Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-323

62 323. országos ülés 1912 január 12-én, pénteken. országban van is egyik-másik állam, a hol majdnem egyformák a bírák. Tehát hasonló viszonyok mellett ez jó lenne. A kiküldetési dijak, igaza van, a mostani viszonyok között már csekélyek; ezek ép most vannak revizió alatt. A nyugdíjtörvény készül. Az építkezés tekintetében többet nem lehet tenni egy felelős ministernek, minthogy meglevő viszonyok között megszerzi a telket és megcsináltatja a tervet. Itt van három millió felvéve a költségvetésbe; a mint megszavazzák, rögtön kiírom a pályázatot és megkezdjük a munkát. De igazán méltóztassék mennél előbb megszavazni, mert máskép lekésünk. A törvénykönyvekkel való ellátásra 42.000 K van felvéve. Igaz, hogy ebből jut — a mi közművelődési szempontból fontos dolog — egy lexikonra is . . . Ráth Endre: Majd arról még beszélünk! Székely Ferencz igazságügyminister: ... de az nem lesz ártalmára biráinknak. Az adminisztráczió egyszerűsítése folyamatban van. Most jövünk az ügyvédségre. Ezzel is össze akar veszíteni Ráth igen t. barátom, (Derültség.) és azt mondja, hogy én őket dehonesztálom és mindenféle kijelentéseket teszek róluk. Az egész dolog az volt, hogy mikor a közjegyzők megjelentek előttem és azt mondták, hogy ne legyen ügyvéd-közjegyzőség, azt feleltem, hogy én az ügyvédek szempontjából sem tartom ezt megfelelő és czélszerü intézménynek, mert most megél a 305 közjegyző, de mit nyer a 7000 ügyvéd, ha az is kap ilyen közjegyzőséget. Az lesz a vége, hogy se a közjegyző, se az ügyvéd nem fog tudni boldogulni. Ez nem dehonesztáló az ügyvédekre. A mi pedig az ügyvédeknek azt a sérelmét illeti, hogy azt mondottam egy alkalommal: az ügyvédség 60 milliójába vagy annál is többe kerül az országnak, ezt ón ugy értettem, hogyha az a 7000, illetőleg akkor még csak 6000 ügyvéd, meg akar élni, a megélhetőségre szükséges összeget ugyebár valahol ki kell hogy keresse, — mert azt csak nem akarom feltenni róluk, hogy lopnak. (Derültség.) Azt a keresetet pedig az országnak kell fizetni, ép ugy mint az adóját fizeti, vagy egy vagy más szükségletét fedezi. Azt sohasem mondtam, hogy ellenértéket nem kap érte az ország. És én azt hiszem, az ügyvédség hasznos működését egy minister sem honorálta jobban, mint én. Annyira honorálhatta, de jobban nem. A fiatal ügyvédek közül számosat neveztem ki. Az idősebbek közül nem kapok megfelelőt. A kit szeretnék, az nem jön; a ki jönne, az nem felel meg. (Derültség.) De azért folytatni fogom a keresést és nem nyugszom, a míg nem találok elég arra való embert. Az ügyvédek igen sok és hasznos szolgálatot tesznek az országnak, ez igaz. Ennek az elismeréséül juttatunk a nyugdijalap javára évenként 10.000 K-át. Ez nem akar prémium lenni, hisz csekély összeg, de a jóakarat megnyilatkozásául mégis csak el lehet fogadni. (Ugy van!) Az ügyvédi kérdés megoldása küszöbön van, mert hiszen az ügyvédi rendtartás egyik ága a dolognak. Ezt ugy fogjuk megcsinálni — azt hiszem egyetértőleg és minden párt közreműködése mellett — hogy lehetőleg jó legyen. Azután munka-alkalmat kell szolgáltatni. Ez szintén részben az én feladatom, részben más ágazatoké. De hogy a zugirászatot ki kell pusztítani, a mennyire csak lehet, ez egészen bizonyos dolog. A közjegyzőhelyettesekre vonatkozólag — mert hisz azokkal és a közjegyzőkkel is össze akar gabalyitani Ráth t. barátom — én már ő előttük megtettem a nyilatkozatomat és most is megteszem. A közjegyzők ezt a 305 közjegyzőséget ugy tekintik, mint a saját dominiumukat, és üresedés esetén soha nem hoznak ügyvédet javaslatba. Ez tehát arra vall, hogy szerintük az ügyvéd a közjegyzősógből teljesen ki legyen zárva, hogy arra nem alkalmas. En ebben a felfogásban nem osztozom, és ha egyszer-másszor ügyvéd folyamodik, _a ki megérdemli, azt én igenis kinevezem. (Élénk 'helyeslés.) E miatt persze van egy kis harag és neheztelés, de én kimutathatom, hogy van 124 közjegyzőhelyettes és 7000 ügyvéd; és ha az állásokat ugy osztom meg, hogy minden két megüresedő hely közül az egyiket a 124 közjegyzőhelyettes közül, a másikat pedig a 7000 ügyvéd közül töltöm be, akkor azt hiszem, a közjegyzőhelyettesek még mindig nem panaszkodhatnak a miatt, hogy érdekeiket nem tartottam szem előtt. Igaz, hogy 7000 ügyvédből nem soknak jut, de én egyebet nem tehetek. (Helyeslés.) Szalay László t. képviselőtársam egy pár nagyon figyelemreméltó dolgot mondott, különösen a perek keletkezése tekintetében és kifejtette, hogy részben segíteni lehetne a bajokon a magánjogi kodifikáczióval. Kérdezte is, hogy mi van a magánjogi kódex-szel. Hozzátette, hogy az a 60.000 korona, a mi erre fel van véve, nagyon egyenetlenül van megosztva, mert a kodifikáczióra csak 30 egynehányezer korona jut, a többi 24.000 korona pedig nyomtatási költség. Hogy mindjárt az első kérdésre válaszoljak, az év végén, remélem meg fog jelenni a teljes kódex, ugy hogy azután ahhoz minden szakember hozzászólhat. (Élénk helyeslés.) Lesz benne magyar tartalom — mert azt is kívánta •— erre nézve is megnyugtathatom. A mi azután a költségeket illeti, 60.000 koronát ennek csak a többlete tesz ki; hiszen eddig is kellett honorálni az ott működőket, fel is volt véve 160.000 korona és az egész összegből csak 24.000 korona esik nyomtatásra, a többi pedig az illetők ho-