy midőn most a véderőről szóló törvényjavaslat tárgyalásának fonalát újból felveszszük, (Halljuk ! Halljuk !) természetesnek fogja találni mindenki, (Halljuk ! Halljuk !) hogy álláspontomat jelezzem, mivel eddig még nem is volt alkalmam arra, hogy e javaslat tárgyalása közben felszólalhattam volna. (Halljuk I Halljuk !) Azt hiszem, a t. ház meg is fogja engedni, hogy a szokástól eltérőleg ne reflektáljak mindazon felszólalásokra, a melyek itt elszórtan és hosszú időközökben elmondattak, hanem csak általánosságban foglalkozzam magával a véderőj avaslattal, hogy különösen annak politikai természetét világítsam meg és álláspontomat ebből kifolyólag és ennek megfelelően határozzam meg. (Halljuk! Halljuk !) Mindenekelőtt kétségtelen, hogy nemcsak nálunk, hanem minden más államban és minden nemzetnél a véderő szervezése igen fontos kérdést képez, a mely nagy gondot okoz azoknak, a kik ezzel foglalkozni hivatvák. Hiszen a hadi erő szervezése olyan intézmény, a mely, azt mondhatjuk, megelőzött minden kulturtörekvést. Ezt a jelenséget az ember természetében rejlő momentumokkal lehet megmagyarázni, mert az idők folyamán kialakult az a helyzet, hogy az emberi indulatoknak és az ember természeti sajátságainak összeütközését tisztán és kizárólag a fegyverkezés által kívánták elintézni. Ma azonban ez a fejlődés következtében tulaj donképen a nemzetek főbb kincseinek és kulturfejlődése biztosításának leghatékonyabb eszközévé lett. (ügy van ! jobb felől.) Ezért foglalkoznak a nemzetek és államok mindenütt nagy gonddal ezen kérdéssel, annak szervezésével, s'ezért látjuk, hogy a mostani, igenis magas polczon álló kultúra mellett épen a legkultiváltabb nemzeteknél képezi a véderő fejlesztése az egyik legfontosabb feladatot és hogy annak költségei budgeteikben is egyik legnagyobb szerepet játszák. (Ugy van ! a jobboldalon.) Most pedig vessük fel azt a kérdést, hogy miképen jutottunk mi ahhoz, hogy ezzel a reformmal foglalkozzunk, fegyverkezésünket megszaporítsuk és biztonságunknak erősebb alapokat szerezzünk ? Egyszerűen szomszédainknak törekvései, de nemcsak törekvései, hanem pozitív tényei és cselekvései bírtak minket erre, mert látjuk, hogy már évtizedek óta milyen óriási haladást tettek a különféle, körülöttünk élő, nemcsak nagy, de kis nemzetek is abban a tekintetben, hogy fejleszszék véderejüket, mert ezáltal súlyt akartak adni szavuknak a nemzetközi életben, (ügy van! a jobboldalon és a középen.) így elmaradhatatlanul hárult reánk is ez a feladat, hogy inferioritásban ne maradjunk s ezáltal kárt ne szenvedjenek a nemzetnek nagyértékü kincsei. Ha körülnézünk, bizonyára lesznek olyanok, a kik nem bánnák, hogy ha mi e téren inferioritásban maradnánk, (Ugy van ! jobbfelől.) de azt hiszem, hogy ezekkel nem kell számot vetnünk, mert nem képzelem, hogy ezek különös jóbarátaink lennének ; (Ugy van I a jobboldalon.) viszont vannak igen sokan, a kik nagy érdeklődéssel kisérik e tekintetben való törekvéseinket és kívánják is véderőnk fejlesztését. Ezek a mi igazi barátaink, mert a véderőnek fejlesztése által ők bennünk olyanokat vélnek találni, a kik rájuk nézve is jó szövetségeseknek válnak be ; de viszont ez a momentum az, a mely reánk nézve is kötelezővé teszi, hogy ennek a feltételnek eleget tegyünk, hogy nekünk is jó szövetségeseink lehessenek. (Helyeslés jobbfelől.) Hogyha viszonosságon és pedig érdekviszonosságon alapul az ilyen viszony, akkor lehet arra számitani, hogy egyiknek is, másiknak is haszna lesz belőle. így tulajdonképen a fegyverkezés a szövetségek politikájának bázisát képezi. E nélkül pedig, a mint látjuk, különösen az európai kontinensen, de azontúl is, az egész világon, nem élhet meg a nemzet. Mindegyik keres magának szövetségest és igyekszik lehető jó szövetségest találni. A jó szövetséges pedig az, a ki erőt tud nyújtani veszély esetén ; (Ugy van! a jobboldalon és a középen.) mert a mit az egyik nyújt, azt a másiktól viszontkaphatja. Mikor ezen általános szempontból kiindulva nekünk is foglalkoznunk kellett ezen feladattal, a mi különben nem a legújabb időknek szüleménye, mert hiszen ez már tiz év óta foglalkoztatja az