Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-348

1Ö6 U8. országos ütés Í912 február %3-án, pénteken. , harcz helyesen lett-e indítva, és helyes okból lesz-e befejezve, én birákul sokakat elfogadok, hisz végre is főbiránk lesz maga a történelem, a mely e küzdelem felett a maga Ítéletét meghozza. De hogy birákul egyszerűen azokat fogadjam el, azoknak Ítéletét tartsam magamra nézve mértékadónak, a kik kezdettől fogva — helyes vagy nem helyes parlamentáris elvekből kiindulva — a rendkívüli eszközök igénybevételétől mindig visszatartották magukat, azokat mindig perhorreszkálták, ezt nem tartom helyesnek, ezeknek az Ítélete mértékadó nem lehet. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hogy az a harcz, a mely a véderő körül immár tiz esztendő óta folyik, bíróra talált, megfelelő, helyes és jogosult bíróra, azt mindannyian tudjuk. Mert a midőn ez a küzdelem tiz évvel ezelőtt itt a parlamentben csekély számú erők kezdeményezésére megindult és e küzdelemmel szemben érvényesülő tagadó áramlatok a politikai tényezőknek mindig nagyobb és nagyobb rétegeit vonták maguk után, ott láttuk a birót, a ki eljött közénk és ez a biró nem azoknak adott igazat, a kik, szembeállva a harczczal, annak erőszakos eszközökkel való elfojtására iparkodtak, hanem igazat adott azoknak, a kik ezt a harczot kezdeményezték, a kik a nemzeti jogoknak kivívását — minthogy más eszköz nem állott rendelkezésre — nem a rendes, nem a parlamentáris, de igenis, törvényes és alkotmányos fegyverekkel való kivívását tűzték zászlójukra. (Ugy van ' a szélsőbaloldalon.) Ez a biró volt maga a nemzet. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A mikor kissé szabadabb lett a választás, ez a nemzet 1905-ben többséget adott törekvéseinknek, 1906-ban pedig, a midőn teljesen szabaddá lett az akaratnyilvánítás, az egész nemzet egyhangú lelkesedéssel csatlakozott azokhoz a pártokhoz, a melyek ezt a küzdelmet megindították. Rosenberg Ignácz: Miért nem csinálták meg ? (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ki volt kapcsolva !) Miért kapcsolták ki ? Kikapcsolni könnyű, a mikor kormányra jut az ember ! Sümegi Vilmos: Miért nem lépett fel akkor ? Holló Lajos: Egy ilyen illetékes és jogosult bírónak ítélete után többé azt revízió alá venni, hogy vájjon a nemzeti alapon álló ellenzéknek küzdelme a véderőjavaslatokban rejlő súlyos katonai terhekkel szemben jogosult-e vagy sem, nem lehet, mert ez az ítélet kötelességet ró mindazokra a jsártokra, a melyek folytatják ezt a küzdelmet mindazokért a kincsekért, a melyeket tiz évvel ezelőtt a nemzet javára kivivandóknak tartottunk és a melyektől most sem tekintünk el semmi körülmények között. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalion.) Hogy előzetesen még egy-két megjegyzést tegyek, kifejezést kell adnom annak a nézetemnek, hogy tulaj donképen a harczi eszközöket itt nem az ellenzék fegyvertárában kellene keresni. Tulajdonképen a többségi szervezetben kellene találnunk czéljaink kiküzdésében a harczi eszközöket ; a mikor azonban a többség jelenik meg e törekvések képviselete gyanánt, jól tudjuk, felülről jön az ellenállás. Ep e héten volt hat esztendős évfordulója annak, hogy a katonai szuronyok meg csillantak e parlament épületében, hogy azt a többséget, a mely a nemzeti kívánalmakat reprezentálta, innen kiszorítsa. Marad tehát az ellenzék fegyvertára. Hiszen ha nem sikerült olyan többséget létrehozni, a mely a felsőbb akaratnak, a hatalom kívánságainak gátat vet, akkor csak nekünk, kisebbségnek állhat módunkban a küzdelmet felvennünk. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) És akkor hiába mondom én azt, hogy nem fogadom el a véderőj avaslatot, hogy én e véderőj avaslatnak törvényerőre emeléséhez szavazatommal hozzá nem járulok. Nem ez a kérdés, Nekünk nem ez a kötelességünk. Nekünk át vell vennünk a többség szerepét, a bíráló szerepét és hozzá kell nyúlnunk azoknak a rendkívüli eszközöknek igénybevételéhez, a melyekkel a nemzet jogait a hatalommal szemben e parlamentben is érvényesíteni lehet. Nekünk az a kötelességünk, hogy ellenállást fejtsünk ki, a melylyel e javaslatoknak minden engedmény nélkül való törvényerőre emelését meghiúsíthatjuk. Ha csak azt mondjuk, hogy nem szavazunk reá, hisz akkor nem tettük meg kötelességünket. Normális parlamenti viszonyok között, ideláis helyzetben ez teljesen elégséges volna ; de nálunk, a mi parlamentáris viszonyaink között egyesegyedül az ellenzék kezébe van letéve ez a fegyver, hogy meghiúsítsa ellenállásával és ezen meghiúsítás által olyan nemzeti jogoknak előbbre vitelét kívánja és követelje, a melyektől különben ez a nemzet meg van fosztva és megfosztva is marad. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ma már egy ujabb terminus technikus keletkezett ebben az irányban, a mely a harcz kiindulásánál egyáltalán nem volt tervbe véve. Azt mondjuk, hogy küzdelem tárgyává teszszük közjogi birtokállományunk megvédését katonai téren. (Zaj jőbbfélől. Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Hiszen mik a mi közj ogi birtokállamányaink katonai téren ? Megvédelmezzük a német szolgálati nyelvnek, a német vezényszónak állapotát, megvédelmezzük az idegen zászlóknak, cziméreknek áüapotát, megvédelmezzük, hogy a mi tisztikarunk idegen nyelvű és idegen érzelmű polgárokkal legyen telítve ? Ezt kell konzerválni ? Birtokállományunkat a hadseregben megvédelmezni már czél lehet nekünk ? Nekünk nem ez volt a czélunk. A mi czélunk előhaladást tenni nemzeti irányban, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) hogy azokat a hatalmi törekvéseket, a melyek a hadseregből kizárják a nemzeti jogok előhaladását, a melyek kizárják a magyar államiság érvényesülését minden téren, megtörjük, hogy előhaladást tegyünk és ezt az előhaladást visszafejleszteni odáig, hogy megelégszünk azzal, hogy mai közjogi birtokállományunkat megőrizzük : ezt semmikép nem tartjuk elégnek. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nekünk előre kell haladnunk azok felé a czélok felé, a melyeket a nemzet tiz év előtt maga elé tűzött, a melyeknek