Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.
Ülésnapok - 1910-341
3íl, országos ülés 1912 február 3-án, szombaton. 523 Már most csak néhány kommentárt akarok fűzni ahhoz, hogy milyen illúziókat vonok le a magam számára, ka ez a hir valónak bizonyul. Igen természetes, hogy egy memorandumnak tartalmáról, a melyet nem ismerek, nem formálhatok magamnak apodiktikus véleményt; tisztán csak arra szorítkozom tehát, hogy ennek a memorandumnak a tartalmát megismerjük, hogy annak elintézési módja velünk közöltessék. Néhány reflexióval fogom csak illusztrálni azt, hogy miért tartom én ezt az ország érdekében igen fontosnak és sürgősen megvilágitan dónak. Ennek a memorandumnak anteczedencziái közé tartozik az a tény, hogy már ismételten figyelmeztettük a t. képviselőházat arra, hogy itt van egy valósággal összeesküvésszerüen formált u. n. trialisztikus parlament, a melynek tagjai részben ausztriai dalmát, részben horvát-szlavon-dalmátországi képviselők. Itt főzik az u. n. trialisztikus taplót, a melynek bővebb részleteibe nem szándékozom elkalandozni, de ma már ismételten figyelmeztettünk arra, hogy itt egy propaganda van, a mely ezt a trialisztikus állameszmét egészen kétségtelenül sajátjává válj a, ennek érdekében agitácziót folytat, sőt külföldi összeköttetéseket sem vet meg. Ha ilyen memorandumot Zagorácz képviselő adott be az illető helyeken, akkor annak czélzata felől rögtön tájékozva lehetünk, ha identikusnak veszszük Zagorácz volt képviselőt azzal a plébánossal, a ki a horvát országgyűlésnek megválasztott tagja volt és a Id a kezemben levő Agramer Tagblatt 1912. január 29-iki számában, a melyben ilyen ablakok vannak, (Felmutatja a lapot.) nyilvánvalóan a czenzura jeléül, egészen kényelmesen megjelentetett egy közleményt, a melynek idevágó rövid tartalmát vagyok bátor a t. háznak szíves tudomására juttatni. Az Agramer Tagblatt t. i. a Hrvatski Straza czimü lapból átvesz egy közleményt, melyben Zagorácz volt képviselő ur a közelgő választásokra való tekintettel elmondja programmját, mely idevágó pontjában igy szól (olvassa) : »Das Schicksal von Cuvaj sei bereits heute besiegelt und die einmütige Aufnahme der Ernennung von Cuvaj bei altén Partéién wird gewiss allé Partéién vereinigen und sie geschh ssen in den Wahlkampf ziehen lassen, um das Magyarentűm ganz zu vernichten.« Ez rövid foglalatja annak, hogy ennek a Zagorac képviselő urnak programmjába tartozik — és ezt proklamálja is — valamennyi horvát pártnak a Cuvaj bán által kiirandó választások esetén egy táborba való egyesitése oly czélból, hogy a magyarság véglegesen megsemmisíttessék. Azért hozom fel ezt, hogy a ki Zagorac képviselő urnak ezt a publikált intenczióját ismeri, az körülbelül fogalmat alkothat magának a tekintetben, hogy mit tartalmazhat az a memorandum, a melyet ő egy osztrák képviselő társaságában a király ö felségéhez és a trónörökös Ö fenségéhez eljuttatott. Azonban én röviden csak ezt akarom jelezni : Bécsben és illetőleg mindenkor ott, a hol ö f slsége a király tartózkodik, a magyar költségvetésbe felvett költség alapján a magyar állam egy kabinetirodát tart fenn, a mely állami instituczió az Ö felsége hatáskörébe és rezervált jogkörébe tartozó ügyek tekintetében van jogositva intézkedéseket tenni, illetőleg a manipulácziót és a kezelést végezni. A katona-iroda rnás kérdés, erről külön fogok beszélni. Már most a kabinet-iroda, mint ilyen magyar instituczió, tudomásom szerint sohasem képezett iktatóhivatalt büntető panaszok tekintetében, különösen nem kéj^ezhet magyar közjogunk szerint iktatóhivatalt oly panaszok tekintetében, melyek a magyar kormánynak törvényszegései vagy alkotmányszegései miatt merülhetnének fel, A mi alkotmányunk szerint parlamentárisán kormányzott ország lévén, a ministerek politikai és anyagi felelősségre vonása a képviselőház kizárólagos szuverenitási joga, illetőleg a vád alá helyezés kizárólag a képviselőházhoz, az Ítélkezés pedig a főrendiházhoz tartozik, a mint méltóztatnak tudni. Magyarország alkotmányába Horvát-Szlavónországok is be vannak illesztve, azoknak is megvan a maguk legális képviselete, itt ülnek képviselőik köztünk és az hiszem, hogy a magyar kormánynak bármennjdre erőszakos vagy törvénytelen intézkedései tekintetében a mi alkotmányunk szerint még a király Ö felségéhez intézett panasznak sincs helye, annál kevésbbé lehet helye a császárhoz intézett panasznak, hanem kizárólag a magyar képviselőház az a fórum, a mely előtt egy kormány politikai felelősségre vonható. Ha ennek daczára megtörténhetett, hogy a magyar kabinetiroda a császár ö felségéhez czimzett ilyen beadványt — ismerve annak panaszra vonatkozó tartalmát és még inkább ismerve az államközösség megbontását czélzó ilyen kérelmi tartalmát — mégis elfogadott volna, holott tudjuk, hogy megfelelő esetekben ilyen kérvények egyszerűen visszaadatnak az illetőknek, akkor ez egy bizonyos szimptoma volna, t. kéj)viselőház, melyet esetleg ezen választásoknál agitáczió czéljaira is felhasználhatnának. Én nem kételkedem abban, t. képviselőház, hogy ha ilyen memorandum esakugyan benyujtatott, azt — ismétlem — a legtávolabbról sem vagyok kétségben az iránt, sőt meg vagyok róla győződve, hogy ö felsége az alkotmányos m. kir. kormány utján fogja elintézni. Egy pillanatig sem kételkedem ebben, nem is lehet mást szupponálnom. De maga az a tény, t. kéjrviselőház, hogy egy osztrák képviselő és egy magyar állampolgár együtt mennek panaszra az osztrák császárhoz a magyar királyi kormány ellen, vagy annak valamely expozitúrája vagy tagja ellen és e mellett memorandummal merészkednek az alkotmányos királyhoz fordulni az államegység megbontásának czélzataval, ez — egyelőre csak ennyit mondok — megdöbbentő jelenség, 66*