Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-341

522 3*1. országos ülés 19Í% február 3-árt, szombaton. Igen természetes, hogy már eleve visszautasítanék az ellenzék részéről minden szolidaritást ezen eszközök alkalmazásáért annyival is inkább, mert hiszen a t. ház méltóztatik emlékezni arra, hogy mi eléggé figyelmeztettük a képviselőházat az ott forrongó veszedelmekre, és azt hiszem, hogyha annak idején a t. ministerelnök ur több hitelérdemlőséget tulajdonított volna azoknak az adatoknak, a melyek innen előterjesztettek, és ha idejekorán nyúlt volna a megfelelő törvényes oltalomhoz, talán nem került volna oda a dolog, a hová került. Mindenesetre a most ott folyó események, azt hiszem, minden ellenzéki beszédnél fényesebben igazolták azokat az aggodalmakat, melyek erről az oldalról a t. ház előtt ismételten megnyilatkoztak. Már most, az én czélom mai mterpellácziómmal főleg az, hogy e velleitásokat és a külföldről táplált ellenséges indulatú mozgalmakat a maguk tiszta valóságában és indo' aik alapján ismerje meg a ház, ismerje meg a külföld is. És azt hiszem, nem tévedek, hogyha ezen mterpellácziómmal bizonyára több szolgálatot kivánok és vélek tenni az országnak és magának a kormánynak, mint esetleg egy ellenzéki pártnak. Már most rátérek a dologra. Két konkrét kérdés tekintetében kérem a t. ministerelnök urat, hogy ha lehet, mentől előbb — az egyik kérdésre azt tartom, nyomban is adhat felvilágosítást — legyen szives teljesen objektíve megadni azokat a felvilágosításokat, a melyek megnyugtatnak minket is, másokat is az iránt, hogy mi a való e kérdések tekintetében. Az országgyűlés feloszlattatott, a feloszlatás indoka publikáltatott, és mindnyájunk előtt ismeretes, hogy hivatalos alakban az tétetett közzé mint a feloszlatás indoka, hogy az ottani pártviszonyok nem nyújtottak jogos alapot arra, hogy ott egészséges működést az országgyűlés kifejthetett volna. Időközben azonban — és ez mindnyájunkat kell, hogy nagyon érdekeljen — a hivatalosan publikált adatokon kívül a kormányhoz meglehetősen közel álló, Budapesten megjelenő Pester Lloyd hasábjain megjelent egy közlemény, mely, a mint látom, Horvátország területén nagy polémia tárgya lett, és e közlemény tartalmazta azt, hogy az országgyűlés feloszlatásának egyik jelentősebb oka tulajdonképen az volt, hogy a kormánynak tudomására jutott, hogy a t. szábor egy puescsal, egy coup-val egy korelnökségi, ülés tartama alatt határozatot akart hozni, a melyben a Magyarországtól való elszakadást akarta volna proklamálni. T. ház ! Ha én, a ki ismerem a történelmi előzményeket, vizsgálom ennek a kérdésnek valószínűségét, ugy minden bővebb indokolás alól felmenthetnek engem, ha azt a konkluzumot vonom le, hogy éri nagyon plauzibilisnek és valószínűnek tartom, hogy ilyen áramlat és készülődés ott volt. De nem vagyok jogosítva arra, hogy tisztán az én esztimáczióm alapján ilyen kérdést már ma elintézettnek tekintsek vagy azt valónak tartsam, hanem azt hiszem, hogy egészeri másként fogja az ellenzék és az egész ország, az egész külföld megítélni a helyzetet, ha hivatalosan megerősíttetik, hogy ez tényleg való, mintsem ha kisül, hogy itt tulaj donkép egy helytelenül informált lapnak a publikácziójáról van szó. De ha nem igaz ez a dolog, akkor is érdekünkben áll, hogy ez hivatalos formában konstatáltassék. Oly fontos ez, hogy szinte sértésnek tartanám a mélyen t. házzal szemben, ha bővebben akarnám ventillálni annak fontosságát, hogy mit jelent az, ha egészen délszláv methódus szerint, egy nem is legálisan megalakított házban, hanem kijátszva a legális elnökséget, egy ilyen pucscsszerü határozatot hoznak oly ezélból, hogy azzal az anyaországtól, illetve a Szent István koronájától való elszakadást demonstrálják. Azt tartom tehát, helyeseim méltóztatnak azt az álláspontomat, hogy ezen találgatást feleslegessé teendő, mély tisztelettel fogom kérni a ministerelnök urat, hogy ezen kérdésben adjon nekünk felvilágosítást, vájjon igaz-e, hogy ilyen adatoknak birtokában volt a t. kormány, igen vagy nem ? Azt hiszem, hogy miután a feloszlatás indoka gyanánt hozatik fel ez a tény, a t. ministerelnök ur lesz abban a helyzetben, hogy minket ez iránt megnyugtasson és a felvilágosítást vagy igenlő vagy tagadó alakban megadhassa. A másik, a mi iránt felvilágosítást akarok kérni, és pedig ugyanazon ezélból, t. i. hogy teljesen autentikus alakban szerezzünk tudomást a valóságról, az a tény, — talán méltóztatnak felmenteni attól, hogy a lapok híradását e tekintetben felolvassam —> hogy Zagorac, a feloszlatott horvát országgyűlésnek volt képviselője egy osztrák képviselő társaságában, kinek nevét ahányszor olvasom, annyiféleképen olvasom, egyszer Szefardicsnak, másszor Szurdicsnak irják, én azonban egy osztrák lap nyomán Szefardicsnak nevezem, mert ugy hiszem, hogy az osztrákok mégis jobban tudják, hogy ki a Reichsrat képviselője, mint a magyar laj>ok, — tehát ennek a Szefardics'nak társaságában memorandumot adtak át Ö felségéhez a császárhoz czimezve, a magyar kabinetirodában, és a memorandumnak egy másolatát Ö fenségének, Ferencz Ferdinánd trónörökös urnak katonai irodájában deponálták. A memorandumnak a hirlajDokban jelzett tartalma az volna, hogy a két képviselő panaszt emel benne a magyar kormány és a bán ellen alkotmánysértések, törvénytijDrások miatt és kívánja, illetve kéri Bosznia-Herczegovinának oly ezélból való csatoltatását Horvát-Szlavon-Dalmátországokhoz, hogy az így egyesitett országok, mint külön állam, elszakadhassanak Szent István koronájától és külön államot alkossanak. Miután ez a híradás nemcsak egy lapban, nemcsak magyar lapban,, de úgyszólván valamennyi osztrák hírlapban is napvilágot látott és miután az előzményeket is ismerem, egy jiillanatig sem kételkedhettem abban, hogy ennek a hírnek is, miként az előbb jelzettnek, valószínűségi alapja van.