Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-348

3í8. országos ülés 1912 február 23-án, pénteken. 109 De vájjon kiküszöbölj ük-e ? Hiszen most előbb meg kellene ezt szavazni, lehetővé kellene tenni, hogy menjenek keresztül a véderő javasla­tok és mikor arra a törvényjavaslatra kerül a sor, vagy kiküszöböljük vagy nem, vagyis szabad el­lene küzdenünk, szabad ellene felvennünk tehát az ellenállásnak minden fegyverét, és akkor mi­lyen dilemma elé állittatik ugy a háznak ezen ol­dala, mint az egész képviselőház ? Hogy nekünk azon elavult, régi, embertelen intézményt, a mely a katonai bűnvádi eljárásban most életben van, tűrnünk kell, ha tovább is életben maradnának ; nem lehet azon humánus, bölcs, okos intézkedé­seket, a melyek e javaslatban különbenié vannak fektetve, keresztülvinni, mert nem engedik meg ezen súlyos közjogi sérelmek kiküszöbölését, és akkor vagy az egész ellen kell, hogy felvegyük a harozot, vagy eltűrjük ezen súlyos sérelmeket. (Ugy van! Ugy van! a bal-oldalon.) De tegyük fel, hogy olyan formulát mégis sikerül találni, hogy lehet azt mondani, hogy a ma fennálló állapot továbbra is érvényben marad, vagy más olyan megoldást, a mely eltompitja ezen súlyos, közjogunkra rendidvül brutálisan ható intézkedésnek az élét; akkor is, ismétlem, hogy ennek az eltompitása vagy kiküszöbölése ellen­érték gyanánt fogadtassék el: azt én a magam részéről soha elfogadni nem fogom. (Elénk helyes­lés a szélsőbaloldalon.) A harmadik és legutolsó ez irányban a pót­tartalékosok kérdésének a megoldása. Ez is rend­kivül súlyos sérelem. Tudjuk, hogy azóta kelet­kezett, a mióta ezen küzdelmek folynak, a mikor ezen póttartalékot használták ki a nemzet ujoncz­megajánlási jogának kiforgatására. Most már milyen helyzettel állunk szemben itt azon aján­latok figvelembe vételével, a melyek tétettek % (Halljuk) Halljuk !) Az ajánlat az, hogy hozzunk egy házhatáro­zatot, a melyben ki fogjuk mondani, hogy a király ezen törvényes jogával nem élhet azon esetben, ha meg van tagadva az ujoncz és el van napolva az országgyűlés. Először is ez egy házi használatra hozott intézkedés, a melynél ha a királyt a tör­vény nyilt intencziói sem tartják vissza az akkori összes körülmények figyelembe vételével, akkor ez a házhatározat sem fogja visszatartani az ő akara­tának végrehajtását. Nem, ez nem következik be, hanem bizonyos, hogy azok az ezen házhatározat­ban fel nem sorolt esetek nyiltan törvényeseknek fognak állani. Ezen felsorolt esetekhez csak egy­kettőt fűzök hozzá megvilágitás végett. Azon esetben tehát, ha az ujonczjutalék nincs kifejezetten megtagadva és a ház nincs e'napolva, hanem, mint tudjuk, most történik tiz éven ke­resztül, hogy a katonai terhekkel szemben, az ilyen súlyos parlamenti helyzettel szemben az ellenzék veszi fel a küzdelem fonalát, az ellenzék helyez­kedik arra az álláspontra, hogy meggátolja ezen ujonczj avaslatoknak keresztülvitelét, addig, mig a nemzetet törvény szerint megillető jogoknak leg­alább minimális része keresztülvitetik. Tehát ezzel az eddig folyamatban levő és immár tiz év óta tartó nemzeti küzdelmet önmagunk degradálnók . . (Igaz! Ugy van! Zajos helyeslés, éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Polónyi Géza : Ujabb megalázása a nemzetnek ! Holló Lajos : ... és egy parlamenti határozat­tal mi magunk bélyegeznék meg ezt a küzdelmet. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) De van még egy másik eset is. Ha itt csak­ugyan többség van és nem elnapolásról van szó, minthogy az elnapo ás talán a többséget veszé­lyeztethetné — mondom, ha nem elnapolással élnek, hanem egyszerűen nem terjesztik be az ujonc­j avaslatra vonatkozó törvényjavaslatot, akkor ők maguk előidézői annak, hogy nincs megtagadás, mondjuk, hogy a többség nem nyilatkozhatott, mert nem éltek egy ilyen előterjesztéssel. Ennek következtében a kormánynak egy más ténye is lehetséges, mely alkalmas arra, hogy az országot abba a helyzetbe hozhassa, hogy a felajánlott két eset egyike se következik ugyan be, mégis legali­záltassék az uralkodó eljárása. Győrffy Gyula : Fejérváry nem terjesztette be ! Holló Lajos ." De még nem is ez a legsúlyosabb a békefeltételek között. A legsúlyosabb még ez­után következik. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbal­oldalon.) Foglaltatik ez abban a beszédben, melyet a ministerelnök ur az ő ismeretes békeajánlatára vonatkozólag elmondott. Gróf Apponyi Albertnak igen korrekt állás­pontja, a mit mindenképen honoráltunk és a mit utánavaló felszólalásomban én is mindenképen magamévá tettem, az volt, hogy az eddigi köz­jogi sérelmet törvényes intézkedéssel küszöböljük ki; (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) vegyük bele nyiltan a törvénybe, hogy az 1888 : XVIII. törvényczikk rendelkezése nem alkalmazható azon esetben, ha az ujonczok megszavazva nincsenek. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) S mi volt erre a válasz ? A válasz az volt, hogy felállt a minister­elnök ur és kijelentette, hogy ennek törvénybe iktatásához pedig nem járul hozzá az uralkodó, nem járul hozzá a többség és ő maga sem, mert az uralkodónak felségjogait csorbitani nem engedi. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Pplónyi Géza : Ugy van ! Ezt a magyarázatot fogják törvényesíteni! (Zaj a jobboldalon.) Holló Lajos: Ezt velünk szemben nyiltan kifejezésre juttatta a ministerelnök ur. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Kérdés már most, hogy mi lesz ennek a közjogi következménye. Nem az lesz-e, hogy midőn újból ennek érvé­nyesítésére gondolnak majd valamikor, azt mond­ják : megüzentük az uraknak, kijelentettük, hogy ez felségjogainkba ütközik, hogy ezt nem enged­jük törvényes utón korlátozni. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Vagyis a törvényt törlik el, a törvény akaratát és szándékát semmisitik meg, azét a törvényét, a mit midőn megcsináltunk, legjobbhiszemüleg jártunk el és azt hittük, hogy azzal nemzetünk erősségeit gyarapítjuk; s ezt most kihasználják a nemzet gyengítésére, mert azt

Next

/
Thumbnails
Contents