Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-341

524 3íl. országos ülés 1912 T. képviselőiláz ! Ha már- igy van ez O felsége kabinetirodája szempontiából, még különlegesebb a dolog 0 felségének katonai irodája szempontjából. Én, t. képviselőház, nem tartom elérkezettnek az időpontot arra ma, hogy az u. n. hadvezetőségnek kabinetirodái szervezetét itt- hoszszabb és beható vitatkozás alá bocsássam. De egy dolog, t. képviselőház, bizonyos, az, hogy 0 felségének katonai irodája semmiesetre sem lehet oly czélból felállitva vagy szervezve, hogy az ilyen természetű memorandumok számára képezzen iktatóhivatalt, vagy okot szolgáltasson esetleg arra, hogy 0 fenségének, a magyar királyi trón várományosának népszerűségére esetleg káros befolyással legyen. Ismerem, t. ház, az ilyen dolgoknak szuggesztív hatását; tudom azt, hogy mennyire ki szoktak azok használtatni agitaczionális czélból. Tudom azt, hogy lelketlen agitátorok mit mesélnek a falun arról, hogy : nézzétek, ö fensége a trónörökös elfogadta a mi beadvá^imkat. Én nem tudom, t. képviselőház, de akár a ministeri felelősség szempontjából, akár a kormányzati intézkedések szempontjából veszem e kérdést bonczkés alá, mindig felvetődik előttem az a kérdés, hogy miként fogja ö fensége ezt a nála hagyott memorandumot elintézni. Mert ő felsége a király még el tudja intézni, ugy, hogy leküldi az alkotmányos kormányhoz ; de Ö fensége a katonai iroda vezetője révén nem bir azzal a hatáskörrel, hogy ő itt intézkedése czéljából a kormánynak bármit is átadhasson. Már most, hogyan fogja ő azt a memorandumot akár elutasitólag, akár helytadólag elintézni ? Én mindezeket csak felvetem mint téziseket, annak illusztrálására, hogy őszintén óhajtandó lenne, hogy a loyális magyar nemzet és ő fensége között ilyen félreértések fel ne merüljenek, a mi talán hasznára lenne a nemzetnek, de ezen lojalitás hasznára lenne magának a dinasztiának és a jövendő uralkodónak is. Én természetesen fokoznám aggodalmaimat abban az esetben, ha előttünk feküdnék az a memorandum, a melynek tartalmát csak szupponálom, mert igy csak a hírlapok közlésére vagyok utalva, és itt is csak rövid kivonatokra. Fentartom azonban magamnak a véleménynyilvánítást és a megfelelő intézkedéseknek esetleg való javaslatbahozatalát akkorára, ha megtudom, hogy csakugyan mi volt az a memorandum és miként lett elintézve. Egyéb kérdésekkel én ma nem alkalmatlankodom. Azt hiszem, az általam előterjesztettek eléggé megnyugtathatták a t. képviselőházat az iránt, hogy valóban közérdekű kérdésekről van itt sző, és óhajtandó, hogy ezek megfelelő felvilágosítást nyerjenek. Én tehát a következő kérdéseket intézem a ministerelnök úrhoz (ohasm) • »1. Való-e, hogy Horvát-Szlavón- és Dalmátországok országgyűlését feloszlató királyi leiratot megelőzőleg a kormány olyan adatoknak birtokába jutott, a melyekből megállapította vagy okfebruár 3-án, szombaton. i szerüleg következtethette, hogy az összehívott országgyűlés a korelnök vezetése alatt a magyar államtól való elszakadást kimondó határozatot akar hozni ? 2. Van-e tudomása a kormánynak, vagy ha nem volna, hajlandó-e tudomást szerezni arról, hogy Zagoracz plébános, volt Horvát-SzlavonDalmát országgyűlési képviselő Sefardics vagy Scardics reichsrati képviselő társaságában egy emlékiratot nyújtott be Ö felségének kabinetirodájában és Ferencz Ferdinánd trónörökös Ö fenségének katonai irodájában, a melyben ö felségére mint császárra czimezve, a magyar kormányt vagy az uj onnan kinevezett bánt a törvényeknek és az alkotmánynak megszegésével vádolják és BoszniaHerczegovinának i Horvát-Szlavon- és Dalmátországokhoz oly czélból való csatolását kérik, hogy az igy egyesitett országok — mint külön állani — a magyar államtól elszakittassanak ?« Szmreesányi György: Hisz ez hazaárulás ! Polónyi Géza: Hazaárulás, igen. Közönséges hazaárulás. Eddig nem akartam erősebb kifejezésthasználni. Itt van a felségsértési, a hütlenségi, izgatási, rágalmazási paragrafus, ezek mind alkalmazhatók lesznek az esetre, ha hivatalosan meg lesz állapítva, hogy mi van azon beadványokban. De addig én tartózkodom még a sértés czélzatától is, míg nem ismerem, hogy valóban mi van ezen aktákban ; épen azért- czélom az, hogy ez hivatalosan állapittassék meg. (Tovább olvassa) : »3. Hajlandó-e a ministerelnök ur a második kérdésben foglalt emlékiratnak tartalmáról és annak miként lett elintézéséről a képviselőházat tájékoztatni ?« (Helyeslés a szélsőbaloldalon). Elnök : Az mterpelláczió kiadatik a ministerelnök urnak. Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) A t. képviselő urnak most elhangzott interpellácziójára részben rögtön is válaszolhatok, részben bizonyos felvilágosításokkal szolgálhatok, melyek talán nagyobb körvonalakban tisztázzák a dolgot, ha egyik kérdésére e pillanatban nem is adhatok választ. A t. képviselő ur először is azt kérdezi, hogy a horvát országgyűlésnek feloszlatása azon indokokra vezethető-e vissza, hogy bizonyos lapok hire szerint félő lett volna, hogy a horvát országgyűlésen olyan határozat hozathatnék, a mely egyenes ellentétben volna alaptörvényeinknek különösen Horvátországgal való viszonyunkra vonatkozó rendelkezéseivel, és hogy volt-e e gondolatnak szerepe az országgyűlés elnapolásában. Nem habozom kijelentem, hogy tényleg voltak erre vonatkozóan tudósításaink, melyeket annál is inkább komolyaknak kellett venni, mert ily szándék tekintetében egy előzménynyel is bírtunk. T. i. az 1908-ik évi horvát országgyűlés megnyitása alkalmával megtörtént, talán szelídebb formában ugyanaz, a mi mostan, mondjuk, szándékoltatott, és én abban a nézetben vagyok és ebben a nézetben volt a bán is és a magyar kormány ehhez hozzájárult, hogy jóllehet az ilyen-