Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.
Ülésnapok - 1910-323
323. országos ülés 1912 január 12-én, pénteken. 51 juh 1 balfelöl.) hogy Elek Pál érdekében egy nagy mentő akczió készül, mely őt az emiitett pénzek hovafordítása dolgában rehabilitálni fogja. (Zaj és mozgás jobbfelől.) Ez a titokzatos akczió még nagyobb titokzatosságot nyer azáltal, hogy Tisza István gróf áll az élén. Egész őszintén mondhatom, hogy én ezt nem hiszem. (Helyeslés jobbfelől.) Mándy Samu : Dementálva lett! (Igaz! Úgy van ! jobbfelől.) Simonyi-Semadam Sándor: Nagyon örülök neki és ezt vártam is. Mátldy Samu : Hisz megtörtént már ! Simonyi-Semadam Sándor: Ne méltóztassék azért izgatottnak lenni, (Derültség és zaj.) tudomásul veszem ; de meg méltóztatik talán engedni, hogy ez mégis egy szimptoma. Nagyon örülök neki, hogy dementáltatott, mert hiszen, mint említettem, meggyőződésem szerint nem is lehet ez ugy. De megemlítettem, mert megírták, s mert meg voltam róla győződve, hogy nem igaz, annál nagyobb perfidiának tartottam meggyanúsítani közéletünk kiváló embereit ilyen akeziókkal. (Igaz ! Udy van ! Elénk helyeslés a jobboldalon.) Mert, ha azt meri valaki mondani, hogy Tisza István gróf elmegy a Magyar Bank helyiségeibe és ott betekintést nyer azokba a könyvekbe, okmányokba és elszámolásokba, amelyek Elek Pálra vonatkoznak, s ezen betekintés eredményeképen megállapítja, hogy Elek Pál a kérdéses összegeket teljes egészükben előre meghatározott czélokr" forditotta, és ezt két más szintén korrekt úriemberrel ratifikáltatja és végül azt mondja, . . . Mándy Samu : Hogy abból, a mit irtak, egy szó sem igaz ! (Zaj. Elnök csenget.) Simonyi-Semadam Sándor; ... hogy választási czélokra fordíttatott az összeg, (Igaz ! Ugy van ! balfelől. Zaj a jobboldalon.) akkor e felett a háznak nem szabad olyan könnyen átsiklania, mert ennek nyilvános pertraktáeióját épen az önök becsülete kívánja, (Igaz! ügy van! balfelől.) mert nem hiszem, hogy ez megtörténhetett. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Igaz ! Ugy van ! Sajtópert kell indítani! Helyeslés jobbfelől.) Lovászy Márton : Nyilatkozzék Jeszenszky ! Elnök : Csendet kérek ! Simonyi-Semadam Sándor: Én most nem erről beszélek, bár politikai szempontból nagyon sok szó férhetne ilyen kérdésekhez s azok ilyen megvilágításához ! Hanem hogyan jut az a részvényes ahhoz, hogy az ő pénzén szerzett jövedelem bármely párt czéljaira fordittassék ? (Igaz ! Ugy van ! a bal- s a szélsobaloldalon.) Lovászy Márton : Tessék Jeszenszkynek nyilatkozni ! (Mozgás és zaj a jobboldalon és balfelől.) A halványukat védik ! (Mozgás.) IViándy Samu : A közgyűlésen tessék róla beszélni ! (Zaj.) Simonyi-Semadam Sándor: Én ugy fogom fel ezt a kérdést, hogy ez nem igaz ; de ha nem igaz, akkor méltóztassék annak a pártnak törődni vele, mert utóvégre egyik pártra nézve sem közömbös az, hogy Magyarország pártjait ilyennel gyanúsítják meg, hogy itt idegen magánemberektől jogtalanul elvett pénzen csinál politikát. Méltóztassék tehát arról gondoskodni, hogy ez megtoroltassék. (Helyeslés a baloldalon.) De a mi azután a módot illeti, ha valamikor ilyesmi mégis megtörténhetnék, kérdem, milyen módja van annak a részvényesnek arra, hogy érdekét meg tudja védeni ? Méltóztatnak azt hinni, hogy ha egy ilyen akczió megtörténnék valamikor, az a részvényes a megtámadási perben tudná azt igazolni ? Erre nincs mód, mert ilyen akcziókat perrendszerüleg igazolni soha semmi körülmények között nem lehet. (Mozgás.) Polónyi Géza: Határidőhöz van kötve ! (Felkiáltások balfelől: Ott van a sajtóper !) Mándy Samu: Nem kell a »Világ« után ( indulni! Simonyi-Semadam Sándor : Mindenesetre, mert nem igaz, ez azon igazi jóakaratot tanúsítja a >>Világ« részéről, melylyel Tisza István iránt van. (Ugy van! jobbfelől.) Én azt hiszem, hogy a pénzintézeteket és a nagy részvénytársaságokat tényleg meg kellene reformálni, de nem hiszem azt, hogy a revizori szövetség, mint ilyen, teljes arkanum, és különösen nem hiszem azt, hogy a revizori szövetséggel egy kalapba lehet dobni minden részvénytársaságot. Mert méltóztassék disztingválni. A betétekkel is foglalkozó pénzintézetek tökéletesen más ellenőrzésre szorulnak, mint azok a pénzintézetek, a melyek betétekkel egyáltalában nem dolgoznak. Mert hiszen amott a jóhiszemű nagy publikum érdeke, annak a nagy bizalma óvandó meg és annak kell garancziát adni; a mely pénzintézet azonban abszolúte nem foglalkozik betétekkel, annak csak a részvényeseivel szemben kell bizonyos garancziát nyújtania, viszont azon részvénytársaságoknak, t. ház, a melyek egyáltalán nem pénzintézetek, hanem ipari vállalatok, a reformból és az ellenőrzésből igazán kisebb részt kell kivenniök, mert hiszen azok kétségtelenül csakis a részvényeseknek felelősek és másoknak nem. Ámde az ipari üzleteknél és intézeteknél tökéletesen mások az eshetőségek ; ott megtörténhetik, hogy egy részvénytársaság nem kap dividendát és nincs jövedelem, mert rosszul kezelik, nem csupán íinanczialiter, hanem iparilag is, vagy magában véve az az ipar már nem jövedelmező, ez tehát egy tökéletesen más kaliberű és más kalaja alá tartozó dolog. Ezt azért hangsúlyozom, nehogy az a felfogás, a mely ezekben a revizori-szövetségi tárgyalásokban felmerült, tovább harapódzék, és hogy illusztráljam azt, hogy tulaj donképen nem szabad és nem lehet tökéletesen külön irányzatú, pénzintézeti jellegű vállalatokat, részvénytársaságokat egyfelől, másfelől ipari vállalatokat egy kalap alá dobni, mert azokat nem lehet egyformán ellenőrizni. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Van azonban, t. ház, egy sokkal égetőbben ellenőrzendő része mindezeknek az intézeteknek, a melyekről ugyan szó esett ezekben a tárgyalások7*
