Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-324

76 ä2í. országos ülés 1912 azok a jó emberek, a kik mindent tőlünk telhetően, becsületesen és őszintén teljesítünk, de velünk szemben ezt a viszonosságot mindenütt következetesen elmulasztják. Az egyes egyezményekre vonatkozólag bátor vagyok megjegyezni, hogy például a konzuli egyezmény teljesen megfelelő ; olyan intézkedést, a mely ellen kifogást lehetne tenni, nem tartalmaz. A polgári peres eljárás és a kereskedelmi ügyekben keletkezett bírói Ítéletek és egyezségek végrehajtása stb. tárgyában kötött egyezmény nagyban és egészben szintén teljesen megfelel ugy a jog és igazság, valamint a közforgalom érdekeinek. Csupán csak az a kifogásom van, hogy a mint bátor voltam említeni, hogy a szabatosság tekintetében nagyon nagy hátrányban van a régi törvénynyel szemben. Eltekintve attól a beosztástól, a mely szerint ez az egyezmény ugy kezdődik, hogy a szerződő felek kötelezik magukat, hogy polgári és kereskedelmi ügyekben hatóságaik által kölcsönösen kézbesittetik az idézéseket, logikusnak és helyesnek nem tekinthetem. A birói Ítéletek kézbesítésével kezdeni egy szerződést akkor, midőn az egész ügynek érdeme és tartalma meghatározva nincs, ezt én furcsának, nem szerencsés gondolatnak és nem helyes törvényhozási alkotásnak találom. A kézbesítésekkel kezdeni fontos nemzetközi szerződést egyáltalában lehetetlen és okvetlenül a felületesség, a rendszertelenség benyomását kell hogy' ébreszsze mindenkiben. A régi egyezmény nem is így nézett ki; az első czikkében egyenesen megállapítja, hogy miről van szó, szabatosan meghatározza a szerződő felek akaratát, czélját és csak azután tér rá az egyes részletes intézkedésekre. De itt van az 5. czikk, a mely azt mondja (olvassa) : »Mindegyik magas szerződő fél állampolgárainak szabadságukban áll jogaikat a másik szerződő fél bíróságainál az utóbbi szerződő fél állampolgáraival szemben is érvényesíteni és védeni.« Hát ez egy magyar stílusbeli képtelenség és jogászi lehetetlenség is. Méltóztassék ezzel szemben megnézni a régi törvény első czikkét, a mely azt mondja (olvassa) : »A magas szerződő felek mindegyikének alattvalói felhatalmaztatnak jogaikat a másik szerződő fél bíróságai előtt ezen utóbbi fél ellen is érvényesíteni és védeni.<< Ez legalább mondattanilag és stílus tekintetében is tökéletesen magyar. Mindez azonban nem akadályoz engem abban, hogy örömmel ne üdvözöljem a javaslat azon változtatását, hogy az »alattvaló« szó helyett »az állampolgár kifejezést hozta be. (Helyeslés balfelől.) A midőn ezt kiemelem a javaslat előnyéül, ugyanakkor a stílusbeli rettenetességet vagyok kénytelen a legszigorúbban megróni, mert hiszen a magyar törvényhozás ilyen gyarló magyar nyelven csakugyan nem beszél. Nem fogom részletesen tovább indokolni ezt a tézist, csak azt jegyzem meg, hogy az összes egyezményeknek magyartalansága, stilustalansága egyenlő. Érdemileg csupán még két megjegyzést vagyok muár 13-án, szombaton. bátor tenni az egyezményre nézve. Az egyik vonatkozik a kiadatási egyezményre. Az előadó ur is felemlítette, hogy ezen egyezmény i. czikkében kimondja azt, hogy a kiadatott egyén felett abban az államban, a mely azt kikérte, vagyis a megkereső államban a különleges bíróságok nem ítélkezhetnek. Itt a 4. czikk világosan kimondja, hogy ezen kivételes bíróság alatt az ostromállapot kihirdetése alapján szervezett polgári vagy katonai bíróságokat kell érteni. Ha ez a szabatos kijelentés nem foglaltatnék a 4. czikkben, akkor nem volna észrevételem reá, mert tudjuk, hogy kivételes bíróság alatt mit kell érteni. De itt ez a czikk részletezi, hogy mit kell ez alatt érteni, ezért azt hiszem, hogy e czikkben lehetséges, sőt szükséges volna a rögtönitélő bíróságot is megemlíteni, mert különben az tételeztethetnék fel ezen meghatározás szerint, hogy a rögtönitélő bíróságok nem tekintetnek olyan kivételes bíróságoknak, a melyekre a negyedik czikk részletezése vonatkozik. Pedig a rögtönitélő bíróság talán még súlyosabb kivételes bíróság, mint az itt a 4. czikkben megemlitett ostromállapot idején szervezett polgári és katonai bíróság. Azt hiszem, hogy e tekintetben a t. igazságügyminister ur minket meg fog nyugtatni és hiszem azt is, hogy helyesen az ő intencziójának és az egyező felek intenczióinak is az felel meg, hogy a rögtönitélő bíróságok ne tekintessenek olyanoknak, melyek nem tartoznának a kivételes bíróságok fogalma alá. A másik dolog a hagyatékok tekintetében kötött egyezménynek amaz intézkedésére vonatkozik, a mely szerint a konzulok magyar állampolgároknak Szerbiában született gyermekeit magyar törvény szerint anyakönyvezhetik és magyar állampolgároknak Szerbiában kötendő házasságát, abban az estben, ha a felek magyar alattvalók, a magyar házassági törvény értelmében és mint magyar anyakönyvvezetők köthetik meg. Erre csak az a megjegyzésem, hogy ez teljesen megfelel a helyzetnek és a törvényeink által emelhető követelményeknek. A t. előadó urnak az a kijelentése tehát, hogy íme, ez vívmány, a melyet Magyarország ez utón elért, nem állja meg helyét. HeinHch Antal előadó: Nem mondtam, hogy vívmány, de mindenesetre előny! Győrffy Gyula: Nem is előny, mert hiszen az összes egyezményekben mindenütt ki van mondva, hogy az illetőknek személyi viszonyukra vonatkozó dolgok megítélésénél mindig az illető állam törvényei az irányadók. Itt tehát másként eljárni nem is lehetett, mert hiszen, ha magyar állampolgár ott házasságot köt, csak magyar törvény alapján köthet házasságot, mert különben a kötés érvénytelen volna, (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.), s az a konzul szintén csak mint magyar anyakönyvvezető teljesítheti hivatását, mert különben az általa kiállított anyakönyvi kivonatok stb. érvénytelenek volnának. Az összes egyezményeknek pedig az a czéljuk, hogy az idegen állam területén lévő állampolgároknak a jogai ott is megóvassanak.