Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-341

34/. országos ülés 1912 február 3-án, szombaton. 525 formán hozott határozatnak semmi törvényes következményei nem lehetnének, mert ez nem volna egy formaszerint meghozott határozatnak tekintendő, de mégis az a demonstráczió jellegével birna, a mi mindenesetre tápot adott volna azoknak, a kik a magyar államiságot nem jó szemmel nézik és megerősítette volna őket abban a felfogásukban, hogy a mi államunk egy részében olyan állapotok vannak, a melyek tűrhetetlenek, és abban is megerősítette volna őket, hogy erre vonatkozó üzelmeiket, ha szabad ezt a szót használnom, tovább is folytathassák, és talán egész más czélzattal, különösen a külföldön, mint idebenn. Én azt tartom, hogy egy ilyen demonstráczió, mely talán a horvát országgyűlésen történt volna, korántsem felelt volna meg a horvát lakosság nagy része felfogásának, de igenis felhasználtatott volna azok részéről, a kik egész más szempontból tendencziózusan ki szokták használni az ilyesmit, az úgynevezett trializmus érdekében. A kormánynak a mi felfogásunk szerint semmikép sem lett volna szabad erre módot nyújtania és azt hiszem, kötelessége volt az ilyen demonstráczió lehetőségének is elejét venni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Ez volt a kormány igazi szándéka. Én hozzáteszem, meg vagyok győződve arról, hogy azoknak, a kik ilyen határozatot hoztak volna, szintén nem lett volna más czéljuk, mint a demonstráczió, mert a tényleges elszakadás, azt hiszem, nekik sem igazi szándékuk, de nekünk elég az, hogy a demonstráczió igazi elleneink által felhasználtatott volna ellenünk. (Helyeslés jobbfelől. J Erre a kérdésre, azt hiszem, megadtam a választ és nyiltabban nem is adhattam volna meg. (Általános helyeslés.) A mi a második kérdést illeti, nekem nincs tudomásom, hogy Zagoracz volt képviselő egy osztrák képviselővel egyetemben ilyen memorandumot adott volna be. Természetesen nem tartom kizártnak, hogy ez megtörtént. A kabinetirodában igen sokféle irás szokott megfordulni. így volt ez régi időben, igy van ez ma is, és igy lesz a jövőben is. Mindig akadnak álmodozók és tervezgetők, (Derültség.) a kik utolsó fórumként a kabinetirodát keresik fel. Talán nem is remélik, hogy óhajaiknak megfelelő intézkedések fognak történni, de azt hiszik, hogy czékataiknak — jól mondja a t. képviselő ur — azzal is használnak, hogyha azt mondják, hogy ők beadtak ott egy memorandumot. (Igaz ! Ügy van !) Hogy valaki ott memorandumot, vagy akármilyen irást adjon be, ezt meggátolni lehetetlenség. Hog3

r

an történik a dolog ?• Jön a posta, az megy az iktatóhivatalba és ott egész egyszerűen beiktatják, mielőtt tudnák, mi van benne. Akkor jön az irat a referenshez, és akkor történik meg a tanácskozás az elintézés módja felett és a határozathozatal. A kabinetiroda iktatóhivatala tehát egészen ártatlan abban, hogy mi van abban az iratban, amit beiktat. Arról meg lehet a t. képviselő ur győződve, különben maga is feltételezi, hogy ez az ilyen természetű beadványoknak az elintézési módja. Az ilyen irat kiadatik a magyar kormánynak. Minden héten egész csomó efféle beadványt kapunk, a melyek a legkülönbözőbb tartalommal érkeznek^ a kabinet-irodába. Vannak kéregetők, tervezgetők, aggályoskodók. (Derültség.) Ez nálunk vagy az irattárba megy, vagy visszaadatik az illetőnek, a szerint, a mint dolog természete magával hozza. A katonai irodának politikailag semmiféle hatásköre nincs. Különben a kabinetirodának s'ncsen valami intézkedési hatásköre, az semmi más, mint tulajdonkénen egy titkári hivatal, a katonai iroda pedig ugyanaz katonai szempontból ; bizonyos titkári szolgálatokat teljesít a király körül, de tisztán katonai ügyekben. Most azután azt mondja a képviselő ur, hogy tulaj donképen csak a fenséges trónörökös katonai irodájában adták volna be ennek a memorandumnak a másolatát. Megtörténhetett természetesen az is, és én valószínűnek tartom, hogy ott sem intézik el máskép, mint ugy, hogy a jDapirkosárba dobják. (Elénk helyeslés.) Mert abban igaza van a képviselő urnak, hogy ö fensége katonai irodája még azt sem teheti, a mit a kabinetiroda tehet mert ennek van módja, hogy érintkezzék a magyar kormánynyal, holott a trónörökös ur katonai irodája még ebben a helyzetben sincsen ; hanem papírkosara. az van. (Elénk derültség.) Azt hiszem, ez lesz az elintézés módja, mert nem tételezhető fel, hogy más legyen. A trónörökös ur Ö fenségének csak azóta van katonai irodája, a mióta Ö felsége katonai ügyek elintézésére maga mellé rendelte őt és bizonyos ügykört biztositott neki, a melynek ellátása épen ezen katonai irodára van bizva. Ez tisztán katonai ügyekkel foglalkozik, és megnyugtathatom a t. képviselő urat, hogy egy esetben sem fordult elő, és nem is fordulhatott elő, hogy ilyen, mondjuk, politikai természetű ügyekkel bármi tekintetben foglalkozott volna. Hogy érkezett-e oda ilyen beadvány, azt nem tudom, nem ismerem természetesen a tartalmát sem, de én azt hiszem, hogy az még nagyon messze menő dolog volna, hogy ilyen beadvány, a milyen igen sok van, alapul szolgálhatna arra, hogy az ellen nem tudom, micsoda intézkedések történjenek. Azt hiszem, legjobb, ha az ilyesmi odakerül, a hova való, és ne csináljunk ebből kázust, mert akkor igen sokféle perünk lehetne, a mi által csak növelnők azoknak az uraknak a tekintélyét, a kik ilyenekkel előállanak 'Elénk helyeslés a jobboldalon.) ez pedig semmik^ sem lehet érdekünk. Ha a t. képviselő ur kívánja, én meg tudom majd annak idején, hogy ez a memorandum tényleg beadatott-e s erre vonatkozólag szívesen megadom a választ, egyelőre azonban ennek mellőzésével a többi pontra nézve kérem válaszom tudomásulvételét. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Polónyi Géza képviselő ur kivan szólani. Polónyi Géza : Teljesen igaza van a t. ministerelnök urnak; a kérdés első pontjára adott válasga