Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-348

110 3í8. országos ülés 1912 február 23-án, pénteken. mondják: meggátoltuk és megtagadtuk ennek teljesítését, tehát fentartottuk a felségjogok szabad gyakorlatát. Erre mi lenne a mi méltó válaszunk ? Az, hogy csinálhattatok ugyan ilyen magyarázatot, de ez a magyarázat törvényellenes, mi azzal szembeszállunk és küzdünk. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) De nem ezt feleljük, hanem elfogadjuk ezt a magyarázatot és belenyugszunk a békébe. (Igaz! Ugy van ! Hosszantartó zajos taps a szélsőbaloldalon.) Felkiáltások : Szégyen!) Polónyi Géza : Ez igy van ! Holló Lajos : Egy tizéves küzdelmet, egy tiz év óta folyó harezot befejezünk, megszüntetünk tehát azért, mert ilyen közjogi nyilatkozatok itten elhangzanak, a melyek' nem arra birnak minket, hogy ezt a harezot még fokozottabb erővel vigyük tovább és az ellenállás minden lehetőségét és minden mádját kihasználjuk, hanem — habár elismerem, hogy nem kifejezetten, nem ennek a magyarázatnak helyeslésével — de tényleg ugy, hogy belenyugszunk ebbe. És álláspontunk erősítése és erélyes fellépésünk helyett önkéntelenül is gyengitjük küzdelmünket. (Igaz! ügy van ! a szélsőbáloldalon.) Justh Gyula: Ugy van! Kár volt akkor hozzáfogni a küzdelemhez! Polónyi Géza : Ugy van ! Ez rosszabb, mintha sohasem kezdtük volna el! (Zaj. Elnök csenget.) Holló Lajos: A mérték tehát az, hogy megindult egy, most már tizéves harcz a politikai életben, (Halljuk ! Halljuk! a szélsóbaloldalon.) S midőn annak merevségét enyhíteni akartuk, mikor végét akartuk vetni annak a ridegségnek, a mely katonai téren a nemzettel szemben fel lett állítva, s kívántuk, hogy nem idegen országokban és nem idegen intézményekben, hanem saját országunk határain belül, saját állami intézményeinkben, a •magunk által fentartott hadi intézményekben az államiság követelményeinek érvényesülése előhaladást tegyen: nem birjuk ezt a küzdelmet befejezésre juttatni, ezen törekvésünket czélhoz vezetni ; ellenben el kellene fogadnunk engedmények gyanánt, leszerelésünknek jogos ellenértékeképen azokat a kilátásba helyezett eredményeket, a melyek, a mint említettem, a czimer és jelvény kérdésében a közjogi sérelmek lehető mellőzésében és a póttartalékosok kérdésében egy homályos nyilatkozat megtételében állanának. Lehetetlenség, hogy ezek értékek legyenek, és hogy ezek befejezései legyenek ezen küzdelemnek. Nem reánk nézve, mert hiszen ezen küzdelem eredményeinek, ugy lehet, hogy mi nem is leszünk részesei; talán nincs is már mindenki itt azon jeles és kiváló küzdők közül, a kik ezen harcz megkezdésekor abban résztvettek, és talán nem is leszünk itt mindnyájan azok közül, a kik most ezt a harezot tovább viszik. De a nemzettel szemben kötelességünk e harcz eredményét biztosítani, (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) a mely nemzet hányódó szerencséi között egyszer már diadalra vitte és igy többségi akarattá emelte akaratát, a mely nemzet akaratának a királylyal szemben érvényt szerzett, legalább'annyiban, hogy visszavonattak a súlyos katonai Terheket tartalmazó javaslatok, mindaddig, mig ezen irányban ujabb tanácskozásokat folytatnak. Az ez által támadt reményünkben és hitünkben megrendít bennünket most az, hogy a hatalom, szembeszállva a többség erejével és katonai erőt alkalmazva ellenünk, olyan választásokat vitt véghez, a melyek segítségével többséget hozott létre a maga számára. (Ugy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez magában is elég indok a harcz folytatására és elég indok lenne akkor is, ha nem is lennénk százan, hanem csak negyvenen, vagy ötvenen, a kiknek tovább kell folytatniuk a küzdelmet. Nem a magunk javára, mert hiszen az idegrontó, az anyagi és más érdekeket sértő küzdelem helyett (ügy van! ügy van! a szélsőba'oldalon.) talán lehetett volna mód arra, hogy ne válaszszák a politikai küzdelemnek ezt a módját a ház ezen oldalán ülő képviselők ; itt ülő t. barátainknak is lehetett volna arra módjuk, hogy a kényelmesebb utat válaszszák; kínálkozott a hatalom birtoka ugy minekünk, mint őnekik, de elutasítottuk magunktól, mert előbbre helyeztük a nemzet közjogi sérelmeinek orvoslását. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) És ezt a küzdelmet most befejezzük, uraim, csekély értékű kijelentésekért és értéktelen Ígéretekért, kormánynyilatkozatokért, pártnyilatkozatokért, avagy házhatározatokért, a melyeknek reális értéke a mi közjogi viszonyaink között talán egyenlő a semmivel ? (Élénk helyeslés és taps a szélsóbaloldalon.) Ezek után áttérek a másik kérdésre. (Halljuk .') Igen tisztelt képviselőtársaink részéről, a kik eddig a mi nagy támogatásunk és helyeslésünk mellett a katonai téren való kívánalmakat helyezték előtérbe, egy ujabb lépés is történt, a mennyiben a választói jog terén is feltételeket állapítottak meg és szabtak meg. Ugy hiszem, (Halljuk ! Halljuk !) hogy ezeknek a feltételeknek megállapítása egy kis következetlenség t. képviselőtársaim részéről, mert ők mindig azon az állásponton állottak, hogy a véderőtörvényeket a választói törvénynyel összekötni egyáltalában nem helyes, nem jó és nem czélszerü ; ezek szerintük két különböző kérdést képeztek. Ennek következtében tehát ezen kérdéseknek részükről most való bekapcsolása szerény felfogásom szerint akkor lenne igenis teljesen szerencsés, ha azt mondanák: Barátaink áüaspontja jogosult volt; a választói jog rendezése feltétlenül szükséges, és ez a kérdés is most megoldandó. De nem erről van szó, hanem arról, hogy t. barátaink feltételeket szabjanak meg arra nézve, hogy mik legyenek elégségesek nekünk, a kik az általános választói jogért küzdöttünk, a kik annak megvalósítását a véderő javaslattal összeköttetésben kívánjuk; mik legyenek azok a feltételek, a melyek bennünket ezen irányú küzdelmeink abbanhagyására birnának, (ügy van! a szélsóbaloldalon.)