Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-348

345. országos ülés 1912 február 23-án, pénteken. 107 szankczióját mi adtuk meg, ezekhez hűeknek kell lennünk és ebből az irányból bennünket semminek sem szabad eltántorítania. (Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) És mi következett be időközben, a mi reánk nézve talán könnyűvé tenné ezen elfoglalt álláspontunk feladását ? Talán más téren tapasztaltunk javítást állapotainkban és helyzetünkben, a mi esetleg enyhébb felfogásra volna képes bennünket hangolni \ Hiszen csak meg kell tekintenünk rövid perspektívában az azóta lefolyt eseményeket. A véderőterheket, a melyeket akkor csekélyebb mértékben állítottak elénk, lehető magas fokra emelték ; ma sokkal nagyobb a követelmény, a melyet velünk szembe állítanak. Ott volt az 1888 : XVIII. t.-czikknek időközben gyakorolt alkotmányellenes érvényesítése. Ez nem volt még meg akkor, a mikor ez a harcz megindult. Időközben történt meg, hogy a póttartalékosok és az elsőéves tartalék behívásával a nemzet ujonczmegaj áldási jogát kevesbíteni akarták. Hozzájárult azután az is, hogy míg annakelőtte abban a felfogásban éltünk, hogy egyedül katonai téren állunk szemben azzal a merev elzárkózással, időközben tapasztalhattuk, hogy gazdasági életünk nagy intézményeinél ugyanazt a merevséget, ugyanazt az ellenállást láthatjuk, tehát tágult a tér, a melyeu a küzdelmet ennek a nemzetnek fel kell vennie. Meggyőz bennünket álláspontunk helyességéről az is, hogy időközben ez a parlamenti élet ilyen nivóra szállott alá, a melyben ma láthatjuk, hogy ide lehet küldeni bárkit, a kinek nincs pártja, a kinek nincs programmja, (ügy van! ügy van ! a sztlsőbaloldalon.) ide lehet küldeni őt a hatalom eszközeivel és akkor itt magának többséget szerezhet, (ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Hiszen nem a mai helyzetet veszem. Tekintsük a dolgokat ettől egész lüggetlenül. Ha ez lehetséges, nem lehetséges-e, hogy ide kijönnek és egy köztéren irodát nyitnak, a hol kiírják a jelentkezések lehetőségét és a mint a jelentkezések száma megszűnt, kiteszik a táblát, hogy több jelentkezés el nem fogadtatik. (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Gyártanak ellenzéket maguknak, gyártanak ellenzéki sajtót maguknak, vásárra visznek mindent, hogy egy parlamentáris élet látszatát keltsék fel és azt vigyék harczba a nemzet igazi törekvései ellen. Nem önökről szólok, de egy egész más alakulás is bekövetkezhet, a mely az ilyen kitaposott utón sz adott példán menve előre, ennek a nemzetnek alkotmányos életét egészen paródiává tenné, (ügy van ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Ezek lennének azok az indokok, a melyek minket arra bírhatnának, hogy a megkezdett harczot, a melyet a magyar vezényszóért, a magyar zászlóért, a magyar tisztikar felállításáért, a magyar hadseregnek magyar kézbe adásáért és mindazért, a mi a magyar államisághoz tartozik, a hadseregben való érvényesítéséért folytattunk, mondom, ezek az okok volnának képesek arra, hogy ezen harczot befejezhessük % (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Igen is, súlyos válságon mentünk keresztül, és az engedményeknek csak a morzsáit bírjuk odaadni a nemzetnek, és pusztán közjogi birtokállományunk megvédését már is elégségesnek tartsuk a harcz megszüntetésére 1 (Helyeslés a szélsőbaloldalon. Felkiáltások: Még azt sem vagyunk képesek !) T. képviselőtársaim foglalkoztak ezzel a kérdéssel. És én is csak nagyon röviden akarok reá mutatni, hogy vájj on azok a felkínált engedményeknek, a melyek a mimsterelnök ur szavaiból és beszédéből kitűnnek, mi a karakterisztikonja és mik volnának alkalmasak arra, hogy küzdelmünket megszüntessük. (Halljuk ! Halljuk !) Csak három kérdésre kívánok én is reá mu tatni. Ugyebár a czimer és a jelvén}^ kérdéséből a zászló kérdése már egy kissé háttérbe szorult ? Polónyi Géza : Sehol sincsen, még csak nem is beszélnek róla. Holló Lajos: De a zászlónak a háttérbe szorítása mellett eo ipso háttérbe szorul a magyar állam nyelvének érvényesítése is. Erről egyetlenegy szó sincs, az egész engedményes periódusban ez szóba sem került. Hát hogyan fog valóra váltatni ezen Ígéretek megvalósítása ? És ezen Ígéret megvalósítása kielégítheti-e azon törekvéseket, a melyeket a nagy véderőterhekkel szemben a nemzet képvisel ? (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Hiszen már 8—9 évvel ezelőtt fel lett ajánlva ennek a programmnak a megvalósítása és mi még sem tartottuk ezt elégségesnek, pedig elvégre is a királyi ígérettel szemben való aggodalmaink talán mégsem voltak annyira jogosultak, mint esetleg egy kormánynyal szemben való aggodalmunk. (Igaz ! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) És még hogyha azt veszszük is, hogy a czimer és zászló kérdésében egy kormányigéret van megtéve, szabad azt nekünk kritika nélkül elfogadás tárgyává tenni, a mikor nem tudjuk, hogy az a megoldás milyen lesz. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nemcsak a mikor, de a miként kérdése is fontos. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon. Felkiáltások : Ez a fontos !) Nekünk példánk van, épen a t. kormány életéből arra, hogy nekünk Ígéret tárgyává tétetett a bankkérdésben a készfizetések felvétele, a készfizetéseknek valóságos és világos felvétele, és ez lesülyedt azután egy egyszerű rendezésre. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Itt van t. képviselőház példaképen a büntető perjog is, a hol a magyar államnyelv érvényesítése igértetett meg, és ez összezsugorodik, sőt egy súlyos közjogi sérelemmé válik, a midőn e törvény életbeléptetésével kapcsolatosan a német szolgálati nyelv iktattatik törvénybe. Ezekből láthatjuk, hogy a megoldás kérdése is igen lényeges arra nézve, hogy a megoldásnak a mikéntjét magunkra nézve kielégítőnek tartjuk-e, vagy sem. Ebben a kérdésben sincsen meg a kor mánynak semmiféle Ígérete és hogy annak teljesítését állásához köti, ez egy rendes parlamenti életben nagyon hatályos eszköznek bizonyulhat, náU*