Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-323

56 323. országos ülés 1912 január 12-én, pénteken. vigyük el, hanem építünk oda egy megfelelő épületet és ka ez az épület meg fog felelni, akkor a többi igazságügyi követelmények is ki vannak elégítve. Annál is inkább, mert tudom, hogy Bicskén szintén fog építeni az igazságügyminister ur járásbírósági székhelyet; hiszen a költségvetésben szerepel e czélra 30.000 korona. Ha ugyanezt a járásbirósági épületet a mostani székhelyen, Vaálon építtetné fel, akkor a jogkereső közönség igényei is ki lennének elégítve és igazságszolgáltatási szempontból sem lehetne ez ellen semmiféle kifogást sem tenni. Nem akarok ezen dolgok felett tovább rekriminálni, azt hiszem, az ország területén több ilyen elhelyezési dolog is van, a mely mind orvoslásra vár. Én inkább csak egyes ofyan kérdéseket akarok felemlíteni, a melyeket az előttem szólók nem érintettek vagy legalább nem olyan bőven. A legeslegelső, a mit sajnosán tapasztalt minden joggal foglalkozó ember, az a jogbizonytalanság, a magánjog kodifikáeziójának hiánya. Évtizedek óta halljuk, hogy kodifikálják a magánjogot, de még mindig nem jutottunk el odáig, hogy ez a kodifikáczió megteremtette volna a maga gyümölcseit. A bírósági joggyakorlat nem pótolhatja a kodifikált magánjog hiányát. Hiszen mindnyájan tudjuk, a bíróságoknak elvi jelentőségű határozatai mennyire ellenkeznek egymással, sőt nemcsak az egyes királyi táblák elvi jelentőségű határozatai ellenkeznek, hanem még magának a a legfelsőbb bíróságnak, a kir. Curiának is ugyan abban az esztendőben vagy az egyik határozathoz közeli időben ugyanazonos jogesetre vonatkozólag vannak teljesen ellentétes határozatai. Ez olyan szégyenletes állapot, a melynek súlyát különösen akkor érezzük, ha például egy külföldi ember fordul hozzánk azzal a kérdéssel, hogy egy bizonyos jogesetre vonatkozólag mi a véleménye a magyar bíróságoknak, szóval, ha egy külföldi tanácsot kér tőlünk, a kinek azután kénytelenek vagyunk azt mondani, hogy nem tudunk határozott választ adni, mert a bíróságoknak ebben a kérdésben volt ilyen álláspontja, de volt ezzel ellenkező álláspontja is. A jogegység biztositása olyan elsőrendű érdeke a jogkereső közönségnek, a melynek mielőbb kielégítést kell nyerni. Épen igy vagjmnk, t. képviselőház, a felülvizsgálati jogorvoslati rendszerrel. Ez is annjdra ellentétes határozatokat szül, hogy tulajdonképen legczélszerübb volna az egész felülvizsgálatot eltörölni. A felülvizsgálatoknál sohasem tudja az a jogkereső fél, hogy a másodbiróság határozata ellen adjon-e be felülvizsgálatot, vagy sem, és akárhányszor semmi másra nem való ez a jogorvoslat, mint arra, hogy a költségek szaporodjanak és a jogkereső fél saját hibáján kivül túlságos költségekkel terheltessék. (Zaj. Elnök csenget.) Meg kell még említenem a kúriai bíráskodást a választási ügyekben. Sümegi Vilmos: Szégyene az országnak ! Horváth Gyula: Én azt hiszem, hogy ennek a kúriai bíráskodásról szóló törvénynek megfelelő módosítása már nem tűrhet halasztást... Sümegi Vilmos: Ugy van! Szégyen! Horváth Gyula: . . . annál kevésbbé, mert hiszen, a mikor ezt a törvényt a képviselőház megalkotta és a mikor ennek alapján a kir. Curia az első időkben bíráskodott, akkor még egészen másképen magyarázták ennek a törvénynek egyes paragrafusait, mint magyarázzák most. Bizony Ákos: Nem a törvény rossz, hanem rosszul alkalmazzák. Hiába jó a törvény, ha rossz a biró. Horváth Gyula: Mindezektől eltekintve, lehetetlen intézkedésnek kell minősitenem azt, hogy például egy peticziónál, a hol az általános közvélemény, de a bizonyítékok alapján is körülbelül beigazolást nyert körülmény, hogy a képviselő, vagy a választási elnök, szóval, valamelyik funkczionárius tényleg közreműködött abban, hogy a választás eredménye más legyen, mint a minek lennie kellett volna, (Halljuk! Halljuk !) képviselő, a kinek választását megpeticzionálták, mikor már érzi, hogy minden kötél szakadt, lemond mandátumáról, (Igaz! ügy van! halfelöl!) a minek eredménye azután az, hogy azokat a peticzionálókat, a kik jóhiszeniüleg, igazságuk tudatában egy elkövetett jogtalanság orvoslását vették czélba, súlyos, tetemes költségekben marasztalják el. Ha a Curia hivatva van elvi döntéseket hozni és bizonyos joggyakorlatot megállapítani, miért nem hoz elvi döntést, miért nem állapit meg joggyakorlatot olyan irányban, hogy az igazság győzedelmeskedjék s ne a jóhiszemű felek terheltessenek meg súlyos költségekkel s tétessék igy lehetetlenné, hogy bármiféle jogtalanság forduljon is elő egy választásnál, az ellen bárki is a jövőben felszólaljon, senki sem akarván természetesen kitenni magát annak, hogy teljesen tönkre menjen egy ilyen helytelen választási aktus folytán reánehezedő súlyos költségek révén. (Ugy van! balfelöl.) T. képviselőház! A sajtótörvény reformjánál az előttem szólott t. képviselő urak elég bőven előadták azt, a mit én érzek s a mit elmondani akartam, azért csak egész röviden rámutatok arra, hogy én két dologban óhajtanám a sajtótörvény módosítását, az egyik különösen a magyar állameszme elleni izgatások esetében szükséges súlyosbítás. (Élénk helyeslés a bál- és a szélsőbaloldalon.) Juriga Nándor: Olyan nem létezik! Állameszme elleni izgatás nincs; csak nemzetiség elleni izgatás van! (Mozgás és zaj a bal- és a szélsöbaloldahn.) Sümegi Vilmos : Fegyházba az olyanokkal! Ne csináljanak mártírokat! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Sümegi Vilmos: Nem államfogházba, hanem fegyházba velük!