Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-348

34-8. országos ülés Í9Í2 február 23-án. pénteken. 1Ü Ez következetlen álláspont, mert csak mi határozhatjuk meg azt, hogy vájjon eléretik-e az a mérték a tervezett vagy felajánlott békefeltétetelekkel, a melyeket mi ezen követelések teljesítéséhez fűztünk, és akkor mi határozhatjuk meg, hogy ezen küzdelem továbbfolytatására van-e szükség vagy nincs. De nem vitatkozom ezen formasági kérdésben, hanem rátérek a dolog érdemére és ujolag revízió alá veszem azt, hog vájjon nekünk a választói jog kérdésében elfoglalt álláspontunkat feladni, azt ezen ajánlat alapján megváltoztatni lehetséges-e, szükséges-e és kötelességünk e. Mi szülte részünkre azt, hogy a választói jogot ezen véderőj avaslatokkal kapcsolatban szőnyegre hoztuk és annak megvalósítását kívántuk ? Szülte az a természetszerű helyzet, a melyben vagyunk, és a melynek megítélése most mindenkinek kínálkozik: hogy a mostani parlamenti viszonyok nem kedvezők arra, hogy mi a koronával szemben egy nagy harczot felvegyünk nemzeti jogaink megvalósítására. Láttuk azt, hogy íme, a véderő terén, hogy gazdasági téren nem birunk előrehaladást tenni, ha nincs felépítve egészséges alkotmányos szervezetünk, a mely a nemzetnek — ismétlem, nem nekünk, nem egyes pártoknak, hanem a nemzetnek — erőt adna arra, hogy ezen jogos és ti'rvényes követeléseiben azután neki legyen egy fegyvere, a melylyel az uralkodóval szembeszállhat, hogy ne csak mindig az uralkodói akarat végrehajtójává kelljen sülyednie ennek a parlamentnek, (Igaz l Ugy van! a szélsőbaloldalon.) hanem a nemzeti akaratnak, a nemzeti kívánságoknak és érdekeknek is kellő védelmezői lehessen.- (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon ) Ez szülte az emiitett állásfoglalást; szülték azok a tapasztalatok, a melyeket épen a legutóbbi választások alkalmával is tettünk, hogy ezen a téren kell erősséget keresnünk, hogy további előrehaladást tehessünk. Mert én elhiszem, hogy azoknak, a kik nem kívánják az ország gazdasági függetlenségét, a kik nem kivannak katonai téren nemzeti irányban előrehaladni, hogy ezeknek ilyen kívánságaik nincsenek ; de mi, függetlenségi pártok és függetlenségi törekvéseket képviselő emberek kell, hogy ezen czélok érdekében ezen eszközöknek birtokbavételéért is minden lépést és szükséges intézkedést megtegyünk. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ez volt az az indok, a mely bennünket ennek a kérdésnek a véderőtörvénynyel való összeköttetésbe hozatalánál és ilyen előtérbe tolásánál vezetett. De kérdem : nincs-e már anteaktája ezen törekvéseinknek ? Hiszen nem mi vetjük fel ezen, talán némelyek szerint szerencsétlen ideát. Nem mi vagyunk ennek szülői, nem mi voltunk ennek képviselői, hanem volt ez az egész nagy nemzeti küzdelemnek akkori időben nyugvópontra juttatásának a következménye, volt a koaliczió megalakulásának törvényes alapja . .. Polónyi Géza : Igen I Ugy van ! Holló Lajos : . . . volt ennek a királyi hozzájárulás által történt szentesítése és a nemzet részéről egy nagy választás alkalmával való honorálása. (Igaz! Ugy van 1 a szélsőbaloldalon.) Mindezek létrejöttek, mindezek e részben anteczedencziák. Mi az ok tehát arra, hogy mi feladjuk ezt a kívánságot ? Miért kell azt megváltoztatnunk ? Igenis, ez a király által is elfogadott álláspont, a nemzet által is szentesitett álláspont, hogy a parlamenti reform vitessék keresztül, hogy alkotmányos életünk alapoztassék meg, hogy az általános választói jog alkottassék meg. Mi az oka annak, hogy a nemzet által elfogadott ezt az álláspontot most feladjuk ? Talán kevesebb indokunk van arra, hogy most ezen kívánsággal előálljunk ? Talán parlamenti életünk törvényességét és tisztaságát most több jogunk van elismerni, mint talán a múltban volt ? Uraim,

?

egy nagy békeidőben, a mely egy uj választás alapján nagy többséggel következett be, azon koimánynyal és azon többséggel szemben is fel lett állítva az a követelmény, hogy előbb alkottassék meg a választói jog és azután a véderőreform. Talán az a hit, hogy a mostam parlamenti helyzet alkalmas lehet arra, hogy nemzeti engedmények nélkül ilyen súlyos véderőterhek keresztülerószakoltassanak; az a hit és meggyőződés, hogy egy nagy többség van, a melylyel akadálytalanul lehet az ilyen kívánalmakat keresztülvinni, az birjon rá minket arra, hogy ezen, a király által is szentesitett állásponttól eltérjünk % Nem, mi ezt el nem fogadhatjuk, mi megmaradunk azon logikus, helyes álláspont meüett. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ez nem jelenti azt, hogy mi nem helyezünk súlyt a katonai téren a nemzeti kívánalmakra. Ki ki elhinné rólunk, hogy mi nem voltunk ennek a küzdelemnek szülői ? (Igaz ! Ugy tan ! a szélsőbaloldalon.) Ellenünk lehet szórni és szóratni a sajtóval, a melynek tollai nem mindig tiszta intenczió alapján irnak és vezettetnek, mindenféle rágalmat és piszkot, lehet alkalmazni minden fegyvert, (Elérik mozgás a jobboldalon és a középen.) de azt a tényt ki nem törölhetik az igazság könyvéből, hogy mi, ezen függetlenségi pártok voltak azok, a kik a nemzeti életnek katonai téren való fejlesztését, a hadseregben a nemzeti jogok keresztülvitelét és bevitelét kívántuk és követeltük. Rólunk tehát azt feltételezni, hogy mi azért akarjuk az általános választói jogot, hogy majd ha ez meglesz, hogy ha majd itt népparlament lesz, hogy akkor az elárulja a nemzet követeléseit, nem lehet. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Gr. Batthyány Tivadar: Józan ember ilyet el nem hisz ! (Mozgás a jobboldalon.) Hát elhiszi valaki ? Eitner Zsigmond: Mondja meg, ha elhiszi! (Zaj. Elnök csenget.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Holló Lajos: Ez az, t. ház, a mi bennünket arra vezetett, hogy a tapasztalatok és anteczeden-