Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-323

=50 323. országos ülés 1912 január 12-én, pénteken. Megcsinálja a főkönyvelőség a mérleget és a felügyelő-bizottsági tag urak, a kik kétségtelenül nagyon intelligens emberek és annyit értenek a dolgokhoz, hogy a számtételeket és könyveket összehasonlítani és eUenőrizni tudják, különösen a jogászok, a kiknek a kereskedelmi perekből kifolyólag kell, bogy egy bizonyos praxisuk legyen az ilyen könyvviteli kérdésekben, könyvkivonati perekben, számlaperekben stb., azt csinálják, hogy megnézik stichpróbából, hogy stimmelnek-e a könyvbeli adatok a többi számadatokkal, a belégeket megnézik és a mikor stimmel, azt mondják, aláirjuk, rendben van. Csak egy példát akarok felhozni analógiául, a nélkül, hogy bárkit is érinteni vagy sérteni akarnék, (Halljuk ! Halljuk!) Méltóztatnak tudni, hogy hasonló eset áll fenn a városok vagyonkezelésénél. Méltóztatnak tudni, hogy az állami számvitel nagyon fontos, pedán3, majdnem a kiállhatatlanságig pedáns intézmény ; azok is mindig rendben találták a városok számadásait, ezeket rendben is kell találni, mert hiszen miről van szó ? Arról, hogy jói van-e összeadva, rubrikákba bevezetve és ezzel ez el van intézve. És hány városi kezelésre derült ki a korrupczió, sikkasztás stb. Ez igazolja, hogy a revizió nem ebben van. A Budapesti Közúti Vasút dolgait a felügyelő-bizottság nagyon rendben találta, a Magyar Banknak dolgait a felügyelő-bizottság szintén rendben találta . . . Várady Zsigmond : Rendben is van ! Simonyi-Semadam Sándor: Rendben van, de valami történt mégis, mindkét intézetben. Nagy intézetek, tiz millión felüli intézetek ezek, a melyekre a revizori szövetség '3em óhajt]* kiterjesztem áldásos működését, mert ezeknek olyan szervezetük van, hogy maguk ellenőrzik. Megtörtént ezeknél, t. ház, hogy két kiváló financier, a kik pozicziót szereztek maguknak tehetségük és munkálkodásuk által, és szereztek vagyont is. olymódon voltak kénytelenek elmenni, a melyet nem lehet reájuk nézve sem örvendetesnek, sem kellemesnek minősíteni. Es hogy magára a pénzintézetre minő hatással van ez, arra mi távolból mondhatjuk azt, hogy rendben van minden, de méltóztassék nyugodt lenni, ha részvényes volnék, — hála Istennek nem vagyok, mert megkímélem magamat a kellemetlenségektől — nem gondolnám, hogy az a részvényes olyan nyugodtan nézi és olyan rendbenlevőnek találja a dolgot és nem gondolja, hogy annak az összegnek, — hírlapokból beszélek — a mely annak az igazgatónak javadalmazásán felül lett kifizetve és az ő vagyonává vált, nem oda kellett volna menni, hanem arra a részvényesnek lett volna joga a nyereménytöbbletre. Mártonffy Márton: Jut is, marad is! Simonyi-Semadam Sándor: Azt kérdem, hogy mi a garancziája annak a részvényesnek, hogy hasonló esetek nem fordulnak-e elő másutt is 1 Azt mondják, hogy tessék a közgyűlésen felszólalni, tessék egy megtámadási pert vinni. Az á részvényes nagyon meg fogja ezt köszönni, mert annak a részvényesnek a kezébe erről az adatról semmi más nincs, mint a mit az újságokból lehet megtudni, mint a mit mindnyájan olvasunk, hogy például az a 800.000 K a Magyar Banknál, nem tudom milyen czimen, nem talált belégre, de a melyet az akkori vezérigazgató állítólag megtartott magának és így végül nem fog tudni boldogulni az a szegény részvényes. Erre méltóztassék kiterjeszteni a fjeimet, mert az a revizori szövetség nem segit akkor, ha csak a tiz millión alóli intézeteknél lesz, hanem a tiz millión felüli intézeteknél is kell lenni. Nem akarok erős szavakat használni, lehet, hogy azoknál a pénzintézeteknél eljárt vezérférfiak, vezető urak formálisan helyesen jártak el, a tényállást nem ismerem és mint jogász és úriember tartózkodom Ítéletet mondani olyan ügyben, melynek részleteit nem ismerem. (Helyeslés jobbjelöl.) De, t, ház, arra is kell figyelemmel lenni, hogy ha teljesen korrekt és minden kifogásnélküli eset lett volna, mi oka lett volna elmenni a Magyar Bankigazgatójának, és. mi oka lett volna a Közúti Vasútnak kicserélni igazgatóját és olyan hangsúlyozással választani vezérigazgatót, hogy az feltétlenül korrekt és megbizható ember legyen. T. ház ! Ezek mindenesetre felkiáltójelek a közgazdasági élet terén, a melyek mellett könnyedén elhaladni nem szabad (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) és ha valahol van helye, hogy a képviselőház felszólaljon, ugy szükséges az ezeknél a nagy momentumoknál. Mert hogy Mucsán megbukik egy bank, mely, mondjuk, 100.000 korona tőkével rendelkezett, vagy megbukik egy szövetkezet X. Y. pénztárnok sikkasztása folytán fizetésképtelenné válván, ez szintén nagyon nagy baj ugyan, de mégsem olyan nagy felkiáltójel, mint ez az eset, mert arra a mucsai esetre azt fogjuk mondani, hogy csekély műveltségű, közgazdaságilag értelmetlen és kiskvalitásu emberekre bízatott a j)énz, tehát a valószínűség a baj bekövetkezésére sokkal nagyobb volt, de ennél az esetnél egy hivatott fórum, a revizorok szövetsége hangsúlyozza, hogy a nagy pénzintézetek gondoskodhatnak és gondoskodnak is egy megfelelő szervezetről, a mely állandóan ellenőrizze azoknak a nagy intézeteknek pénzkezelését, mondom, ilyen esetnél nem szabad az előbb emiitett átlag - eshetőségre visszatérni és megnyugodni abban, hogy a tudatlanság, az emberek nem arra valósága okozza az ilyen bajokat. Nem, t. ház, itt sokkal mélyebben rejlő okok vannak. (Halljuk !) T. ház ! Legutóbb egy tökéletesen uj módszerét olvastam az ilyen bajok, az ilyen kelések és fakadások reparatúrájának, s a mikor ezt felemlítem, azt hiszem, szolgálatot teszek azon közéleti férfiaknak, a kiknek nevével ez kapcsolatos, (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) A »Világ« január 10-iki száma hoz egy czikket ilyen czim alatt: »Tisza és Elek Pák, és azt mondja, (Zaj a jobboldalon. Elnök csenget. Halljuk! Hall-