Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-324

80 3§4. országos ülés Í912 január Í3-án, szombaton. a Balkán-államokkal oly egyezményeket kössünk. a melyekben az érdekelt kormányok köteleznék magukat arra, hogy legalább kiskorú leányokat, a kik ilyen intézetekben visszatartatnak, egyszerű felszólításra kötelesek legyenek kiadni. Egy felnőtt ember akaratát csakugyan nem lehet korlátozni és nem lehet kivánni, hogy nagykorú embereket kiadjanak, esetleg erőszakkai hozzanak el valahonnan. Kiskorú leányokra nézve azonban teljesen praktikábilis volna ez az eljárás, ez az elv és én azt hiszem, hogy azon Európa szerte észlelhető mozgalomnál és nizusnál fogva, a mely arra irányul, hogy a leánykereskedelem korlítoztassék, egyetlen egy kormány sem fogja magát kivonhatni, ha ilyen követeléssel lépünk fel. Tudom, hogy a magyar kormány e tekintetben megkereste a külügyministeriumot, a mely hajlandónak is nyilatkozott ilyen szerződési tárgyalások megindítására. Minthogy nem ismerem a részleteket, nem szólhatok a dologhoz hozzá és igy csak sajnálom, hogy egyidejűleg ezekkel a szerződésekkel nem fekszik előttem egy ilyen általam jelzett szerződésnek a tervezete. De hát bizonyára megvoltak a kellő okok, a melyek lehetetlenné tették ennek a kívánságnak a teljesítését. De azt hiszem, talán nem lesz a dolognak ártalmára, sőt hasznára lesz, ha innen, a parlament köréből kérést és felszólítást intézek a kormányhoz, hogy talán ennek a tárgyalásnak a nyomán is, a mely akkoriban megindult és tudomásom szerint a legújabb időben is folytatást nyert, igyekezzék ezt a kérdést újra felvenni és ha eredmény lesz, a tárgyalások eredményét elénk terjeszteni. Csak ezeket óhajtottam elmondani. Elnök: Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Az előadó ur kivan szólni! Heinrich Antal előadó: T. képviselőház ! Gserny Károly t. barátomnak most elhangzott szavaihoz magam részéről minden tekintetben hozzájárulok és csak igazat adhatok neki abban a tekintetben, hogy azok az állapotok, a melyek a Balkán-államokban ezen üzelmekkel kapcsolatosan fennforognak, tényleg nagyon kívánatossá és szükségessé teszik, hogy lehetőleg mielőbb ezek a kérdések a Balkán-államokkal szemben nemzetközi utón szabályoztassanak. Szerbia és Bulgária nem járult hozzá ahhoz a megállapodáshoz, a mely a leánykereskedelem elnyomása végett Parisban 1904. évi, gondolom, május hó 18-án aláíratott, ugy hogy az ezen egyezményben foglalt rendelkezések, azok a rendőri, közigazgatási és adminisztratív természetű intézkedések Szerbiában érvénybe lépni nem fognak. Annyival inkább kívánatos tehát hogy külön egyezmény utján szabályoztassanak ezek a kérdések Szerbiával és Bulgáriával szemben. Tudomásom van arról, hogy ezeket a tárgyalásokat az igazságügyi kormány már folyamatba tette és igy reményünk lehet arra, hogy a közel jövőben ezek az egyezmények meg fognak alkottatni, (Helyeslés jobbfelől.) Hogy a leánykereskedelem elnyomása tárgyában létrejött párisi megállapodásba felvett rendelkezések fognak-e azzal a kedvező eredménynyel járni, a melyet mi mindannyian hozzáfűzünk, melyet azonban Cserny képviselő ur a maga részéről nem fogad el feltétlenül, azt természetesen csak akkor lehet megmondani, ha a hatálybalépés megtörténik, minthogy Magyarországra nézve ezen egyezmények még hatályba nem léptek. Hogy szigorúbb és messzebbmenő intézkedéseket azon egyezménybe felvenni nem lehetett, annak az oka abban rejlik, hogy ezek tulajdonképen olyan kérdések, a melyek minden egyes államnak a belső ügyét képezik. Ezeket tehát mindenik a saját törvényhozása utján, a saját közigazgatási és adminisztratív intézkedései utján tartozik eldönteni. Ez az oka annak, hogy a párisi megállapodásokat aláirt szerződő felek nem járultak hozzá messzebbmenő intézkedésekhez, miután a saját szuverenitásuk megsértését látták abban, hogyha ezekre vonatkozólag nemzetközi megállapodások létesíttetnek. A megállapodást megelőző tárgyalások során azonban több oldalról az az óhaj nyilvánult meg, hogy a szerződő államok intézkedéseket tegyenek lehetőleg saját törvényhozásuk utján arra nézve, hogy ezen czél minél jobban eléressék és mihamarább biztosittassék. Csak ennyit kívántam t. képviselőtársam felszólalására megjegyezni. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök : Ha szólani senki sem kivan, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Kérdem a t. házat : méltóztatik-e a polgári eljárás egyes kérdései, a polgári és kereskedelmi ügyekben keletkezett bírósági Ítéletek és egyezségek végrehajtása, valamint a csődök tekintetében Bulgáriával az 1911. évi május hó 31/18. napján kötött egyezmény beczikkelyezésére vonatkozó törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen !) A törvényjavaslatot általánosságban elfogadottnak jelentem ki. Következik a részletes tárgyalás. Szőj ka Kálmán jegyző (olvassa az 1. %-t valamint az 1—10. czihhet, a mélyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 11. czikket.) Elnök : Az előadó ur kíván szóim. Heinrich Antal előadó: T. ház! A11. czikknél egy módosítást, illetőleg pótlást vagyok bátor indít vány ózni, a mennyiben a 11. §. magyar szövegéből egy passzus tévedésből kimaradt. A 11. §. a következőképen szól (olvassa) : »Peres vagy nem psres ügyekben mindegyik szerződő fél polgári, vagy kereskedelmi bíróságainak Ítéletei, fizetési meghagyásai és egyéb határozatak itt ezen szavak után teendők a következő szavak : »valamint az ezek előtt a bíróságok előtt keletkezett egyezségek« és most folytatódnék a javaslatban lévő szöveg (olvassa) : »a másik fél területein végrehajtás alá esnek a következő rendelkezések szerint:« Kérem, méltóztassék ehhez hozzájárulni. (Helyeslés.) Elnök: At. ház ezen pótláshoz hozzájárul, Következik a 12. czikk.