Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-323

323. országos ülés 1912 január 12-én, pénteken. 55 ambiczióját sérti és igazságtalan is vele szemben. Ebben a tekintetben az igazságügyminister urnak nagy tere van, hogy az ő felülvizsgálati hatáskörénél fogva jobban vizsgálja meg és bírálja felül az egyes vezető birák felterjesztéseit és maga győződjék meg arról, hogy azok tárgyilagosak-e mindenkor. Magam is tudok eseteket, hogy pl. Budaj)esten az egyik járásbiró, a ki már tiz esztendeje van kinevezve és végezte eddig az összes hagyatéki ügyeket és ugyanannyi pert végzett, mint a többi biró, mégis megrekedt és nem tud előbbre jutni, mert, ugy látszik, a helyett, hogy a vezető bírónál megkedveltesse magát, inkább arra fekteti a fősúlyt, hogy a dolgát rendesen elvégezze. Ep a budapesti bíróságoknál láthatja az igazságügyminister ur, hogy vannak birák, a kik minden ambiczió nélkül dolgoznak, csak számokat intéznek el. (Felkiáltások jobbjelöl: Elég baj!) Azt hiszem, méltánytalan volna, ha ez a biró ép ugy haladna elő az automatikus előléptetés révén, mint a másik, a ki egész tudását, szorgalmát viszi bele hivatalába. T. képviselőház ! Az igazságszolgáltatás alapelve, hogy alapos, gyors és olcsó legyen. Minálunk, sajnos, az igazságszolgáltatás meglehetősen lassú és meglehetősen drága. Különösen el lehet ezt mondani a rendes pereknél, a hol, ha az alperes nem is túlságosan védekezik, mégis öt-hat esztendő előtt lehetetlenség Ítéletet kapni, (ügy van! jubbfeltt.) Azt hiszem, ezzel kapcsolatban emiithetem meg azt, hogy azoknál a bíráknál, a kik az ő hivatásuknak nincsenek a magaslatán, nemcsak mellőzéssel, de esetleg a fegyelmi szabályok szigorításával is kellene az igazságszolgáltatás tekintélyének súlyt szerezni és azokat, a kik alkalmatlanok erre a tisztre, fegyelmi eljárás utján kellene szorítani kötelességeik megfelelő teljesítésére. A fegyelmi bíráskodás a mai alakjában nem alkalmas arra, hogy ebben a tekintetben rendet csináljon. Megtörtént pl., hogy a kir. tábla fegyelmi bírósága valamely bíróra kisebb büntetést kiszabott, a Curia pedig azzal az indokolással, hogy annak a bírónak a részegeskedése nem volt elég botrányos, még ezt a csekély büntetést is elengedte neki. Az ilyen esetek nem alkalmasak a bíróság tekintélyének és nívójának emelésére. (Elénk helyeslés.) A birói tekintély kérdésénél fel kell említenem azokat az állapotokat is, a melyek a bíróságok elhelyezése körül uralkodnak ; Budapesten vannak olyan bírói helyiségek, a melyek egészségügyi szempontból igen nagy kifogás alá esnek, kivált tömegnapokon, s a melyekben az iparhatóság még műhelyeket sem tűrne meg. Nekem privátim tudomásom van a minister ur jóakaratáról; tudom, hogy a központi járásbíróság építése most már meglehetősen előrehaladott stádiumban van és én remélem is, hogy ez legalább a budapesti állapotokon segíteni fog. A bíróságok területi elhelyezése a perrendtartás életbeléptetésének küszöbén szintén nem lehet mellékes, sőt igen fontos körülmény az, hogy a jogkereső közönség a bíróság székhelyét kevés költséggel és kevés időmulasztással érhesse el. Ezt a járásbíróságok jelenlegi elhelyezésénél igazán nem mondhatom. Ezen a bajon a jövőben akár ujabb járásbíróságok felállításával, akár a székhelyek megfelelő elhelyezésével, de valahogyan segíteni kell. Szabad legyen nekem most megemlíteni, a mit Simonyi-Semadam Sándor képviselőtársam is felhozott: a vaáli kir. járásbíróság elhelyezését. Ez engem is annyiban érdekel, mert kerületem több községe ehhez a bírósághoz tartozik, nevezetesen egyik községem, Pázmánd, Vaáltól 15 kilométerre fekszik. Az igazságügyminister ur tervbe vette a vaáli kir. járásbíróságnak Bicskére való áthelyezését. Vaáltól Bicske 18 kilométernyire van. Annak a pázmándi embernek, a ki bizonyos kerülővel Bicskére akar menni, 36 kilométert kell utaznia kocsin. Azt hiszem, teljes képtelenség, hogy ezt az utat megtehesse. Ha pedig igy nem tesz, akkor előbb kocsin kell elmennie az egy órányira fekvő Kápolnásnyékre, onnan BudapestKelenföld állomásig és Budapest-Kelenföldtől Bicskére. Ez nemcsak azt teszi lehetetlenné, hogy ez a pereskedő fél, mondjuk reggel 8 órakor a bíróságnál megjelenhessék, hanem lehetetlenné teszi azt is, hogy az ember azt az utat egy nap alatt megtehesse és a dolgát elintézhesse. Simonyi-Semadam Sándor: Ezt a takarékpénztár nem érdemli meg! Székely Ferencz igazságügyminister: Majd beszélek erről is. Tessék megvárni! Horváth Gyula: Ha a térkép szerinti terepet megnézzük, látjuk, hogy a vaáli járásbíróság körzetének mostani állása szerint Vaál a járásbíróságnak teljesen a központjában van. Székely Ferencz igazságügyminister: Dehogy van ! Dehogy van ! Horváth Gyula: Ha Vaál nem is volna teljesen a központban, Bicske feltétlenül legszélén van nemcsak a járásbíróság területének, hanem a megyének is, ugy hogy megfelelő beosztást ehhez csinálni teljes lehetetlenség. Ha tehát a t. igazságügyminister ur ragaszkodik ahhoz az elhatározásához, a miben különben az egész vármegyének kérése sem tudta őt megingatni, akkor egy meglehetősen lehetetlen állapot fog keletkezni ig ügyi politikai szempontból, hogy lesz a megye szélén egy járásbíróság, s a megye egyes községbek lakosai két napot lesznek kénytelenek eltölteni, ha egynéhány koronás ügyben, akár mint felperesek, akár mint alperesek, tanuk vagy szakértők megjelenni kötelesek lesznek. Simonyi-Semadam Sándor: A bicskei takarékpénztárhoz közel lesz ! Horváth Gyula: Nem keresek én semmiféle egyéni érdeket, elhiszem, hogy az igazságügyminister urat tisztán az vezette, hogy a vaáli székhelyen sem a járásbíróság épülete, sem a többi lakások nem voltak megfelelőek. Eddig azonban nem az volt a szokás, hogyha a járásbíróság székhelyén az épület nem megfelelő, a járásbíróságot